Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - A hátsó borítón: Derkovits Gyula: Utca (1927) (Nemzeti Galéria) Schiller Alfréd felvétele

Derkovits Gyula: Utca. 1927. o. v. 148x144 cm. 1926-ban, a bécsi emigrációból visszatérve, Derkovits nagy lendülettel kezdett itthon dolgozni. 1927-ben festette az Utcát, egyik legjelentősebb önarcképét, az Én és a feleségem-et, a stílusban velük rokon Rakodómunkásokat és a Tűzevő vándorartistát is. Az Utca című művén kivilágított kirakatok, gyümölcsöktől roskadozó árusítóhelyek között sodródó tömeget látunk, parasztasszonyokat, munkásokat, akik számára — ez volt nyilván a festő szándéka — ez a gazdagság elérhetetlen. Festői stílusát tekintve — mind a térviszonyokból, mind a fénypengékkel metszett geometrikus formákból következően —az Utca kubista mű. Kompozíciója viszont klasszikus háromszög, melynek csúcsát a lovasrendőr, a hatalom és a javak fegyveres védelmezője képezi. Színvilága döntően a kék, aláhúzva a kirakatok narancspirosával és sárgájával. A kép, az emlékkiállításokat megelőzően, csak a keletkezés évében került kiállításra, az Ernst Múzeumban. Érdekessége még, hogy a művész 1934-ben a vászon másik oldalára festette, már oldottabb festői eszközökkel, a Dunai homokszállítókat. így egyetlen vásznon két nagyértékű, Derkovits művészetének különböző stíluskorszakára jellemző festmény született. o. a.