Budapest, 1967. (5. évfolyam)
2. szám február - Válasz interpellációinkra
AZ ILLETEKESEK VALASZOLNAK interpellációs kérdéseinkre 1 Kérdés: Milyen fejlődés várható a fővárosi közmű-ellátottságban a harmadik ötéves tervidőszak során? Válasz: A harmadik ötéves terv fontos feladata volt, hogy részben a tervidőszak alatt megvalósuló, részben pedig a negyedik ötéves tervben meginduló lakótelep-építkezések előközművesítéseit biztosítsa. Ezeken túl azonban a terv olyan fejlesztéseket is előirányzott, amelyek a fővárosi lakosság gáz-, víz-, csatorna- és távfűtésellátottságát jelentősen javítják. Gázellátás A harmadik ötéves terv beruházási keretszámai eredetileg csak a megépítendő lakótelepek alapközmű költségeit fedezték. A Gazdasági Bizottság azonban tavaly júliusban jóváhagyta — az országos 7 éves gázfejlesztési terven belül — a fővárosi gázellátás 7 éves fejlesztési tervét. Az előirányzott mintegy 610 millió forintból 400 millió a harmadik ötéves tervidőszakban kerül felhasználásra. A fővárosi gázfejlesztés keretében megépül a X. kerületi Tomcsányi úton egy 8 egységből álló levegős földgázbontó üzem; ez a Fővárosi Gázművek jelenlegi 1,6 millió m3/nap csúcsidőszaki termelőkapacitását 2,9 millió m3 /napra emeli. 1968 végére megvalósul a gáz égéshő 4 ezer Kcal-ról 5 ezer Kcalra történő emelése, ami a hálózati szállító kapacitás 15—20 százalékos növelését eredményezi, s mintegy 200 millió forint hálózatépítési munkát takarít meg. Fejlődik a nyers-földgáz felhasználása; ennek előfeltételét a budapesti nagyközép-nyomású földgázvezeték-hálózat további kiépítése teremti meg (pl. Duna-balparti földgázvezeték). Megvalósul az Óbudai Gázgyár szénpálya rekonstrukciója; jelentősen bővül a városi gázcsőhálózat. A gázfejlesztési program végrehajtása már a harmadikötéves tervidőszak folyamán alapvetően megjavítja a lakosság gázellátását. Ezt a következő adatok jellemzik: Értékesített városi gáz (millió m: i ) Gázfogyasztóhelyek száma (ezer db) Gázfűtéssel ellátott lakások száma (ezer db) Egy háztartási fogyasztóhelyre eső évi gázfogyasztás (m3 ) Propán-butángáz fogyasztóhelyek száma (ezer db) 1965 (tény) 1970 (terv) 377,7 505,6 295 345 8,9 40 680 889 60 85 A gázellátás nagymértékű javulása nemcsak azt eredményezi, hogy a tervidőszak végére teljesen megszűnnek a jelenleg még itt-ott előforduló gázszolgáltatási zavarok, hanem azt is, hogy a gázenergia egyre jelentősebb szerepet játszik a lakások fűtésének megoldásában. Ez nagyon fontos Budapest levegőjének tisztasága szempontjából; emellett a korszerű, kényelmes gázfűtés emeli a lakáskultúrát. Vízellátás A főváros vízellátásának fejlesztését a harmadik ötéves tervszerint 180 millió forint szolgálja. A megvalósuló létesítmények lehetővé teszik, hogy a főváros maximális víztermelő kapacitása 5 év alatt 830 ezer m3 /'nap-ról 960 ezer m3 /nap teljesítményre emelkedjék. A víztermelést elsősorban a nagy felszíni vízkivételi mű 100 ezer m3 /nap kapacitású II. ütemének az 1966. év végi üzemhelyezése növeli. Ugyancsak jelentős Pest déli részének, elsősorban Kőbányának a vízellátása szempontjából az itt 196869—ben megépülő 20 ezer m3 űrtartalmú víztároló medence létesítése. A fővárosba szállított víz mennyiségét napi 30 ezer m3 -rel növeli a