Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Mándy Iván — Gink Károly: A Teleki

A SZERKESZTŐ POSTÁJA Nem kell hozzá beruházás Tisztelt Szerkesztő Bizottság! Mint a „Budapest" olvasója, szeretnék írásommal is hozzájárulni fővárosunk szebbé tételéhez. Nem kell hozzá sem milliós beruházás, sem újabb rendelet, sem létszámemelés, csak egy kis törődés, városszeretet a lakosság, a vállalatok és intézmények részéről, és kerületenként legalább egy városszerető ügyintéző közreműködése. Nekem sok bosszúságot okoznak — s velem együtt sok százezer embernek, akik nap mint nap a város szépségeit kutatjuk és nézzük — olyan jelenségek, amelyeket lelkiismeretes ügyintézéssel szinte napok alatt meg lehet szüntetni. Például: A város sok-sok fáján, villanyoszlopán levő különféle kis- és nagyméretű, ákom-bákom írással teletűzdelt hirdetmények, amelyeken telket, házat, ruhát, cipőt hirdetnek. A házak falára ragasztott hirdetmények. Egy részét, sajnos, a Fővárosi Hirdető Vállalat helyezi el, s ha le is vakarják vagy mossák, a házfalán a nyomuk megmarad és csúfítja a várost. Az utcai erkélyek — sokszor főútvonalakon is —, melyeken ládát, szekrényt és lim-lomot tárolnak. Az sem ritkaság, hogy utcai ablakokon, erkélyeken fehérneműt szárítanak, mint valahol a távoli, párás levegőjű trópusokon. Az utcai homlokzatra, ablakokra, erkélyekre szerelt tv tető- és egyéb antennák; engedély nélkül beépített erkélyek, melyek rontják a külső homlokzat képét. A lemosatlan kirakat ablakok és portálok, a rongyos és poros napvédők, azonos külsejű üzletek portáljainak különböző színezete. A rozsdás, kopott redőnyök, melyek főleg munkaszüneti napokon — főútvonalakon is — elszomorító képet mutatnak. A korszerűtlen, falsíkból kiugró, rúdon függő, kis vagy nagyméretű bádog reklámtáblák. A homlokzati falakat elborító, fára vagy bádogra festett reklámtáblák; sok helyen még állami vállalatok is ilyen cégtáblákat használnak, egymást felülmúló méretekben. A kirakatokban elhelyezett fénycsövek, amelyek nem a kirakatot világítják, hanem az utcai járókelők szemébe világítanak, mert nincsenek rejtve. Olyan ez, mintha a színházakban a rivaldafények nem a színpadot, hanem a széksorokban ülő nézőket világítanák. Az utcai virág- és egyéb árusok poros napernyői és gondozatlan öltözéke. A lakóházak bejárati kapujára helyezett feliratok sokasága és összevisszasága — amelyek a jobb és bal oldali bejárati falsíkra helyezve rendezett külsőt adnának a bejáratnak. >

v Az ablakok párkányára helyezett nagyméretű virágcserepek, edények, sok helyen első emeleti ablakokra festett reklámok, hirdetmények (lábápolás, tánciskola, szemfelszedő stb.). Az utcán heteken át parkoló,gondozatlan,poros, piszkos személygépkocsik. Főleg a város külterületén, de sokszor a belső kerületekben levő elavult, düledező faléc és deszka kerítések, vakolatlan épületek, és omladozó vakolatú épületek és kerítések. Állami ünnepeken a kitűzött zászlók sok helyen elavultak és szakadtak, a nemzeti színeket sokszor felcserélik. Néhol egy-két hétig is kint felejtik, mert bevonásukat az illetékes házkezelőségek nem ellenőrzik. Kerületünkben már évek óta dolgozunk e szemet rontó és városképet zavaró jelenségek megszüntetésén. Egy építésrendészeti határozattal felhívjuk és kötelezzük a felelősöket — megadott határidővel — a városképet rontó esetek megszüntetésére, és ha nem tesznek eleget a megjelölt határidőig, az 