Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Dr. Brenner János: A párizsi régió

A bécsi gótikus Udvari Kártya magyar sorozata Abécsi egykori császári gyűjteményekben őrzött, ún. Udvari kártya-sort a XV. század derekán metszették fába. Négy kártyaszínét egy-egy ország — igya franciák lilioma, a német birodalom sasmadara, a csehek kétfarkú oroszlánja s a magyarok piros-fehér pólyás — címere jelzi. A kártyasor negyvennyolc lapból, egyegy szín tizenkét lapból áll. A 14x9,5 cm méretű figurálisokat az ismeretlen — alighanem osztrák — mester gazdagon színezte. Az egyes lapok német feliratúak, A kártyák rangsora követi a feudális világ hierarchiáját. Legmagasabb számértéke a Király s a Királyné. Alattuk X-től l-ig a magyar sor következő alakjai helyezkednek el: Udvarmester (X), Marsai! (IX), Kancellár (VIII), Főszakács (VII), Kisasszony (VI), íjász (V), Trombitás (IV), Halász (III), Pék (II) és Bolond nő (I). Az idegen-címeres sorozatokban a Király és a Bolond közé eső számokban más alakok is figuráinak. fgy a sorozat Vlll-asának cseh alakja egy urinált vizsgálgató orvos, a német birodalom Vlll-asa káplán, a franciáké udvarmester no. (A Vll-esek sorában a német birodalmat étekfogó, a cseheket kamarás, a franciákat egy pohárnok képviseli. Az V-ösök németje pincér, csehje solymász, franciája kukta. A IV-es sorozat német alakja borbély, a cseheké — csakúgy mint a magyar — lovas trombitás, franciája lovász. A lll-as sor németje lovas íjász, csehje herold, franciája szabó. A ll-es sor németje gyafogpostás pecsétes levéllel, csehje egy fazekaskorongján edényt készítő gerencsérnő, a francia alak: gyalogos vadász. A Királyok, Királynék minden sorozatban a legnagyobb ütőértékek; a X-esek minden színben az Udvarmesterek, a IX-esek végig Marsallok, a Vl-osok mindenütt Udvarhölgyek, az l-esek pedig mindenütt bolondok, férfiúi és női változatban.) A kártya-sort, amely magyar vonatkozása miatt számunkra — mind művelődés-, mind viselettörténeti szempontból — igen értékes, 1882/83-ban Dr. Ernst Hartmann F. von Franzenshuld ismertette a császári ház gyűjteményeiről szóló kiadványsorozat első két kötetében. (Ein höfisches Kartenspiel des XV. Jahrhunderts, —Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses.) A sorozatnak néhány alakját reprodukálta Varjú Elemér a Domanovszky Sándor szerkesztette Magyar Művelődéstörténet c. munkában; a sorozat egészét azonban a magyar szakirodalom sosem közölte. A képeken portré-szándékot, de még csak a realizmus hűségét sem kereshetjük. Mégis, a magyar sorozatnak néhány alakja elárulja: a XV. századi — igen jó szemű és jó kezű — mester járt nálunk, vagy legalábbis látta a magyar udvarnak külföldön is sokszor megfordult néhány jellegzetes alakját. Ezek ábrázolásával — mint az már Franzenshuldnak is feltűnt — arra törekedett, hogy a magyarországi udvar embereinek néhány viseleti jellegzetességét, különös fegyverét megjelenítse. Feltűnő — s más nációk fiai ábrázolásánál nem fordul elő — egyes férfi-alakoknak a koronája illetve süvege alá begyűrt fátyol. Ez az ismertető az osztrák szerzőt turbánra emlékezteti, ám Galeotto leírásából tudjuk, hogy a XV. századi magyar férfiak — sisakjaik, süvegeik alatt — rendszeresen viseltek efélét. Galeotto Mátyás királlyal kapcsolatban említi : a legyek, szúnyogok s a lovak-verte porfellegek ellen fátyollal borított arcú Mátyást, aki tábori viseletben vegyült katonái közé, maga Galeotto is csak nehezen ismerte fel. Ugyancsak jellegzetességet mutat —• s ez már Franzenshuldnak is feltűnt — a lóháton ülő Udvarmester (X) gerezdes buzogánya s törökös handzsárra emlékeztető szablyája. A nézővel szembefordulva poroszkáló — ezüst vértes, lánc-nyakvédős — Marsall (IX) alakjánál annak fehér vezénylőpálcája, ún. dinnye-süvegét (Melonenhut) díszítő strucctollai mutatnak egyéni vonásokat; maga az ábrázolás az ismertető írót itáliai Quattrocento-érmek alakjaira emlékezteti. A turbánszerű fejfedőt viselő magyar Kancellár (VIII) díszes ruházatát átfogó övén függő tarsoly pecsétnyomók tartáíára szolgál; kezében hártyára írt, függőpecsétes oklevelet tart.