Szentendre-szigeti gravitációs csatorna megépítése. A tervidőszak során megoldásra kerül a Rákosok sokat sürgetett vízellátási problémája, a főváros és több iparvállalat közös (koordinációs) beruházásaként. Megkezdődik a tervidőszak során a III. nyomóvezetékrendszer befejezését jelentő harmadik vezeték építése is. Az ismertetett fejlesztések lehetővé teszik a vízellátásban jelentkezett átmeneti problémák teljes felszámolását. Csatornázás A közművek céljaira előirányzott beruházási keretekből a legjelentősebb összeg — 360 millió forint — a csatornák fejlesztésére áll rendelkezésre. Ebből az összegből kereken 150 millió forintot biztosít a terv az új lakótelepek alapközmű csatornáinak létesítésére. Ezeken kívül megépül a kőbányai ipartelepek szennyvízelvezetését biztosító Vaspálya utcai főgyűjtő-csatorna, 6,6 km hosszúságban, a kelenföldi szennyvízátemelő telep első részlegé valamint a rákospalotai magasövezet gyűjtőcsatornája. A tervidőszak során több csatornaépítés tárcavállalatok hozzájárulásával valósul meg. Ilyen a XV. Honfoglalás úti, a XVII. kerületi gyűjtőcsatorna, valamint a XV. Sződligeti úti átemelő-telep. A korszerűsítési és hálózatfelújítási munkák közül kiemelkedik a Soroksári úti főgyűjtő-csatorna átépítése, 30 millió forint, és a ferencvárosi szivattyútelep rekonstrukciója, 31 millió forint költséggel. Távhőellátás A tervidőszak során ez az egyik leggyorsabban fejlődő közmű-ágazat. A tervezett fejlesztések közül a főváros saját keretéből kazánház- és vezetékkorszerűsítési munkákat végeztet a Béke úton és a Fiastyúk utcában, továbbá kisebb lakótelepi elosztó vezetékeket építtet. Az OEGH és a Magyar Villamosművek keretátadásából jelentős távhővezetékek épülnek Kelenföldön, Kőbányán, Kispesten, Megyeren, Óbudán és a Ferencvárosban, közel 400 millió forint értékben. A fejlesztések hatására a távfűtésbe bekapcsolt lakások száma 5 év alatt 22,9 ezerről 45,4 ezerre nő (ezen belül a távfűtéssel és melegvízzel ellátott lakások száma 13,9 ezerről 35,5 ezerre). A távvezetékek hossza 52 km-ről 110 km-re emelkedik, a hőközpontok száma pedig 370-ről 811-re. A harmadik ötéves terv fővárosi közműfejlesztéseinek áttekintése azt mutatja, hogy ez a tervidőszak is jelentős előrelépést hoz a lakosság szempontjából alapvetően fontos közműellátásban. 2 Kérdés: Indokolt-e a fővárosban a tanteremépítés csökkentése a be* iskolázási tanulószámok alapján? Válasz: A második 5 éves tervidőszakban az alsófokú oktatás területén jelentkeztek a legnagyobb feladatok. Az 1951—54 közötti évek magas születési aránya, továbbá az akkor még igen jelentős bevándorlásokból eredő népességgyarapodás következtében a tervidőszak első két évében az eddigi legmagasabb szintre: 215 ezerre emelkedett az általános iskolai tanulók létszáma. Ezután számuk évről évre mintegy 5 ezer fővel csökkent. Az igények kielégítésére — a területi arányok javítására is törekedve — 25 új iskola épült, 15 általános iskola pedig bővítésre került. Ezzel összesen mintegy 400 új osztályterem létesült, túlnyomórészt a külső, munkáslakta kerületekben. Az iskolaépítési program megvalósításával az egy osztályteremre jutó tanulók száma az 1960—61. tanév eleji 57,1-ről az 1965—66. tanév elejére 51,0-ra csökkent. Megjegyezzük, hogy