Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Dr. Vámos Ferenc: A Postatakarék épülete

A pénztárterem mai állapota (Birgés Árpád felvétele) A Postatakarék pénztárterme eredeti állapotban (üvegtéglás fedélszerkezetét 1924-ben lebontották, a sarkok melletti 4x2 db oszlopot az 1960-as években a Nemzeti Bank hivatalát szolgáló gondnoki hivatal bonttatta le, a terem bútorzata eltűnt) yenje, Lyka Károly, Lechnernek évtizedeken át segítőtársa, mondott el nekem egy hasonló esetet. Az Iparművészeti Múzeum és a kecskeméti városház első tervei és kivitele között még közel semmi eltérés sem volt. A Postatakarék házánál annál inkább tapasztalhatók ilyenek. Alaprajzi tekintetekben nincsen kezünkben összehasonlító lépték. A homlokzatok fejlődését bizonyító adatok annál inkább. A már említett homlokzati oromfal például az első terven még közel egyenlőoldalú háromszög volt. A végleges terven e háromszögnek kereken harmadát elhagyta, részben valószínűen azért, hogy a még így is 11,50 m magasságú oromfalra ható szélnyomást csökkenthesse. Ugyanez a körülmény játszott közre az oromfal síkját átmetsző 8-szögű erősítőpillérek alkalmazása esetében, amelyek az eredeti pályatervi homlokzatból még hiányoztak. Ilyen pillérek különben az egész homlokzatot megszabott ritmusban szelik át, mégpedig kétféle méretben ; a közbensők s a sarokpillérek méretei ugyanis nem egyezők. Emellett az utóbbiak a pártafűzérekig nyúlnak fel s — gótikus fialékhez hasonlóan — reájuk egy-egy sárgaszínű, pirogránit méhkaptár került, ismét a takarékpénztár feladatára célzóan, úgy hogy a 8-szögű pillérek felületéről méhek igyekeznek a kaptafákba. Az oromfal síkját átmetsző két nyolcszögű erősítőpillér cáfolhatatlanul bizonyítja egyébként a Vigadó-oldalrizalitok felületén átfutó kettős oszlopok hatását. Tudjuk, hogy Lechner rendkívüli tisztelettel volt eltelve Feszi művészete iránt; Feszllel különben is jó viszonyban volt. Lechner jelentős fejlődése során érkezett el a Postatakarék házához. Művének minden komponense ezt bizonyítja. Kiváltképp érdekes a már többször is említett pártázat-fűzér témája. Már első nagy művei, az Iparművészeti Múzeum-épület, a kecskeméti városház, vagy a Földtani Intézet háza egyaránt arról vallanak, hogy Lechner par excellence „pártás" építész volt. Már az 1882—83-ban épült szegedi Milkó ház is erre mutat. De a Postatakarék házának pártaílem-formája 1899-ig nem fordult elő művein. Csak az ugyancsak 1899-ben tervezett Tőzsde-pályaterven. A Földtani Intézet pártázatán látható, hogy a megelőző művek iszlám-formákból alakított pártázata kiszabadulóban volt egy önálló párta-formához. Első jeladása volt ennek a Tőzsde-pályaterven látható. Innen érlelte a témát. (Lechner egyik munkatársának, Beck Antal építésznek 1925—26-ban mondott tájékoztatója szerint e párta-alakításba a magyar paraszti textil és a faragott formák is belejátszottak. Beck Antal a Postatakarék tervezésénél Málnai Bélával együtt Lechner munkatársa volt. Málnai körülbelül 20évvel lehetett Becknélfiatalabb.) N. Pevsner írta a Pioneer of Modern Des/gne-nek Engineering and Architecture in the Nineteenth Century fejezetét bevezető megállapításában (az 1960-i kiadásban 118. o.): „Az új stílus nem egyetlen gyökérből nőtt. Egyik jelentős forrása volt William Morris és az Arts and Crafts, másik pedig az Art Nouveau. A XIX. század mérnöki alkotásai voltak a mai stílus harmadik forrása, nem kevéssé erős, mint a másik kettő". Most, amikor a XX. század építészetének történetét — legalábbis ilyen szempontból — már többé-kevésbé ismerjük, éppen a századforduló történetének teijesebb megismerése kapcsán kínálkozik a téma vizsgálata, de nem csak formai térre szűkítve, hanem ezen túl: a közösségi erőknek a tervezőmunkára gyakorolt hatásaihoz bővülőén. Lechner és a hatására kivirágzott magyar építészet — a Pevsner által felsorolt hármas gyökérből táplálkozó jelenségeken túl, de eredményeik felhasználásával — nem érte be az építészet „szakmai" problematikájával. Szüksége volt ugyan reá, elsősorban azért, hogy a szakmai haladással karöltve merülhessen el az építészet társadalmi-szociális funkcióinak kielégítésébe. ,,A szecesszió osztrák építészeiről" c. rövid cikkemben (Művtört. Ért. 1966. 