Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Vedres József — Maros László: Az MTK

A v>ZERKESZTŐ POSTÁJA Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk júniusi számában a „Szerkesztő postája" rovatban Aranyosi Ferenc elvtárs „Nem kell hozzá beruházás" című levelében foglalkozott fővárosunk városképével, szépítésével. Levele olyan problémákat is érint, amelyek kapcsolatosak a Magyar Hirdető munkájával. Felveti például, hogy: a „város sok-sok fáján, villanyoszlopán . . . ákom-bákommal teletűzdelt hirdetmények" rontják a városképet. Ezt a helytelen gyakorlatot a Magyar Hirdető úgy igyekszik kiküszöbölni, hogy kishirdetési szolgáltatását a város egész területén kiépítette: a lakosság — méltányos díjszabással — erre a célra rendszeresített vitrinekben helyezheti el a hirdetéseit. A „vad ragasztásokat" még jobban ki lehetne küszöbölni, ha a kerületi tanácsok illetékes osztályai (ti. az építési osztályok) lehetőséget adnának a kishirdetési táblák felállítására a legfrekventáltabb helyeken. Sajnos, az ilyen — hirdetésre legalkalmasabb — helyeken a tanács a legritkább esetben engedélyezi hirdetőtáblák felállítását. Felveti továbbá a cikk, hogy: „a házak falára ragasztott hirdetmények egy részét, sajnos, a Magyar Hirdető Vállalat helyezi el, és ha le is mossák, a ház falán nyomuk megmarad és csúfítja a várost." E megjegyzésnek igazat kell adnunk, meg szeretnénk azonban indokolni, hogy a Magyar Hirdető miért kényszerül afalakra kiragasztatni a plakátokat. A legfontosabb ok az, hogy kevés a plakátférőhely. Gazdasági, kulturális stb. plakátokat is csak igen korlátozott mennyiségben tudunk kihelyezni, a politikai és hatósági plakátokat pedig kénytelenek vagyunk — előzetes tanácsi engedély alapján — a falakra kiragasztani. Például ez év tavaszán a választások előtt 98 ezer db különféle méretű grafikás és szöveges plakátot helyeztünk ki. (Nem beszélve arról, hogy ugyanebben az időszakban még sorozási és háromféle adófelhívási plakát is megjelent.) A legjobb akarattal sem tudtuk volna ezt a rengeteg plakátot az amúgyis túlzsúfolt hirdetőberendezéseinken elhelyezni. Más kérdés, hogy nem is volna helyes politikai és hatósági plakátokat a különféle célzatú és mondanivalójú egyéb plakátokkal vegyesen kiragasztani. Jándi Mihály Magyar Hirdető Rényi J. Budapest, VII. — ,,A Blaha Lujza téren beállott vacuum méltó betöltése érthetőleg komoly problémát jelent — írja. — A megoldást kereső kezdeti kísérletek nem méltóak egy világváros szivének, központjának jelentőségéhez és méltón búsítják a szemlélőket. A már-már kialakult perzsavásár az igényeket még átmenetileg sem elégítheti ki. Építőművészeinket ihlesse meg Párizs, London s a többi világváros központjainak művészi hatása ... A minap az Engels téren találkoztam egy régi, kedves ismerősömmel, a Danubiusz-kúttal, mely 1883 óta uralta a hét utca ütközőjén elterülő Kálvin teret, és feladatának két emberöltőn át méltóan megfelelt. A nagy távlatokhoz szokott, veterán műemlék nem érzi jól magát az új, szűk környezetben. Addig is, míg a Blaha Lujza tér problémája végleges megoldást nyer, át lehetne helyezni a díszes kutat a tér József körúti vonalára . . . Az Engels téren helyébe én a Tinódi-Lantost állítanám . .." — Ami a Blaha Lujza teret illeti: valóban nagy gondot okoz városrendezőknek, tervezőknek és természete|en a nagyközönségnek is. Nem annyira a vacuum — inkább azok miatt a vegyes összhatású épületek miatt, melyeknek lebontása, számba véve anyagi lehetőségeinket, semmiképp sem volna indokolt. Mi alig hisszük, hogy a közeli jövőben a Blaha Lujza tér Budapest szívének, központjának méltó reprezentánsa lehet; igen szerényen megelégednénk annyival, ha városrendezőknek, építészeknek sikerülne olyan megoldást találni, hogy ez a központi fekvésű tér ne rontsa legalább a városképet, sőt valamelyest javítsa is. — A Danubiusz-kút áthelyezésére vonatkozó javaslatát íme közöljük, noha nem értünk vele egyet. Egyrészt