ilyen ütemű fejlesztés a korábbi időszakokban — beleértve a két világháború közötti két évtizedet — 5 év alatt nem történt. E fejlesztéssel párhuzamosan a korszerűtlen körülmények között működő oktatási létesítmények jelentős részét felszámoltuk. Ugyanakkor gondoskodtunk a gyakorlati oktatás feltételeinek kiszélesítéséről is. A műhelytermek számát pl. 5 év alatt csaknem kétszeresére növeltük. Lehetővé tettük, hogy a napközis tanulók aránya 19 százalékról 22,1 százalékra emelkedjék. A középiskolai tanterem-ellátást a Fővárosi Tanács a második 5 éves tervidőszakban 58 külső-kerületi tanterem megépítésével javította. A fővárosi tanteremfejlesztések folytán jelentkező színvonaljavulás azonban nem jelenti azt, hogy ezzel Budapest egész területén mindenütt sikerült az igényeket kielégíteni. A fejlesztések zömét — a tanácsi és szövetkezeti lakásépítkezésekkel párhuzamosan — elsősorban az új lakótelepeken valósítottuk meg, ahol az átlagosnál magasabb gyermeklétszám ezt különösen indokolttá tette. A harmadik 5 éves tervidőszakban a Fővárosi Tanács tovább fejleszti az iskolahálózatot. Az ellátottság javítása érdekében — döntően az új lakótelepeken — 242 általános iskolai tantermet létesít. A tanteremfejlesztés ütemét meghatározza, hogy a jelenlegi tervidőszakban az általános iskoláskorú gyermekek száma a születések igen nagymérvű visszaesése miatt rendkívül jelentős mértékben — mintegy 30 százalékkal — tovább csökken. A főváros általános iskoláiban ennélfogva a jelenlegi 187,5 ezerrel szemben 1970-ben csupán 143 ezer lesz a tanulók száma. (Az utóbbi években némileg javuló születési arány a tervidőszak végéig az általános iskolai tanulólétszám alakulásában még nem érezteti hatását.) A harmadik 5 éves tervidőszak oktatási főfeladata az általános iskolákból megnövekedett számban kikerült ifjak továbbtanulásának elősegítése, összhangban a népgazdaság szakember-szükségletével. A jelenlegi tanév végén 24 ezren hagyják el az általános iskolát. A következő években várhatóan 30, majd 34 ezerre emelkedik az általános iskolákból kikerülők száma. A továbbtanulás feltételeit elsősorban a meglevő oktatási intézményhálózat átcsoportosításával, tehát szervezési intézkedésekkel kívánjuk megoldani. Erre nyújt lehetőségeta Minisztertanácsnak a közös tanterem- és munkaerőgazdálkodásra vonatkozó határozata is, amely a Tanács számára megfelelő hatáskört biztosít, tekintet nélkül a tantermek főhatósági hovatartozására. Az általános iskolai tanulólétszám csökkenése miatt felszabaduló tantermeket nem használhatjuk fel a kihasználtság csökkentésére (váltakozási arányszám csökkentése), sem a minőségi ellátás növelésére. Gondoskodnunk kell ugyanis az általános iskolát elhagyó tanulók továbbtanulási lehetőségének bővítéséről, elsősorban szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolákban. A megnövekedett továbbtanulási igényeket a középiskolai beiskolázási lehetőségek bővítésével, ezen belül a szakmát adó középiskolai oktatás kiterjesztésével, valamint a szakmunkás ipari tanulóképzés fokozásával kívánjuk elősegíteni. Mindezeket figyelembevéve, az általános iskolát végzettek 90 százalékának továbbtanulási lehetőségét előreláthatólag biztosítani tudjuk. Dr. Viszket Mihály osztályvezető 44
