Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Seenger Ervin: A Lánchíd alapkőletételének 125. évfordulójára

Mozaikok a főváros múltjából Mátyás pesti vadaskertje Hatvanszor volt nagyobb a mai Városligeti-tó Mátyás király idejében; a Kőbánya dombja felől bőven folydogáló Rákos-patak táplálta. A Városliget helyén a „Királyerdő" volt és ettől keletre, nyugatra, délre, a későbbi Csömöri és Kerepesi utak s a Rákos-patak vonala között a nagy király szépen gondozott hatalmas kertje, melyet vadaskert övezett. Bonfini, Mátyás király krónikása áradozó szavakkal tudósít bennünket erről. Szerinte Pest városától (a mai Kossuth Lajos utca végétől) egy római mérföldnyire volt a kőfallal kerített királyi vadaskert, amelynek kapuja a mai Rózsa Ferenc és Dob utca kereszteződésének tájékán lehetett. Felvetődik a kérdés: mi szüksége volt Mátyás királynak Pesten keresni árnyat adó vadászheJyet, amikor a budai buja erdőkben sokkal különbet találhatott, hiszen a mai Zugliget felé eső nyéki vadaskertjében sokkal nagyszerűbb vadászatot rendezhetett? Kellett, és volt is előnye a pesti vadaskertnek a budaival szemben, mert itt olyan vadászatra is nyílott alkalom, amely Budán nem volt lehetséges: vadliba, vadkacsa, vízimadarak vadászata és az agarászat, vagyis a messzire elnyúló mezőségen nyúl- és rókahajsza, A királyi kert 1514-bcn, a Dózsa-féle parasztháború idején, még virágzik, ahogy ezt egy rövid, hiteles, latin hexameterekbe szedett feljegyzés leírja: „Pest kisebb része alacsony dombon, nagyobb, külső határa magasabb halmokon fekszik. Közöttük verőfényes nyílt mezőn virít a mákvirág, gazdag gyümölcsöskertek állnak itt és odébb a királyi vadaskert s más művészi kertek szinte égni látszanak a tulipánoktól és hófehéren izzani a gyöngéd liliomoktól. Itt ütöttek tábort Dózsa parasztjai." (F. szerint történelmileg teljesen helytálló a Dózsa György út itteni elnevezése). Mind ez a szépség a török időkben elpusztult. Az egész vidék a mai Rákóczi útig ingoványos, sáros, mocsárvilággá lett két évszázadig. A mai Lenin körút — Majakovszkij - Rottenbiller — Dob utca területe a XVI. században: török temető. Majd száz év múltán a mai Baross tér igen sokáig Pest város szemétlerakó helye, a Baross téren túl pedig homokbánya volt. Városi pénzügyek öt szál gyertyát nem tudott Pest városa 1709-ben kifizetni s biztosítania kellett a kereskedőt minden tekintélyével, hogy jobb viszonyok között fogja a számlát kiegyenlíteni. S bár ilyen szegény volt akkor a város, mégis tyúkoktól házhelyekig állandóan ajándékozgatott sok mindenfélét, csak éppen — pénzt nem, mert az alig volt valahol. E nagy osztogatás 1755-ig iariott, amikor az udvari kamara szigorúan megtiltotta a jutalmazásokat. R. Rév Sándor Régi színházi függönyök Színháztörténeti kutatásaim során találtam egy 1812-ből való levéltári följegyzést, melyben a budai városi tanácshoz intézett jelentés szerint utasítás adatik egy piktornak a Várszínház előfüggönyének elkészítésére: „A függöny ábrázolja azt a kilátást, mely az Orvoskúttól — a Svábhegyről — a Vár felé esik. A Gellérthegyei alacsonyabbra fesse a kelleténél, hagy el ne vegye a távolabbi kilátást. Éppen olyan magasságot adjon neki, mint amilyen magasságon fog állani a képen a királyi vár, meg a Várszínház. A Svábhegy tetejére pedig jól kivehető erdőséget fessen. Aztán a hegyoldalon majorságok, szőlők legyenek, a másik