mi nem találjuk olyan igen-igen szűkösnek az Engels teret — a Kálvin térhez képest sem. Másrészt gondolja meg: ha a Blaha Lujza tér rendezési tervébe nem illeszkednék bele a Danubiuszkút — ami igen valószínű —, költséget és fáradságot nem kímélve költöztessük onnan tovább? Megérné vajon a többszöri költöztetés költségeit az a néhány esztendő, amíg ez a műemlék a Blaha Lujza téren egy új, nagy arányú építkezés gödreinek, sóder halmainak és toronydaruinak asszisztálhatna? Szabó Sándor rózsakertész, Budapest, XI. — Igen felháborították a Feneketlen-tó pecásai. ,,Dacára annak — írja —, hogy a kerületi tanács az illetékességéhez tartozó diszvízen a horgászás ellen foglalt állást — az itt értelmetlen horgászás tovább tart. Pedig nem tételezhető fel sem a tanácsról, sem az Állatkert igazgatóságáról, hogy amikor a Feneketlen tavat azokkal a kedves víziszárnyasokkal (hattyúk, vadkacsák, vadlibák, kormoránok) betelepítették, ne lettek volna tisztában azzal, hogy kedvesebbek ezek az üdülni vágyó, megfáradt, kőtengerben szorongó fővárosi lakónak, mint a horgászbotok idegesítő lengése... Tavaly a kipusztított madarak pótlására ide hozott állomány pár napon belül horogra került vagy pedig elriasztották"... — Erre csak igen elfogultan válaszolhatnánk. A három szerkesztőnkből kettő — pecás! — Amikor megkaptuk levelét, melyben a pecázókat ostorozza, egy olvasónk indítványára már éppen foglalkoztunk annak a javaslatnak a megvalósításával, amelyet levele további részében Ön is tesz: ,,Terveztessenek egy — a lap nívójához illő — fedőborítékot, melyben a 12 havi számot elhelyezhetjük és megőrizhetjük. Adjanak közre erről egy előfizetési felhívást. Bizonyosra veszem, hogy olvasótáboruk többsége meg fogja rendelni, mert az igazi könyvbarát a külcsínre, a rendre is sokat ad ..." — Időközben augusztusi számunk posta rovatában olvashatta, hogy ez a javaslat megvalósult, és a felhívás is megtörtént. Mindenesetre azok számára megismételjük, akik nem jutottak hozzá múlt havi számunkhoz vagy elkerülte a figyelmüket a felhívás: Olvasóink figyelmébe! Azoknak az előfizetőknek és példányonkénti vásárlóknak, akik gyűjtik a lapot, kemény fedelű, ízléses, mindkét oldalán műanyaggal borított, a „Budapest" emblémával ellátott, s a teljes évfolyam befogadására méretezett bekötési táblákat készíttetünk, s kb. 45 forintos önköltségi áron bocsátjuk rendelkezésükre. Kérjük, hogy igényüket az 1967-es bekötési táblára október 1-ig jelentsék be a Hírlapkiadó Vállalat Terjesztési Osztályán (Bp. VIII. Blaha Lujza tér 3.) Szilvási József, Budapest, ll/a. — Megköszöni, hogy júliusi számunk Fórum rovatában leközöltük nyílt levelét az árvaházalapító Mayer Ferenc emlékműve ügyében. — Természetesen a köszönet viszonos: mi is köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket erre az ügyre. Szemes Kálmán, Budapest, I. — Németh Péternek júliusi számunk Fórum rovatában közölt „Romváros nyomai a Pilisben" című cikkével foglalkozik, megjegyezve, hogy: ,,A tudományt és a megismerést sohasem a g en/'us epidemicusra hivatkozó Schönwiesnerek vitték előre, hanem azok a lelkesek, akik voltak merészek az általánosan elfogadott nézetekkel szembeszállva hirdetni a maguk igazát, még akkor is, ha ezek a merész újítók mellé is fogtak néha . .." Kéri, hogy a Németh Péter cikkében közölt tényanyaggal és feltevésekkel érdemben foglalkozzanak a történettudósok, mondván: ,,a Budapest olvasóinak joguk van ahhoz, hogy a tudomány mai állása szerint megalapozott egyedüli helyes véleményt megismerjék." — Amint ezt már a cikkhez fűzött szerkesztői megjegyzésekben is leszögeztük: mi a közléssel éppen a homályos és ma még felderítetlen problémák tisztázását kívántuk elősegíteni. Függetlenül ugyanis attól, hogy Németh Péter hipotézisei mennyiben állják meg a szigorúan tudományos bírálat próbáját, az kétségtelen — s tudomásunk szerint ezt nem is vitatja senki —, hogy a szerző több, mint tíz éves magánszorgalmú