1957. évi IV. Tv. 77. §. alapján 1000,— Ft-ig terjedhető pénzbírság ismételt kiszabásával is sújthatjuk őket, vagy szabálysértési eljárást indítunk ellenük. Ez a tevékenységünk már a kötelező határozat után is, csaknem minden esetben eredményes volt, tehát a pénzbírság kivetésére csak ritka esetben került sor. Sajnos, az adminisztratív intézkedést is alkalmazni kell, ha a kellő figyelmeztetés nem használ. Sokan nem teszik, bár a kerületi tanács építési osztályainak nemcsak joga, hanem hivatali kötelessége is. Igaz, hogy egy kis többletmunkával jár, de megéri, mert jóleső érzés látni, hogyan szépül egy-egy ügyintéző előadó keze nyomán is kerületünk, városunk. Sokszor a kötelezettek nem is gondoltak rá, hogy rontják a városképet, és egyetértéssel tettek eleget első felhívásunkra. Tehát nem a bírságolás, a büntetés a célunk, hanem a város szépítése, s ezt a kötelezettek is megértik. E munkába be lehet kapcsolni a társadalmi munkára jelentkezőket, az építési állandó bizottság mellett működő aktívákat. Segíthet ebben a munkában a lakóbizottság és a házfelügyelők sok ezres tagsága is neveléssel, figyelmeztetéssel, és ha már ez nem használ, a törvény adta lehetőséggel. Lehet, hogy írásommal egyeseket magamra haragítok, de a cél érdekében a város lakóinak többsége úgy érzem, velem ért egyet, és ezentúl még többen veszünk részt e gyönyörű város szépségének kialakításában és annak megőrzésében Elvtársi üdvözlettel: Aranyosy Ferenc VIII. ker. V. B. Építési o. dolgozója Előfizetőinknek. — Kérjük azokat az éves előfizetőinket, akik nem kapták még meg az egy éves előfizetés után járó jutalompéldányt idegen nyelvű, kettős számunkból, sürgősen közöljék a kiadóhivatallal, milyen nyelvű kiadványra tartanak igényt. (Német, orosz, angol.) Kertészné Rigó Ilona Budapest II. — Nem tud betelni a budai part szépségével, őrül a pesti rakpart rendezésének, dicséri az Erkel Színház, a Hevesi Sándor téri új Nemzeti, és a körúti Madách Színház átalakítását, korszerűsítését. Majd így folytatja: „Ha már ennyit dicsértem, úgy érzem, panaszkodhatom is. Miután most már két új, korszerű aluljáróval büszkélkedhetünk, vessünk egy pillantást azokra a régi aluljárókra, amelyek a hidak alatt terelik a járókelőket, például a Margit-hídnál, a Lánchídnál, a Petőfi-hídnál vagy a Szigetnél. Ezek bizony szomorú képet mutatnak. Sötétek, piszkosak, elhagyatottak, szemetesek — tessék csak megnézni. Valahogy úgy jártak ezek, mint az idősebb gyerekek, akiket a szülők az újabb jövevény miatt elhanyagolnak. Szeretném rájuk felhívni az illetékesek figyelmét." — íme, közreadjuk észrevételét, hozzáfűzve azt is: egyetértéssel. Levele további részével viszont kevésbé értünk egyet: ,, . . . Olyan árteres részen, mint a Margitsziget, nem lesz szép a tervezett felhőkarcoló szálloda. Az ilyen romantikus környezet, mint a Sziget, nem tűri a modernkedést, oda romantikus épületek valók. Autóbuszt sem engednék be a Sziget területére, hanem helyi mikrobuszokkal oldanám meg a forgalmat, és olyan kétszemélyes, fonott székes, bicikli meghajtásos járművekkel, amilyeneket a keleti városokban látni..." — Ami a toronyszálló városképi beilleszkedését, szükségét, célszerűségét illeti, sokan és so"kféle szempontból vitatják. A szigeti romantikus hangulat féltése is lehet érv ebben a vitában, de — benyomásunk szerint — nem a legnyomósabbak közül való. A kenyérgőzzel hajtott riksajárművek