1. sz.) említettem, hogy az új építészet szerkezeti gondolkodása tekintetében O.Wagner, Loos, Lechner és Lajta azonos „nyelven" beszéLek. Mindamellett homlokzatalakitó alapelveikben roppant különbség van. Sok ok játszott közre ebben a tekintetben, az egyéniségük különbségeitől a környező társadalom reájuk tett különböző hatásáig. Maga Lechner 1902 tavaszán, fél évvel a Postatakarék felavatását követően, Szegeden egy felolvasásán említette, Olbrich-nak ,,Secession"-épületére célozva: „A szomszéd bécsi szecesszió asszír formákat alkalmaz, minden népi és nemzeti vonatkozás nélkül". Lechner tehát a bécsi szecesszió társadalmi háttérnélküliségét rótta fel hiányosságának, viszont a magyar egykorú építészeti áramlásban a társadalom politikai, gazdasági életének hatását hangsúlyozta mindenekfelett. Korának eszme-, érzés- és képzeletvilágát tükrözte művészetében. Keresztül-kasul hozzá volt kapcsolva korának életéhez, némítsak magyar, hanem európai értelemben. Amint minden nagy mű több színpadon játszódik: Lechner építészete a magyar társadalomból feléje irányuló jeladásokat tükrözte, új hagyományként a paraszti anyagba ágyazta művészetét, ugyanakkor Európa modern törekvéseit is magába szívta. Nem lehet művészetéről reális képet nyernünk, ha nem e kettős kötöttségét vesszük alapul. Már a Belvárosban (V. Váci u. 11/'a. sz.) 1889-ben tervezett kettős funkciójú épületén, a bécsi Thonet-gyár részére tervezett művén, az utcai ér. a középWal földszinti és I. emeleti kiváltásának szögecselt vasszerkezeténél kezdődött ez a törekvése, majd 1891-ben az Iparművészeti Múzeum udvari kiállítási terének elegáns vasszerkezetű üvegezett csarnokán folytatódott (utóbb két évvel később követte Duter-nek és Contamin-nek az 1889-i párizsi világkiállításra épített Galerie des Machines-jét). Ez a tulajdonsága azonban csak egyik „színpada" volt művészeti cselekedeteinek. Ezen a fejlődési láncon továbbhaladtában tervezte azután a Postatakarék pénztártermét is, valamint 1906—1908-ban a pozsonyi „kék templomot"; utóbbinak két egymásra merőleges dongaboltozatát a hajótér s a kereszthajó felett az akkor még új szerkezettel: vasbetonboltozatokkal oldotta meg. E tetteiből is az a gondolkozás világlik, amelyet ő maga Szegeden 1902-ben mondott el: „Uraim! a technika szédületes fejlődése, bámulatos vívmányai, a vaskonstrukciók előtérbe nyomulása természetszerűen forrongást idéztek elő az építészetben. Az új anyagok új konstrukciókat, új formákat kívánnak. Angliából indult ki ez az építészeti evolúció, mely csakhamar Németországban, Ausztriában, majd Franciaországban verte magasra hullámait". Mindezt ő — maga is aktív előfutár-szereplője az eseményeknek —, egyikeként a korán-látóknak, talán legkorábban látta meg. A líra: logika De nem tudomány volt József Attila jelmondata. Ma az építészet szinte tudománnyá vált. Viszont — éppen az európai fejlődésre hivatkozva — ugyancsak Szegeden, ugyancsak még 1902 júniusában mondta el Lechner Ödön: „Most van itt az idő, az alkalom, hogy nemzetiségünket belevigyük az építészetbe, a művészetek azon ágába, amelyben ez ideig mi magyarok a magunk művészetéből semmit sem adtunk". (Magy. Nemzet. 1902. június 3.) Gondolkozásának, művészetének említett „két színpados" organizmusa olyan aiapjellege volt, ami nélkül sem művészete, sem mai jelentősége nem érthető meg. Az európai Art Nouveau külön nyelvezetét teremtette meg. 20