Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Csap Erzsébet: Budapest a képzőművészetben

Barabás Miklós és Rudolf Alt csodálatos finomságú akvarell) eiben a reformkortól végigkísérhettük, hogyan épült ki a Duna-part palotasora, a szállók, a fürdők, a hidak. Megmutatták, kik voltak az építők, a tervezők, a szervezők, s azok a polgárok, akik a korabeli ipart, közlekedést, városiasodást előmozdították. Ferenczy István Ürményi József országbíróról faragott portréja, Györgyi Alajos Kammermayer Károly polgármesterről festett arcképe után Canzi Ágost Lendvay Márton színészképével, Dunaiszky Lőrinc Szentpéteri József kiváló ötvösművész képmásával találkoztunk. írókról és költőkről, színészekről és politikusokról készült rajzok, szobrok éreztették a nemzet újjászületésének felpezsdült légkörét. Feltűnt Telepy Károly Újpesti hajógyára, Brodszky Sándor, Kelety Gusztáv, Ligeti Antal, Lötz Károly egyéni stílusú, a budai hegyvidéket megörökítő egy-egy jellemző alkotása. A tizenkilencedik század második felében született középület-tervek, freskókhoz készült friss színvázlatok között impozáns elhelyezést nyertek a Millenniumi emlékmű modelljei, Róna József Savoyai szobrának, Izsó Miklós Petőfijének, Ligeti Miklós Anonymusának tervei. A századforduló művészetében jelentkező posztimpresszionista törekvések figyelemre méltó hangsúlyt kaptak azáltal, hogy a nagybányai művésztelep első kollektív kiállítása — amint erre a kiállított plakátterv is utalt — Pesten, a Nemzeti Szalonban került megrendezésre. Tehát a főváros közönségének érzékeny reagálására kíváncsiak voltak még azok is, akik vidékre vonulva a plein-air akadémikus kötöttségektől mentes formavilágát választották alkotó módszerül. S Ferenczy Károly, Réti István, Csók István lassan megbékélt a város adta miliővel: remekművek születését segítették a műteremsarkok, a szobabelsők, a gyermekszobák intim hangulata. Meglepetést okozott Mednyánszky László „Duna-parti alkony" című munkája, amelyen Turner képeinek színvilága cseng vissza. Témáját a művész ez esetben nem az általában ismert, tőle megszokott tájképi motívumokból választotta. Az újdonság erejével hatott Rippl-Rónai József Kelenhegyi úti részlete, s Fivéreim című festményével együtt méltóan reprezentálta a kaposvári festőóriást. Kiderült, hogy a Balaton leghűbb tolmácsolójának, Egry Józsefnek volt mondanivalója a városról is. Vérmező című képe elárulja, hogy festésmódjának kiindulópontja azonos volt balatoni képeiével. Az atmoszféra vibráló színeit és fényeit itt is megtalálta. Az már természetesebbnek tűnt, hogy az urbánus karakterű Nyolcak művészcsoport munkái közül a gyárak, a konstruktív vonásokat rögzítő hidak, parkrészletek kerültek bemutatásra. Erőteljes hangsúlyhoz jutottak a két világháború között induló forradalmár művészek. Derkovits Gyula grafikái, Önarcképe, Dési Huber István, Mészáros László egy-egy kitűnő rajza jelezte művészetük mozgósító erejét. Szervesen kapcsolódott plasztikai kiegészítőként hozzájuk Csorba Géza~ Ady síremlékterve, Beck Ö. Fülöp Nőiaktja. S csak a beavatottak tudják: legtöbbjük új szerzemény. Olyan pótolhatatlan dokumentum, mint Pór Bertalannak a Parlament számára készített freskóterve, a Magyar Tanácsköztársaság emlékeinek felkutatásából, gyűjtéséből fakadt. Kiemelkedő darabok képviselték Bernáth Aurél, Szőnyi István, Czóbel Béla, Medgyessy Ferenc, Ferenczy Béni korai munkásságát is, bár az ő tevékenységük már napjainkig vezet. Tovább folytatták alkotó és az új művészgenerációt nevelő munkájukat. A felszabadulás után készült műveket jelképesen Kerényi Jenő Parlamenter emlékműterve nyitotta Biga Zala György terve a Millenáris emlékmű „Béke" szoborkompozíciójához Mozaik-terv Barcsay Jenő műve