Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Aranyérmeseink. Beszélgetés Gerevich Lászlóval

Az Anjou-kori szárny északkeleti kiserkélye A keleti palotafal egyik támpillére kb. 1360-ból ( Gink Károly felvételei) tattuk a munkát 1956-ig, majd 1958-tól 1963—64-ig, sorban felkutatva a keleti oldal még fellelhető épületrészeit, a várkápolnát. Amikor a helyszíni ásás szünetelt, az előkerült leletek tudományos értékelése és feldolgozása folyt az intézetben. Az így összegyűjtött dokumentációt azután folyamatosan adtuk át a helyreállítóknak, akik ugyancsak folyamatosan végezték a lehetséges rekonstrukciót. A régészet költséges tudomány, sok pénzt emészt fel. Ám itt meg kell jegyezni, hogy a felszabadulást követően mindvégig nagyvonalú megértést és támogatást kaptunk a párttól és a kormánytól, valamint közvetlen felettes hatóságainktól. Ez tette lehetővé, hogy a közönség ma már nemcsak a fővárosban, hanem az ország különböző részein is — a Balaton környékén, Győrben és másutt — egyre többet láthat munkánk eredményéből. — Könyvének összefoglaló fejezetében kiváltképp megragadták figyelmemet azok a részek, amelyek a budai palota építészetének, szobrászatának helyét, szerepét, vonzását és kisugárzását teszik vizsgálat tárgyává, európai viszonylatban. — Tény, hogy vannak általános emberi tulajdonságok, amelyekre tudományos vonatkozásban is építeni lehet. Egy idegenbe kerülő ember mindig igyekszik megvalósítani maga körül valamit, ami otthonosabbá, megszokottabbá teszi számára az idegen környezetet. A Budán csonkatornyot építtető Zsigmond nyilván azt idézte vissza emlékezetébe, amit apja környezetében, Karlstein várában szeretett és megszokott. Arról pedig konkrét tudomásunk van, hogy Zsigmond lengyel herceg, később király, aki a Wawelt újjáépítette, a XVI. sz. fordulóján két évig Budán élt, bátyja udvarában. Itt fogadott fel építészeket és vásárolt tervrajzokat. Tehát egykorú oklevelek és visszaemlékezések alapján konkrétan állíthatjuk, hogy bizonyos vonatkozásban a budai Vár szolgált mintául a reneszánsz Wawelhoz. Ugyancsak összefüggésnek kellett lennie a Hradzsinban megindult építkezések és Ulászló magyar királlyá választása között. Az újabb kutatások szerint a Hradzsin zseniális építőmestere, Benedikt Rejt 1490—91-ben Budán ismerkedett meg a reneszánsz építészettel. Munkánk során sok olyan tudományos hitelességű adatot mutattunk ki, amelyek Közép-Európa népeinek kulturális és művészeti kapcsolatait is tanúsítják. A nagy egyetemes összefüggések mellett izgalmas személyi vagy művészettörténeti problémákat is sikerült megoldanunk. Fény derült például János mester szerepére a budai Vár felépítésében, abból a nyomból kiindulva, hogy a várkápolna bejáratának egyik rétegkövét összevetettük a Mátyás templom és a Mária Magdolna-templom meglevő köveivel. Feltehető, hogy éppen az ő vezetésével alakult ki Budán az ország vezető kőszobrász iskolája. Ugyancsak érdekes volt Giovanni Dalmata és az ugyanabból a városból származó Traui Jakab szobrászok személyének a meghatározása és munkásságuk különválasztása. — Mindezek a kérdések önmagukban is érdekelnék lapunk olvasóit. Engedje meg tehát, hogy ismételten felkérjük Önt és munkatársait a folyóiratunkban való közreműködésre. Péter Imre UK A Palota déli szárnya a várfallal (Lörinczy Gy. felvétele) 6