Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Schreiber Tamás: A holnap Párizsa

A HOLNAP PÁRIZSA Tervek a közlekedés csődjének leküzdésére A múlt év őszén a párizsi közlekedésrendészet felelős vezetői Georges Pompidou miniszterelnök jelenlétében tanulmányi napot tartottak. Valamennyi résztvevő hangsúlyozta : amennyiben nem kerül sor megfelelő intézkedésekre, úgy két évtizeden belül a szó szoros értelmében megbénul a párizsi közlekedés. Ez idő szerint a párizsi körzetben bejegyzett gépkocsik száma meghaladja a másfél müliót (Franciaország autóinak száma egyébként 10 ooo ooo). Az esti órákban, de különösen a hétvégeken, a kettős ünnepek előestéjén és július végén a francia fővárosban és Párizs körül igen nehézzé válik a közlekedés. Noha az elmúlt évek során a közlekedésrendészet mindent elkövetett, hogy a „dugók" számát csökkentse — az útkereszteződések kiszélesítése, az úttestek modernizálása és a közlekedési lámpák egybehangolása nem tudott lépést tartani az autók számának rohamos növekedésével. A közlekedésrendészet vezetői a Párizsban tartott tanulmányi nap résztvevői előtt beszámoltak a nagyszabású tervekről, amelyeknek 1970 előtti megvalósításától remélik a problémák egy részének megoldását. A jövő — pontosabban: a közeljövő — Párizsának közlekedése a francia főváros körüli 36 kilométer hosszú, három-három pályás peremkörutak (boulevard périphérique) létesítésére épül. Ezek a peremkörutak nem tévesztendők össze a Párizs körüli külső körutakkal, amelyek már hosszú évek óta túlterheltek és gyors közlekedésre alkalmatlanok. A Párizst „körülölelő" peremkörutak építése i960 áprilisában kezdődött. Elsőnek a peremkörút déli szakasza készült el, mégpedig a Szajna és az Orly-i repülőtérhez kivezető autóút közötti rész. Ez a szakasz körülbelül nyolc kilométernyi hosszú és Párizs déli peremvárosainak lakói számára biztosítja a viszonylag zavartalan közlekedést. Serényen folynak a munkálatok a többi építkezésen is; 1967—68-ban újabb nagyobb útszakaszok készülnek el. A peremkörutak építése során számos technikai problémát kell megoldani. A tervek szerint összesen 150 építkezési munkát készítenek el. így a többi között 49 hidat építenek. A peremkörút kilenc ízben találkozik a párizsi földalattival, két ízben szeli át a Szajnát, és hatszor a különböző pályaudvarokat. Ennek a hatalmas építkezésnek legfontosabb — és egyben leglátványosabb — létesítménye a Porte de la Chapelle-nél épülő, részben már elkészült échangeur. Az échangeur szó szerint „cserélőt" jelent: több közlekedési út találkozópontját. A budai Erzsébet-híd feljárója voltaképpen szintén „échangeur", csakhogy a párizsi világviszonylatban is a legfontosabbak közé tartozik, hiszen 16 (!) közlekedési utat „kapcsol össze". A Porte de la Chapelle-i échangeur 12 hídból és alagútból áll, és felülete 18 000 négyzetmétert tesz ki. Feladata a francia fővárosból észak és észak-kelet felé vezető közlekedés megkönnyítése. A párizsi peremkörút építési költségei óriási összegeket emésztenek fel. Egy méter autóút 44 000 frankba kerül (1 frank = 4,72 forint). A költségek 40 százalékát fedezi az állam, a többit a főváros. A peremkörút munkálataival egyidejűleg megkezdődött az úgynevezett kelet-nyugati gyorsforgalmi út, franciául voie-expresse építése. Az út a Szajna jobbpartja mellett halad, majd a Concorde tér után „átalakul" alagúttá. A hét méter szélesre és 965 méter hosszúra tervezett alagúton keresztül óránként 3600 autó közlekedik majd. Ettől függetlenül a Louvre előtti útvonalon szintén három további pályán közlekedhetnek a kocsik. Ám a közlekedési lámpák nagy számára való tekintettel az óránkénti átlagos sebesség a csúcsforgalmi időben nem haladja meg a 25 kilométert... Amikor elkészül a Szajna-part mellett vezető gyorsforgalmi út, Párizst — nyugatkeleti irányban — 15 perc alatt lehet keresztülszelni, egyetlen közlekedési lámpa érintése nélkül. Ez viszont csakis akkor lesz lehetséges, az éjszakai órákon kívül, ha egyrészt a peremkörutak, másrészt a gyorsforgalmi utak találkozóitól megfelelő terelőutak épülnek a külvárosok felé. Éppen ezért a párizsi körzet közlekedésének korszerűsítése egyben szükségessé teszi a vidék felé vezető autópályák kiépítését. Máris forgalomban van a nyugati, déli és északi autóút több szakasza. De még ez sem elegendő. A Párizsban összeült közlekedésrendészeti szakértők szerint mindent meg kell próbálni a fővároson belüli közlekedés további növekedésének elkerülésére. Ezt kellene szolgálniuk a nagyobb városkapuknál építés alatt álló óriás-garázsoknak. így a Porte d'Orléans-nál levő több Alagútrendszer a peremkörúton Modern szobormű a déli gyorsforgalmi út kezdeténél