Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek III.

változásaira —, hívogat utcáira, tereire, kínálja szép házait. A dunai látkép megmutatja a város új arcát is. A tűszerű templomtornyokkal együtt látjuk a DCM még karcsúbb, az ég kékjébe még magasabbra fúródó gyárkéményeit, az új lakótelepeket, a Budapest felé törekvő új iparnegyedet. Amióta gazdaságpolitikánk a főváros tehermentesítése céljából 30 km-en túlra telepíti az új gyárakat: Vác keresett város lett. Gomba módra nőnek ki az új üzemek, és lassanként az ingaforgalom, mely reggelente 6-8000 embert szállított Pestre és este vissza, megfordul, vagy legalábbis kiegyenlítődik. Mennyi örömük lenne benne, ha láthatnák ezt a fejlődést a város növekedését, gazdagodását szívükön viselő egykori polgárok, akik ipart, kereskedelmet, életet, nyüzsgő, városias életet kívántak falai közé! Mai létünk egyensúlyát jelzi, hogy ezzel a fellendüléssel, a lakosság párhuzamos növekedésével a város történeti értékei is kibontakoznak. Eltűnt a Március 15. tér kapitalizmusra emlékeztető, olcsó anyagból készült portálanarchiája és az épületek visszanyerték eredeti szépségüket. Teljes monumentalitásában kibontakozott a Konstantin tér, megmaradt az összekötő utcák hangulatos, lágy hajlása. Régi és új jól megfér egymás mellett, nemcsak a városban, hanem az azt szerető ember örömében is. Dercsényi Dezső Az új lakótelep központjában (MTI fotó — Lajos György felvétele) A váci Székesegyház Váci panoráma, előtérben a Dunai Cement Mű (MTI fotó — Mező Sándor felvétele)