Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Dr. Ney Akos: Úri utca 19

A Balta köz (Dr. Szabó József felvétele) rajzot, metszetet) készített a házról. Mai szép, klasszicizáló homlokzatát 1810 körül nyerte, az Eötvös-féle átépítéskor. Az épületet az I. osztályú műemlékek közé sorolták. Szólani kell még a házhoz tartozó, a ház alatt átvonuló Balta közről, amely az Úri utcát köti össze a Tárnok utcával s — mint már mondottuk — eredeti neve Szűk utca (Enge Gasse, Vicus strictus) volt. Azt mondják az idegenvezetők: a Balta név onnan származik, hogy Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást, itt támadták meg Cülei csatlósai, amikor László menyasszonyától, Gara Máriától hazatartottak. A megtámadottak a szűk helyen nem tudták kardjukat használni, „csatabaltáikat" vették elő s azzal verték vissza támadóikat. Ennek a baltaharcnak emlékét örökíti a mai név. Igen tetszetős, stílusos magyarázat, ám a valóság mégis inkább az, hogy a XIX. század elején volt a Várban egy Hackel nevű sváb kocsmáros, övé volt a köz végén levő vendéglő. Ezt tulajdonosáról „Hacklinak" nevezték s ugyancsak így a hozzávezető utcácskát. Ezt fordították aztán jól-rosszul magyarra „Baltának". Befejezésül, a régi Vár és életének jellemzéseképpen, szóljunk még a ház udvarán levő repkényes síremlékről. Idézünk abból a kedves, meleg hangú tárcából, amit Lendvai István író a Pesti Hírlapban 1937-ben írt, amikor a Vízivárosi temetőt kiürítették. A kiürítés idején tett temetői sétáját írja le „A költő útjai — séták a halottak erdejében" címmel s ebben ezek a sorok olvashatók: „ . . . Madárdalos, sarjúillatos búcsú-látogató sétámon helyükről kiszakított sírkövekre bukkantam s mindjárt az elsőről egy régimódi „beszély" anyagát olvastam le. Mert a félredobott emlék hosszú éveken át egy Lenkey Izabella nevű úrilány hamvai fölött őrködött, aki született 1828. július 24-én, meghalt 1850. április 6-án. Tehát 21 éves korában hunyta le talán fekete, talán kék, mindenesetre bána tos szemét. Ez az úrilány, aki bizonyára a Petőfi által megénekelt, Galitziából huszárjaival hazátvédeni hazaszökött szabadsághős Lenkey százados rokonságából való volt, a reformkorszakban élt, végigélte a regényes, de hamar elbukott nemzeti szabadságharcot és a Bach-korszak alatti elnyomatás idején roskadt sírba. Az a fiatal hajadonok sírkövén szokatlan emlékvers, melyet nyilván nem közönséges versfaragó fogalmazott, nagyjából elmondja nekünk Lenkey Izabella bús történetét. A sírkőre vésett vers így hangzik: Kettő volt, amiért lángoltál tiszta szívedben: A szeretett haza és jó fia, hű jegyesed. Vész sújtotta amazt, ez karddal férfikezében Vesztett harca után számkiűzetve bolyong. Ennyi csapás sok volt lelkednek az elviselésre S áldozatink közt most tégedet is siratunk. Lenkey Izabella a vers szerint tehát hazáján kívül egy magyar férfit is szeretett, aki szerette őt és el is jegyezte. S mert hiába epekedett hős jegyese után, a reménytelen várakozás megölte. Az áprilisi napon bizonyosan borús arcú, lángoló szemű hazafiak kísérték el síri útjára a nemzeti szabadságharc fegyvertelen női áldozatát és rávésették sírkövére a verset, mely szerencsére elkerülte az idegen elnyomók figyelmét..." így Lendvai. A cikk nyomán a család fölkutatta a síremléket, elkérte a fővárostól s most ott áll az öreg fa alatt, a ház repkényes udvarán. ... Sok ilyen történetet, emléket őriznek a vári házak falai és a szívek. És együtt enyészik fal, szív és emlék. Az öreg ház históriája nem tartalmaz különleges nagy eseményeket, jelentős, fontos adatokat. Egyszerű történet, de mégis árad belőle a múlt szelleme, a történelem levegője. A síremlék az Űri utca 19. ház udvarán, mellette a szobor a cikkíró édesapját ábrázolja, aki ugyancsak mérnök, Ybl Miklós munkatársa — e ház lakója — volt Bérezi Lóránt felvételei 37