Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Dr. Körmendy István: Az anyaság becsülete

séges, erős felnőtt? A probléma nagyon komoly: Budapesten 1955-ben az élveszülöttek 9,6%-a, 1966-ban már 12,2%-a jött idő előtt, fejletlenül a világra. Természetesen, e bajok egy része rendezhető, gondos orvosi kezeléssel, szeretetteljes gondozással. De nem lehet lebecsülni annak a jelentőségét, hogy gyermekeink közt emelkedik a maradandóan károsultak száma. 2380 kora-baba közül 1723-at sikerült felnevelni. Legtöbbjük munkaképes felnőtté válik majd; de csak minden második tekinthető kifogástalanul egészségesnek. Az idegrendszer sérülékenysége miatt sok gyermek fejlődése, tanulási, magatartási, érzelmi teljesítménye elmarad az érett kortársaké mögött. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy bár a budapesti anyák életét a terhesség és szülés alig veszélyezteti, magzataik jelentős része fejletlenül, sérülten jön világra. Ez a körülmény magyarázza Budapest évek óta változatlanul magas csecsemőhalandóságát, valamint az életben maradottak közt a problémás gyermekek számának emelkedését. Mi a kedvezőtlen helyzet oka? Miért nem tud a nehézségekkel terhesgondozásunk megbirkózni? Hiszen a fővárosban jobb a szakorvos-, védőnő-, kórházi ágy-ellátottság, mint vidéken — a megoldhatatlannak tűnő problémák mégis elsősorban Budapesten jelentkeznek. A helyzet kedvezőtlen alakulásáért elsősorban nem az egészségügyi ellátás, hanem a nagyvárosi életmód és környezet felelős. A civilizáció fejlődését kísérő kedvezőtlen jelenségek (urbanizációs ártalmak, gyors életmódváltozás stb.) Budapesten gyorsabban szaporodnak, mint vidéken. A gyors és korunkban döntő jellegű változásokhoz, melyeket a technika fejlődése és a társadalmi haladás hozott létre, nehezen tudunk alkalmazkodni. Különösen nehéz az alkalmazkodás az élet olyan szakaszaiban, amikor a szervezet megterhelése átlagon felüli. Ilyen biológiai állapot a terhesség is. A reprodukciót — akárcsak egészségünket, élettartamunkat — környezetünk jelentősen befolyásolja. Ezt a környezetfogalmat nem szabad leszűkítenünk a velünk érintkezésben levő fizikai világra — a környezeti hatásban jelentős része van a társadalmi miliőnek is. Az összefüggések már az új élet indulásánál jelentkeznek. Az érett nőnek az anyasággal kapcsolatos állásfoglalása — mely sok-sok társadalmi tudati tényező hatására alakult ki — nemcsak a megszületendő gyermekek számát befolyásolja, hanem a terhesség sorsát, a magzat méhen belüli fejlődését, a szülés lefolyását, tehát az utód életképességét, egészségét is. Mivel az ember fogantatásától haláláig tartó fejlődése élete során egyetlen egységet képez — bár sokat változik —, magán hordja mindazon hatások nyomát vagy emlékét, melyek valaha is érték. A kedvezőtlen külvilági hatások nemcsak fejlődését zavarhatják meg — akár végzetes módon is —, hanem a szorosan vett testi elváltozásokon kívül a szellemi funkciók, a magatartás, vagy a társadalmi beilleszkedés terén is kóros jelenségekhez vezethetnek. Jól ismertek azok a vizsgálatok, melyek a magzat fejlődési rendellenessége, koraszülöttsége — tehát testi fogyatékossága — mögött az anyán keresztül ható idegrendszeri-psychés tényezők szerepét bizonyítják. És igen valószínű, hogy igazuk van azoknak a hazai és külföldi kutatóknak is, akik a felnevelt koraszülöttekkel foglalkozva megállapítják, hogy tekintélyes részüknél a lelki fejlődés könnyebb-súlyosabb zavarai mutathatók ki s tanulási, nevelési nehézségek miatt érett állapotban született kortársaiknál gyakrabban szorulnak orvos, psychológus segítségére. Az anya által közvetítve a méhen belüli életben kezdődik, s a csecsemő-, kisdedkoron át folytatódik az a társadalmi jellegű környezeti hatás, mely aztán a serdülő-, ifjúkorban döntő jelentőségűvé válik: a felnőtté érés évtizedében a gyermek fejlődését, egészségi állapotát, testi- szellemi teljesítőképességét minden addiginál nagyobb mértékben befolyásolja. Ez már az az életkor, amikor fiataljainkban az anyasággal-apasággal kapcsolatos állásfoglalás kialakul, amikor már őket is foglalkoztatja a családalapítás gondolata. Vajon felkészítjük-e őket erre? Egy, a középiskolások közt nemrég végzett vizsgálatból az derül ki, hogy 18 éveseinknek a házassággal kapcsolatos elképzeléseiből úgyszólván teljesen hiányzik a gyermek, az utód gondolata — csak minden tizedik fiatal válaszában bukkanunk rá. Ez az eredmény feltétlenül a felnőttek hatását tükrözi, tehát rendkívül fontos figyelmeztetés mindnyájunk számára! Megdöbbentő az is, hogy 16%-uk csak 35 éves kora után gondol házasságkötésre: ezen fiatalok elképzeléseiben a két nem közti