Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Bába Mihály: Berlin — az NDK fővárosa

Bába Mihály Berlin »»if az NDK fővárosa A Spree szigeten 700 évvel ezelőtt két város épült: Cölln és Berlin. Gyors fejlődésüket a kereskedelemnek és a kézműiparnak köszönhették. A köröttük létesült kisvárosokkal együtt 1709-ben Berlin név alatt egyesítették és ez a város lett a Hohenzollern-dinasztia székhelye. 1800-ban még csak 200 000 lakosa volt, 1900-ban viszont már 1 800 000, s alig négy évtized múlva 4,3 millió. Berlin nyugati felében gombamód nőttek a gazdagok negyedei, míg a keleti rész, a weddingi, lichtenbergi kerületek nyomorúságos bérkaszárnyáikról voltak nevezetesek. A második világháború alatt Berlin csaknem teljesen elpusztult, négy és fél milliónyi lakójából alig két millió maradt meg. Ha a város szívéből, a Friedrich strasséról, a magasvasúttal néhány megállót mentem, elém tárultak az égnek meredő kiégett falak, a puszta terek, ahonnan hatalmas kotrógépek segítségével szállították el a romokat. Hasonló látvány jellemző most az NDK fővárosára, Kelet-Berlinre: faltörő kosok rombolják le a régi, sötét bérkaszárnyákat s a hatalmas tereken 10—15 emeletes, színes házsorok emelkednek egymás után. Szembeszökően szépek az Unter den Linden modern vonalú házsorai, az Opera, a Német Történelmi Múzeum, az Állami Könyvtár, a Humboldt Egyetem újjáépített, impozáns épületei. A nagyméretű építkezésről Herbert Ziegler, az információs iroda helyettes vezetője a következőket mondotta: — A második világháború alatt 184 ezer lakást leromboltak, 240 ezer megsérült. Az iskolák, a hidak fele, a kórház-város pedig teljesen elpusztult. Gáz, víz nem volt. Ebből kell kiindulnunk, hogy világosan lássuk a mai nagy építkezés menetét. A városközponttól Lichtenbergig 70 millió köbméter romot kellett eltakarítani. Kelet-Berlin újjáépítését három szakaszban jelöltük meg: az első és a legfontosabb a munkásnegyedek felépítése volt. A régi bérkaszárnyákat, még az épségben maradottakat is, leromboltuk. Tíz új lakónegyedet építettünk fel. . . Egy-egy új lakónegyed valóságos modern kisváros: üzlethálózattal, sportpályákkal, játszóterekkel, parkokkal, iskolákkal. Amikor megnéztem ezeket az új negyedeket — némelyik több kilométernyire van a belvárostól -, az első pillanatban alig akartam hinni, hogy a nap felé forduló felhőkarcolók bérkaszárnyák helyén épültek. Az újjáépítés harmadik szakaszának befejezése után a berliniek 80 százaléka új lakásban él majd. Az újjáépítés második szakasza az Alexander tcr és a Marx —Engels tér közötti városrész építésével kezdődött. Már kész az Államtanács, a Külügyminisztérium impozáns fémburkolatos épülete, amely lezárja a Brandenburgi kaputól induló Unter den Linden sétányt. Két érdekes kulturális központra lettem figyelmes. Az egyik a Múzeum-sziget. Itt van a világhírű Pergamon-, a Bode-, az Új- és a Régi-múzeum. A híres képtár egy része még romokban hever. Óriási költséggel most varázsolják újjá, a szigettel együtt. A másik a Színház-negyed. Amikor megkérdeztem, mi vezérelte a városépítőket, hogy Berlin központjában építsék fel a színházakat, azt felelték: — Minden út idefut. A közlekedés jó. A központ néhány perc alatt a város legtávolabbi részéről is elérhető. Villamos nem lesz. Az új autóbusz és trolibusz vonalak készek, a háromszintes földalatti és a magasvasút behálózza a várost és nagyon gyors, mert útjában nincs akadály. 1968-ban elkészül a déli útvonal, amely hasonló lesz a nyolcnyomtávos Karl Marx alléhoz. Készül az északi sugárút is. Az északi forgalom két párhuzamos utcában fut be a városba. 1966-ig óránként 3600 jármű, csúcsforgalom alatt ötezer jármű haladt itt át, az új kétvonalas utakon viszont 8600. Az említett Múzeum-szigethez és a színházközponthoz hasonlóan épül ki a szálloda-negyed, az utazási-központ, a sajtó-központ — utóbbiban a nyomdák és a szerkesztőségek mellett a külföldi tudósítók részére modern lakások is épülnek. Minden ilyen negyedet parkosított tér vesz körül. Berlin központjában már most a házak fölé emelkedik egy betontorony. 1969-ben fejezik be az építését. Ez lesz a 361 méter magas televíziós adótorony. Kétszáz méter magasan gömbalakban képezik ki a kávéházat és a kilátót, ahol egyszerre 350 embernek lesz kényelmes férőhelye. i 1 Az Alexander Platz 1945-ben — és 1966 elején 34