oldaton a Vár, látható legyen a Szent György tér, a víztorony, a színház, a gróf Sándor-féle ház, a „Zeughaus", a királyi kastély, meg az új kapu, amellett Pest városa, a Tabán egy része a Gellértheggyel. Majd én magam vezetem oda a piktort (írja a referens) honnét ezt a kilátást a legszebben megkapja. A két hegy, a Várhegy, meg a Gellérthegy között a Dunára nyíljon kilátás, melyen túl a kelő nap fénye sugározzon. Pest városa körvonalai is, amennyire csak lehet, láthatók legyenek. A felkelő nap pedig oszlopos templom, vagy legalábbis két oszlop között ragyogjon föl, ha ez nem lehet, a két hegy alkossa ezt a kellős oszlopzatot, mely között a fenségesen emelkedő nap látható legyen. Az Orvoskút mellett ül Magyarország megszemélyesítve, mint nőalak, kezében az ország czímerével, féloldalt Minerva istenasszony felé fordulva, mintha a magyar nemzetet annak oltalmába ajánlaná. Minerva tekintsen a Magyarországot ábrázoló asszonyszemélyre s mutasson a Várhegy felé, arra az útra és kapura, mely oda fölvezet s amelyen át éppen Tháliát vezeték be. Géniuszok vonják a szekeret s a kezükben, felosztva, mindegyik valami színházi attribútomot tartson. A Tháliát vivő szekeret a Grácziák kíserik. A szekér ne legyen se diadalszekér. se valami másféle ordinäre szakér, hanem valami piedesztál-féle". A kortina el is készült, amit az illető aktacsomó elszámolása is bizonyít: „A lengyelzsidónak fizetendő hatszázötven rőf vászonért, huszonnégy krajcárjával számítva rőfjét, hatszáz forint. Walter Lőrincz ácsmesternek kétszáz forint. Peschky piktornak négyszáz forint. Az asztalosmesternek harminezhárom forint harmincz krajezár. Az öl színházi segítőnek négynapi munkáért, napjára egy forintot számítva, húsz forint." Sajnos, a „műremek" nyomtalanul elkallódott az idők folyamán, akárcsak a következő is, amely az első pesti Magyar Színház, a későbbi „régi" Nemzeti 1837-es megnyitására készült. Ezen balra Thália trónol, mellette Kronosz gunnyaszt. Jobbra néhány magyar alak jön fel a dombra. Oldalt nymphák állnak. A függönyt Schlich bécsi festő készítette. Hivatását a derék, föstött vászonmű a színház 1871-iki átalakításáig teljesítette. További sorsa ismeretlen, de valószínűleg épp úgy lomtárba, szemétdombra került, vagy kuliszszává változott át, mint elődei. Felirata különben ez volt: „Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!" Fájdalmasabb veszteség a magyar művészettörténet számára, hogy a Budai Színkör részére az 1870-es években készült előfüggöny is nyomtalanul eltűnt. Ma már az sem mutatható ki, hogy pontosan Az eredeti kép mérete 37x45 cm. Ez a reprodukció a lapunk formátumának megfelelő részlete, „kivágása" a képnek. A művészi reprodukálás sokszor szándékosan folyamodik a részletek felnagyításához. hogy ezekkel is kiemelje a mű mondanivalóját, értékeit. Bene Géza képeinek zöme tájkép, amelyben a valóságos táj elemeiből építi fel a maga sajátos, képzeletbeli világát. Buja. szinte tropikus növényzet terem ezeken a vidékeken. A festő messze került a puszta látvány megfestésétől, a fényképező kopírozástól. A felszínnél mélyebben kereste a valóságot, és meg is találta azt. Bene Géza festészetében egységet és következetességet látunk: minden egymásból következik, szívós, majdnem csökönyös kísérletsorozat eredményeképpen. Neki nincsenek festészeti ..korszakai", noha ő is változott, fejlődött; csakhogy ez a változás