Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Erdélyi József: Budapesti versek

Drenyovszky János Budapest a krakkói egyetem anyakönyvében 1499-ben Adalékok fővárosunk nevének történetéhez Az összetétel első tagja, Buda: régi magyar személynévvel kapcsolatos, Pest pedig a ma már csak tájszóként élő, kemence jelentésű bolgár—szláv eredetű szó — ez szinte közhellyé vált már. De hogy és mikor társult össze a két szó: Erre a kérdésre eddig nem nagyon kíséreltek meg kutatóink választ adni. Legutóbb azonban Puruczki Béla igyekezett pótolni alapos cikkével a hiányt (Magyar Nyelvőr 1967; 60. 1.). Ezt a cikket kétszeres izgalommal olvastam. Olvasásakor ugyanis, afőváros nevének egy igen korai előfordulását már tudva, próbáltam azt a korábban ismert adatok összefüggésébe állítani. Sólyom Jenő hívta fel a figyelmemet arra, hogy — másirányú kutatásai közben — a krakkói egyetem anyakönyvének nyomtatott kiadásában az 1499. évnél bukkant a ,,Budapest" névre. Igy olvassuk az anyakönyvben: ,,Gregorius Jacobi de Bvdapest Strigoniensis." (Album Studiosorum Universitatis Cracoviensis. Tom. 2. Edidit Adam Chmiel. Cracoviae 1892. 50. lap.) Az első az Volt, hogy ellenőrizzem, nincse hiba Chmiel nyomtatott szövegkiadásában. Az eredeti kéziratot a krakkói Jagelló Könyvtár őrzi. A Jagelló Könyvtár könyvtárosai készséges, gyors levélbeli választ adtak: Anna Gustowska és a kézirattár vezetője, Jerzy Zathey válasza pozitív volt: a kézirat kiadásában nincs semmi hiba. Most már nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, magam is látni akartam ezt a bejegyzést, amely két másik szóban alkalmazott rövidítéstől eltekintve csakugyan pontosan állott Chmiel kiadásában. Tehát: „Gergely, Jakab fia, Budapestről, az esztergomi dioecesisből" 1499-ben beiratkozott a krakkói egyetemre. Ezután az volt a következő kérdés, mit lehet ezekkel az adatokkal kapcsolatban még kideríteni. Mivel az általános egyetemi anyakönyvön kívül a magyar diákok az ottani magyar bursa anyakönyvében is általában szerepeltek, ott is utána kellett nézni. Schrauf Károly szövegkiadása 142. számon adja a mi Gergelyünk nevét: „Gregorius de Pesth" s amikor szövegkiadása végén összegezi a magyar bursa, a magyar tanulók háza tagjainak további sorsát, még annyit közöl róla, hogy 1500-ban elnyerte a baccalaureatusi fokozatot is. Az erről szóló anyakönyvbe így jegyezték be: „Gregorius de Peszth", vagyis lengyeles helyesírással. (A krakkói magyar tanulók-háza lakóinak jegyzéke, Regestrum Bursae Hungarorum Cracoviensis, 1493—1558. Közli Schrauf Károly. Bp. 1893.) Meg kell jegyezni, hogy ebben a Schrauf-féle kiadásban ismét szerepel az egyetemi anyakönyv adata, a 61. lapon. Tehát Budapest, ha úgy tetszik ,,Bvdapest" nevének ez a korai előfordulása 1892-ben és 1893-ban nyomtatásban megjelent és — elkerülte a figyelmet. Természetesen fővárosunk területéről nem ez a Gergely az egyetlen krakkói diák. Buda neve ismételten szerepel, pl. 1434, 1485, 1486, 1505, 1506, 1507 stb., években, mindig „Buda" alakban, egyszer 1460-ban „Budensis", azaz budai, fordulattal. Pesth vagy magyarosan Pest, ez az általános, de előfordul németes helyesírással is „Pescht" alakban, pl. 1505-ben és csehes (régi) helyesírási fordulattal „Pesst" alakban pl. 1517-ben. