Budapest, 1968. (6. évfolyam)

3. szám március - Címlapon: Gink Károly: Alkony

VI. ÉVFOLYAM 3. SZAM 1968 MÁRCIUS fl FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16—18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodá. nál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre .... 60,— Ft egy évre . . . 120,— Ft 68.0213 A 100 éves Athenaeum Nyomda íves mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Aranyérmeseink Beszélgetés Gerevich Lászlóval 4 Harrer Ferenc: Az októberi forradalomban 7 Bernáth Aurél: Este az ablakomból 10 Beszélgetés Lindenmayer Kálmánnal II Mesterházi Lajos: Jelentés a túlvilágról 12 Jász Dezső: Kassától — Bukarestig 20 Horváth Zoltán: Szende Pál 23 FÓR UM Dr. Németh László. Dr. Rédl Károly, Vincze Oszkár írásai ... 26 Dr. Körniendy István: Az anyaság becsülete 31 Vargha Balázs: Petőfi Pestje III 34 Fodor József: Budapest versek tükrében ... 38 Radnai Ferenc: Világváros-kongresszus 40 Jánosy István, Gyárfás Endre, Hajdú Zoltán versei Címlapon: Gink Károly: Alkony Hátsó borítón: A Nemzeti Múzeum történeti kiállításának anyagából. (Gink fotó). Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS, az Építésügyi és Városfejlesztési Min. főosztályvezetője, TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Heim Ernő A pesti Duna-korzó Budapest legszebb, legreprezentatívabb főútvonala a Duna. Alig találunk még egy világvárost, melynek súlyvonalában ennyire változatos képek sorozatában mutatkozik meg mindaz, ami itt valóban érték: a sziget, a Várhegy a palotával és a Mátyás-templommal, a Parlament, a Gellérthegy, a hidak, a bal parti metropolisz és a jobb part csipkés sziluettje, barokk és gótikus templomtornyai. Akár hajón érkezik hozzánk az idegen, akár a Citadelláról vagy a Halászbástyáról tekint le a városra, akár a pesti partról szemléli a budai oldal gazdag, színes panorámáját, alig tud betelni az eléje táruló látvánnyal. Hiszen külön-külön valamennyi egyedül álló élmény, együttesen pedig: maga Budapest — a Duna királynője. A pesti ember számára a „Duna-part" fogalma mégis annak egy rövid, alig 600—800 méteres szakaszára, az egykori híres Dunakorzóra korlátozódik. Talán mert valóban ez volt a hajdani Pest, a múlt századbeli kisváros legősibb Duna-partja. Talán mert tényleg innen tárul fel legváltozatosabb összetételében a túloldal látképe. Talán mert nem régen ide koncentrálódott — a háború előtti szállodasor elé — legintenzívebben az idegenforgalom. De talán csak azért, mert ezen a helyen — a városnak szinte mértani középpontjában — találta meg a legközvetlenebb közelben a Dunát, amelynek partján felüdülhetett, elszórakozhatott, és elgyönyörködhe„Allok Dunánk szélén, a pesti parton: Előttem a kép, színdús üde karton: Ábrándos lelkem a hullámba mélyed, Vágyban elúszva búvárlom a mélyet. . ." Arany János: Vojtina Ars Poétikája tett az eléje táruló táj és város, a ragyogó fény és a sétáló emberek színes látványában. Azután sok minden elpusztult, megváltozott ... Hiába is kívánnánk vissza, ami elmúlt — inkább próbáljuk megálmodni azt, amit mi alkothatunk, amit a mi korunk adhat új társadalmunknak. A megoldásra váró feladatok természetesen számtalan újszerű követelményt is támasztanak velünk szemben. A legutóbbi negyedszázad alatt ugyanis nem csupán az élet üteme és a szórakozás formái — sőt: elsősorban maga a szórakozni vágyó ember — alakult át gyökeresen, hanem előtérbe lépett több olyan új igény is, amely a múltban alig jelentett problémát. Közülük ezúttal csak egyet: a közlekedés, az automobilizmus térhódítását említjük meg. Mert ez az a fő probléma, amely parancsolóan kényszerít arra, hogy Budapest új Duna-parti sétányát a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva alakítsuk ki. Aligha akad pesti polgár, aki ne fájó szívvel venné tudomásul és zokszó nélkül tudna beletörődni abba, hogy a most épülő Duna Szálló, valamint a 2-es villamos viaduktja közötti sávon — vagyis éppen az egykori Dunakorzó helyén — hamarosan két nyomtávú autóút létesül! Pedig e követeiményelőima már semmiképpen sem lehet elzárkóznunk. A máris nagymértékben megnövekedett és a jövőben még tovább sokszorozódó gépkocsiforgalom, valamint a Váci utca sétáló-ut-Duna-hidak. Ló'rinczy György felvétele 1