lassú és egyenletes, mint az óra mutatójának a járása. A gyakorlott tárlatlátogató számára feltűnik Bene mikor készült, mit ábrázolt, és végül, hogy eredeti helyéről mikor és hová került. Egy biztos tény, hogy alkotója az akkor már feltörő hírű, minden munkát készséggel vállaló, nagyon tehetséges ifjú, a volt asztalosinas: M u n -k á c s y Mihály volt... Végül megemlítem, bár erre még kevesebb nyomot sikerült felkutatni, vajon az ún. „Esterházy-féle" Ember tragédiája debreceni, pompás díszletei mellé (melyeket utoliára a Népszínház Vígopera 1908 —9-iki előadásán láthatott a közönség) a nagy mester nem tervezett-e egy megfelelő előfüggönyt? így vesznek el, így tűnnek a semmibe hajdani korok jellemző., ha nem is mindig magas színvonalú művészi alkotásai, a korukbeli színmüvészi alakításokkal együtt. Egy elfelejtett magyar feltaláló Annyi elkallódott, feledésbe múlt magyar feltaláló, újító és zseni merült el az idők folyamán, hogy már számukat sem tudjuk. És hány olyan közismert, aki — feledékenységből, közönyösségből, hozzá nem értésből, anyagiak hiányában, vagy szerénységből — nem érvényesítette találmányát; gondoljunk pl. Jedlik Ányos dinamójára, és sok erdélyi ember fúró-faragó ötletére, kitűnő újításaira, melyek mind elvesztek, nem csupán a magyar, de a nemzetközi felhasználás és jövedelem szempontjából is. Egy ilyen, ma már teljesen ismeretlen feltaláló neve bukkant fel most egy régi, csaknem 90 éves tudósítás nyomán, mely így szól: „Esztergomból jelentik, hogy a hajdani budapesti kocsigyártó mester, Wessely György, aki jelenleg városunkban dolgozik, egy olyan, nem gőzzel hajtott, magától járó (tehát autó) gépezetet épített, mely önerejével előre képes mozogni, anélkül, hogy még kézierőt is ki kellene hozzá használni. A bécsi Műegyetem a készülék rajzainak és modelljének háromszoros, alapos megvizsgálása után igen elösmerően ítélte meg a találmányt, és a magyar Minisztérium azt máris védetté nyilvánította. A feltaláló azonban, aki a fővárosban egykor virágzó üzleti működést folytatott, artynyira elszegényedett, hogy most képtelen találmányát értékesíteni. Ezért kívánatos érdeke lenne a magyar iparnak, hogy valamilyen szakértői bizottság ezt a találmányt nálunk is felülvizsgálja és a feltalálót anyagilag megsegítse, mert a pátens már ez év szeptemberében lejár." Kürthy György képeinek összefogottsága, a véletlenségeket, esetlegességeket kerülő tudatos konstrukciója. A szerkezet, a szilárd váz viszont nem szembeszökő: a súlyos festői mondanivaló és a műves, meggondolt megmunkálás ellenére az eredmény mindig a játékos, lírai alkotás élményét kelti. Bene Géza nem kolorista, gazdaságosan bánik a színekkel, de legtöbbször feketébe ágyazott színeinek tüzük, ütőerejük van. Főképpen kisméretű képeket festett, ezek azonban magukban hordozzák a monumentalitást: felnagyítva freskónak, faliképnek is alkalmasak volnának. A művész rengeteget dolgozott, hatalmas oeuvre-t hagyott hátra. Most a Tihanyi Múzeum szeretettel, józan gondossággal mintegy nyolcvan képét mutatja be. A múzeum monstre kiállításai — egész nyáron át nyitva tartanak, szeptemberig —• a legfrekventáltabb tárlatok Magyarországon. Bene Géza ezzel az emlékkiállítással elégtételt kapott; bár erre neki igénye sohasem volt — nekünk, a közönségnek annál inkább. Frank János A hátsó borítón levő reprodukciónkhoz Bene Géza (1900-1960) festménye 42