Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Zsolt Róbert: Budapest és a nagy világversenyek

A Népstadionban Inkey Tibor felvétele (A Budapest fotópályázat I. félévi anyagából) Zsolt Róbert Budapest és a nagy világversenyek Lehet-e majd olimpia és labdarúgó-világbajnokság fővárosunkban? végre Budapesten is olimpiát ? Hányszor hallani ezt a kérdést és a válasz sokszor késik. Pedig vajon miért is ne kerülhetne Budapest az olimpiai városok közé? Hiszen már az első, az 1896. évi olimpiát megelőzően is volt szó arról, hogy Budapesten nyissák meg a modern játékok sorát. A Népstadion felépítése az ötvenes években újra felvetette ezt a gondolatot, majd, nem is olyan régen, a sajtóban hangzott el a javaslat, hogy fővárosunk kérje az 1968-as olimpia rendezési jogát. De odáig sohasem jutottunk el, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemben is foglalkozzék Budapest jelentkezésével. Mert Budapest mindvégig hallgatott. De miért ? Nem érdemelné meg a főváros, az ország közönsége az olimpiát? Nem szolgált rá erre a magyar sport, amely Berlinben, Londonban, Helsinkiben a világrangsorban a harmadik helyet foglalta el, és Tokióban is csak öt jóval nagyobb és gazdagabb ország — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Németország, Japán és Olaszország — tudta megelőzni ?! Ha a magyar kormány és a sportvezetés szíve szerint dönthetne, már régóta megrendezték volna a budapesti olimpiát. Fővárosunknak csak jelentkeznie kellene, csupán a megfelelő garanciákra lenne szükség, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a magyar sport érdemeire való tekintettel feltétlenül megítélné nekünk a rendezés jogát. Ebben a kérdésben azonban nem lehet érzelmi alapon dönteni. Bár a nagy jelzők értéke eléggé megkopott nálunk, mégis, nehéz 36 lenne más szót használni, mint azt, hogy gigászi feladat egy olimpia előkészítése, megszervezése és lebonyolítása. Az egész világ közvéleményének figyelme a rendező város felé fordul, hiszen egy olimpia nem egyszerű sportverseny, hanem nagy társadalmi esemény is. A rendezés pedig még egy nagy országnak is minden szabaddá tehető anyagi és erkölcsi erőforrását felemészti. Tokiót valósággal újjávarázsolták a legutóbbi olimpiát megelőzően. Utcákat bontottak le, ultramodern gyorsforgalmi utakat építettek (a repülőtérről bevezető, lábakon álló út páratlan a maga nemében), pompás csarnokokat emeltek, fedett uszodát, olimpiai falut létesítettek, amelynek modernül berendezett szobáiba hétezernél is többen költöztek be. Vagy félszázezer külföldi foglalta el a szállókat, amelyeknek jó részét restaurálták, bővítették. Hogy mit jelent egy olimpia a város életében, arra csak egy apró, de jellemző példa: a hihetetlenül felduzzadt tokiói közlekedést 61 500 rendőr irányította, illetve segítette — 18 helikopterrel, 3340 motorkerékpárral, 500 riadóautóval és a technika minden egyéb vívmányával. Az egész város az olimpia szolgálatában állt. Tízjegyű számmal lehet csak leírni azt a dollárösszeget, amelyet Japán az olimpia előkészületeire, illetve a rendezésére fordított. — bármennyire is szeretnénk — jelenleg nem tud olyan feltételeket biztosítani, amilyeneket ma egy olimpiai várostól megkívánnak. Budapestnek nincs elegendő sportlétesítménye. Lenne ugyan egy reprezentatív olimpiai stadionunk, de ez édeskevés. PáT esztendő Miért nem rendezünk