kutatásai során számos tényre, leletre, megválaszolatlan problémára hívta fel a figyelmet, sőt jó néhány kiütköző ellentmondásra is. (Ez utóbbira példa az Árpád-kori oklevelekben s korabeli leírásokban szereplő, majd későbbi térképeken azonosítható s a vizsgált területen javarészt mindmáig fennmaradt topográfiai adatok feltűnő számú egyezése.) — Mindebből az is következik, hogy bizonyos helyszíni vizsgálatok, tájékozódó jellegű ásatások, tisztázó szakmai viták nélkül aligha lehetne megalkotni jó lelkiismerettel a pilisi romok ügyében „a tudomány mai állása szerint megalapozott egyedüli helyes véleményt." Binder József, Budapest, III. — Ugyancsak azt kéri: részletesebben és érdemben foglalkozzanak a történészek a Németh Péter cikkében kifejtett problémákkal és feltevésekkel, majd így folytatja: ,,Függetlenül attól, helyes-e a felállított hipotézis, szükségesnek tartom a terület alapos régészeti feltárását, hiszen, sajnos, elég szegények vagyunk történelmi emlékekben..." — Fenti üzenetünk Önnek is szól. A levelében javasolt témák egyikévelmásikával — általánosságban — foglalkoztunk már, s a többit is szeretnénk sorra keríteni. Idézzük első számú javaslatát: ,,Küszöbön áll Óbuda rekonstrukciója. A napilapok pontatlan és ellentmondásos adatokat közöltek a megvalósítandó tervekről. A nagyszabású program és a rendkívül sajátságos városrendezési probléma megérdemelné, hogy a Budapest részletesen foglalkozzék vele . . ." — Nos, amint látja, ezt a kérését gyorsan teljesítettük . . . Dr. László Mihályné, Budapest, V. — „Külföldi ismerőseimtől elragadtatott hangú köszöneteket kapok egy-egy Budapest példányért, s igen büszke vagyok szülővárosomra. De: sokat utazom, s hazatérve sokszor tapasztalom azt, hogy nem mindig élünk lehetőségeinkkel. Például itt a nyár, s a Duna-part hosszában a szerény ,.Bella Italia" kerthelyiségen kívül nincs lehetőség arra, hogy hazai és külföldi élvezhesse a példátlanul szép látnivalót. Itt a Szabadság-híd és az Erzsébet-híd között raktárak, garázsok, magánlakások sorakoznak, pedig milyen szép lenne: végig színes ernyők, székek, asztalok és virágok . . . Helyette sivárság, amit szép lapjukban nem láttam — jobb is . . ." — Közöljük levelét — mint adalékot a Duna-part jövendő rendezéséhez. S őszintén örülünk, hogy még nem látott a lapunkban sivárságot — mi ezt nem mondhatnók el magunkról jó lelkiismerettel, noha mi is igyekszünk minél ritkábban s minél kevesebbet látni benne . . . Öreg mérnökök. — Köszönjük a júniusi számra küldött reflexiókat. Külön is örülünk a tatai képriportot illető megjegyzéseiknek, hiszen néhány hónappal ezelőtt éppen Önök kifogásolták, hogy minden számunkból két oldalt „rivális" vidéki városok bemutatására szentelünk. Nos, engedjék meg, hogy ezeket a sorokat úgy értelmezzük, mint a régebbi álláspontjuk korrekcióját: „A tatai képek oly szépek, hogy elhatároztuk: közös kirándulást teszünk oda. Nincs is oly messze, és nem is kerülhet sokba, ami szintén szempont nálunk". — Egyébként ez is egyik célja a vidéki városok bemutatásának: a turisztikát, a kirándulást, az utazást kedvelő budapestiek figyelmét ezekkel a rövid képes riportokkal — ahogy Önök írták: „prospektusokkal" — is szeretnénk felhívni arra, hogy mennyivel több az országban az érték, a látnivaló, mint amennyit az átlag közvélemény számon tart. .. — A nemzetiségi mozgalmak, kulturális emlékek helyi feltárását, felelevenítését folytatni fogjuk; Budapestnek ezeket az internacionalista hagyományait kevéssé ismeri a világ — valljuk be: mi is kevéssé ismerjük. — Dicsérik egyik rovatunkat, de elégedetlenek a címével: „Mi, építészek sokszor dolgoztunk mozaikpadlókkal, a homlokzaton felhasznált többszörös figurális díszekkel, apró, színes üvegdarabokból összeállított mozaikablakokkal. Úgy tanultuk, hogy a mozaik sok, azonos témájú dolgokból összetevődő alkotás. Helyesen tehát: Mozaik a főváros múltjából ..." — Igazuk van. — A kérdezett szerkesztő — azonos. 46