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1499-es „Bvdapest" alak semmiképpen sem általánosan használt hivatalos forma. Mivel az említett egyetemi anyakönyv még a legközismertebb lengyel lami kis üzenete ennek a „Strigoniensis" (esztergomi, ti. dioecesis szempontjából) szónak. A Duna jobb partja akkoriban a veszprémi dioecesis része. A bal part viszont Váchoz tartozik. Az eléggé bonyolult egyházjogi fejlődés során azonban a királyi birtokon levő plébániák kiemelkedtek ebből a rendből s az ún. exemptio kiváltságát élvezve az esztergomi érsek alá tartoztak. S ezek a királyi birtokok a Duna mindkét oldalára kiterjedtek, a mai pesti oldalra is. A dioecesis-beosztás is erre a birtokrendszerre épül tovább és elég soká túl is éli. A „Strigoniensis" szóból tehát nem lehetne egymagában eldönteni, hogy Gergely diák Budapest melyik részéből származott. De erre azt az ellenvetést lehetne tenni: a többi adat világosan mondja, „de Pest", azaz Pestről. Ez a Pest azonban a török időkig mindkét partra vonatkozhat! Kelenföld, a későbbi Tabán helyén, akkoriban még sokszor „minor Pest": Kispest. A Gellérthegy is „Pesti hegy", IV. Béla a ma Budavár néven ismert várat a „mons Pestiensis"-en (pesti hegyen) építi s eleinte „Castrum Novi Montis Pestiensis" néven emlegetik, vagyis „Pestújhegyi" várként. Ezért lehetséges, hogy a „kemence" jelentésű Pest szót a németség Ofen-nal fordítja, s ezt a szót eleinte a pesti oldalra is használja. Sylvester 1539-ben kiadott Grammatikájában még Részlel az Album Studiosorum Universitatis Cracoviensis I. kötetének 427. a. lapjáról. A nyolcadik sorban Gregorius neve mellett látható az 1499-i „Bvdapest" bejegyzés városok nevének használatában sem következetes, nem is beszélve az akkori Magyarország neveiről, azt kell mondanunk, hogy Gergely az egyik változatot használta. Talán nem a leggyakoribbat, de használtat, hiszen érdeke lehetett, hogy az anyakönyvi bejegyzésből személyazonossága pontosan derüljön ki. A bejegyzésnek van egy érdekes vonása is: a dioecesisre (egyházmegyére) vonatkozó adat. Az anyakönyv nem következetes ennek az adatnak a használatában, de igen sűrűn előfordul, hogy az egyébként semmitmondó neveket a püspöki székhellyel magyarázza (mint ma a megye vagy ország neve teszi megfoghatóvá előttünk az ismeretlenségbe burkolózó nevet). Abban a korban, amikor az egyház hatalma a hétköznapi eseményekig meghatározza az emberek életét, nincsen ebben semmi különös. De Budapest szempontjából mégis van vahelyteleníti, hogy Budát fordítják Ofen-nel, hiszen az Pestnek felel meg. Ez négy évtizeddel követi csak az általunk ismertetett adatot. Ezek alapján talán nem látszik valószínűtlennek az a feltevésünk, hogy a mai fővárosunkterületén levő településekben lakók a köznyelvben kísérletet tettek arra, hogy a Duna két partján létrejött településeket — egy fogalomnak érezve — azonos szóval jelöljék. Gergely diák beiratkozása után évszázadok teltek el, amíg ez a szemlélet jogilag is érvényesült, de az ő beiratkozása — akár tudatos, akár véletlen szóhasználat — azt mutatja, hogy ő a két várost egynek látta, egynek érezte. S ha Krakkó akkori jelentőségét ismerjük, talán nem csoda, hogy az első magyar nyelvű nyomtatvány épp abból a városból maradt ránk, ahol Bvdapest nevét őrzik lejegyezve 1499-ből. 15