kapcsolat célja a szeretkezés, az együttes szórakozás; előtérben a szexuális kapcsolat áll, a gyermek gondolata nélkül. Mindebből még nem következik az, hogy pesszimizmussal szemléljük a család jövőjét, de sürgetően szükséges, hogy felébresszük társadalmunk felelősségérzetét a fiatalság helyes szemléletű szexuális neveléséért. Segítenünk kell őket a tájékozódásban, a szilárd állásfoglalás és helyes magatartás kialakításában, támogatni kell őket, hogy biológiai, szellemi és társadalmi szempontból éretten, felelősséggel vállalhassák a boldog és kiegyensúlyozott családi életet, melynek egyik legfőbb célja és értelme az egészséges, új generáció felnevelése. Ehhez az eddiginél rendszeresebb és konstruktívabb felvilágosításra van szükség, az irodalom, sajtó, rádió, tv és film tudatformáló támogatására — és elsősorban a felnőttek jó példájára! Mert a fiatalság tőlünk kapja magatartási normáit! S ha a minta rossz, ne a fiatalságot vádoljuk erkölcstelenséggel, léhasággal — ahogy sokan teszik —, hanem a rossz példát mutató felnőtt társadalmat. A magzat zavartalan fejlődését — öröklődő, genetikai tényezőkön kívül — leginkább az anya egészsége, testi-lelki kiegyensúlyozottsága, kíméletes életmódja s az anyai szervezet közvetítésével ható, magzatot érő ártalmak elkerülése biztosíthatja. A szülők egészsége, a rendezett házasélet A szülők csírasejtjei betegséget, kedvezőtlen tulajdonságokat örökíthetnek át az utódra. A modern társadalomban növekszik a genetikai károsodás lehetősége. Természetes, hogy egészséges szülőktől várható leginkább egészséges utód. Az anyának testi és lelki tartalékerőre is szüksége van, mely képessé teszi a terhességgel, szüléssel járó megterhelés elviselésére. A terhesség alatt kezelni, ellenőrizni kell esetleges krónikus betegségeit, és tanácsos távol tartani tőle minden heveny fertőzést, mindenféle fizikai és kémiai ártalmat. Az utód egészsége szempontjából nern közömbös a szülők kora. A házasságkötés idején a szülők legyenek biológiailag, szellemileg és társadalmi szempontból érettek, vagyis rendelkezzenek mindazon feltételekkel, melyek a gyermek fogadásához és felneveléséhez szükségesek. Budapesten egyre több a nagyon fiatal anya és apa. 1938-ban a házasságból élveszülöttek 30%-a, 1965-ben 51%-a született 24 évesnél fiatalabb anyától. A 20 évesnél fiatalabb apák aránya ugyanakkor 0,2%-ról 1,5%-ra, a 20—24 éveseké 7,8%ról 24%-ra nőtt. A túl korai házasságkötés a házasság stabilitását veszélyezteti. Meggondolatlan házasságkötést hamarosan válás követ. 1938-ban a váló férfiak 1,6%-a, 1965-ben 8,4%-a volt 25 évesnél fiatalabb. S ha a válások számának növekedéséhez hozzátesszük, hogy évente 4000-nél több kisgyermek válik ezáltal apátlanná, világos, hogy az egyedülmaradó anya és gyermeke helyzetét a házasság felbomlása mennyire súlyosbítja. A késői házasságkötés viszont csökkenti a termékenységet, veszélyezteti az utódok egészségét. A nők 20 éves korában kötött házasságok 5%-a, a 25 éves korban kötöttek 10%-a, a 30 éves korban kötöttek 17%-a, a 40 éves korban kötöttek 55%-a gyermektelen marad. Természetesen, nem minden házasságban jöhet azonnal a gyermek. A modern házasság gyakorlatához tartozik a gyermeklétszám észszerű szabályozása, a családtervezés is. Budapesten ennek legveszélyesebb módszere terjedt el: a művi vetélés. 1965-ben ezer 15—49 éves budapesti nő közül 110-nek, ezer 15—19 éves közül 64-nek, ezer 14 éves közül hatnak volt terhességmegszakítása. 1962 és 1965 között a műtötték körében megkétszereződött a hajadonok, megnégyszereződött a 15—19 évesek és meghétszereződött a 14 éven aluliak aránya. Mindez a korán megkezdett házasságon kívüli nemi élet terjedését és a hiányos védekezési készséget jelzi. Ez is arra figyelmeztet, hogy a fiatalok felvilágosításával, védelmével többet kell törődnünk, mert az ismétlődő művi abortuszok károsító hatása az egész életre kihat, s veszélyezteti a később majd megszülető magzatok egészségét is. A vetélések száma a komoly felvilágosító munka ellenére sem csökken. A műtét és a koraszülések összefüggéseit részletesen ismertette Sárkány professzor már idézett cikke. Ehhez kiegészítésül csak a nőgyógyászati szövődmények számát tesszük: 1966-ban a vetélő nők 11,6%-át kellett vérzés, vagy gyulladás miatt táppénzbe venni, vagy újra kórházban elhelyezni. Ezért nagy jelentőségű a szájon át szedhető fogamzásgátló gyógyszer, az Infecundin forgalomba hozatala. Bár egyelőre a főváros fertilis korú nőlakosságának csak 0,6%-a szedi rendszeresen, reméljük, hogy a veszélyes terhességmegszakítás helyett a családtervezés hasznos eszközévé válik. A harmonikus, boldog családi élet elősegí-32