beállítása viszont túlzás lenne talán még a romantikában is, noha kétségkívül zajtalanabb az efféle jármű a busznál. Nem szólva arról : ki hajtaná ? „Öregek" — „Ne vegyék rossz néven — írják —, hogy névtelenek akarunk maradni, de fogadalmunk van, hogy mi, akik annyit szerepeltünk a múltban nyilvánosan, most, hogy kicsiny nyugdijunkból éldegélünk, nem akarjuk már fitogtatni a nevünket. De szeretjük Budapestet és szeretjük a „Budapest"-et, és e szeretet késztet bennünket szerény megjegyzéseinkre. Most, hogy körbejárt a márciusi szám, újra csak a legmelegebb elismeréssel adózunk érte. Különösen megkapott bennünket a Kádár Jánossal folytatott beszélgetés. Nem csupán a tartalma — noha az sem volt a szokásos „nyilatkozat" —, de az a mód is, ahogyan történt. Tetszettek az „Erdei séták" is; a képek kitűnőek . . . Garai Gábor meleg lírája megsimogatta a szívünket. De .. . mi ifjúkorunk Tabánját szeretnénk megelevenítve látni, hangulatosan . . . Várjuk a következő számot!" — Mindkét levelüket megkaptuk, dicsérő és bíráló észrevételeiket egyaránt köszönjük. A vidéki városok ügyében aligha fogjuk meggyőzni egymást. Kifogásolják leveleikben, hogy mi „a vidéki városok idegenvonzó propagandáját" erősítjük a szóban levő rövid képesriportokkal, amelyek „valljuk be, igen szép prospektus anyagok." Erről a kérdésről 1966. júliusi és az idei januári számunk üzeneteiben már kifejtettük véleményünket; legfeljebb annyit tehetnénk most hozzá: még azt sem tartjuk szerencsétlenségnek, ha a főváros egy-egy kistestvérének tágítjuk a vonzókörét a bemutatással. Nem árt nekik a nagyobb vonzás, és nekünk sem árt tanulgatni, mi minden lehet vonzó egy városban. És a Budapestnek sem árt a tágasabb perspektíva, sem a nagyobb vonzókör . . . Egyébként sem riválisokat látunk a vidéki városokban, legfeljebb szocialista versenytársakat — és az valami más. Elismerjük viszont az Önök jogát is, kedves „Öregek", egy kis normán felüli lokálpatrióta féltékenységre és elfogultságra. Cselovszky György, Szeged. — „Kimondhatatlanul örülök a „Budapest" megjelenésének — írja —, két szám kivételével minden példány megvan." De, bevalljuk, ilyen hízelgő kezdet után annál borsosabb kritikának éreztük a folytatást, amelyet pedig a legkevésbé sem szánt kritikának: „Ügy tudom, a „Budapest" építészeti szaklapnak indult, tehát szerintem a lapnak a főváros legégetőbb problémáival, a városrendezés és a közlekedés kérdéseivel kellene a legtöbbet foglalkoznia ..." — Mindezt a posta-rovatunkban kialakult profil-vitához írja hozzászólásként, s akaratlanul is arra figyelmeztet bennünket: vannak bizony félreértések a profil táján, ha egyáltalán forgalomba kerülhetett olyan nézet, hogy építészeti „szaklap"-nak szánjuk a folyóiratot, önt persze ez a téma érdekli leginkább: „ . . . Nagyon szeretem az építészetet, figyelemmel kísérem a fővárosban folyó építkezéseket — fanatikus Budapest-hódoló vagyok." Csakhogy mi nem akarunk szaklap lenni semmilyen vonatkozásban. Építészettel, városrendezéssel, műemlékvédelemmel persze rendszeresen foglalkozunk, de akinek ennyi kevés, annak mi is válaszolhatnánk — mutatis mutandis — az ön érveivel: „Nem helyeslem ifj. Németh Lajosnak a sporttörténeti cikkekkel kapcsolatos óhaját. Sok sportújságunk van, vásároljon azt." — Egyébként is mostohán bánik kissé a történelemmel; vegye tekintetbe, hogy ennek a témának is vannak szerelmesei. Idézzük: „. . .Nagyon sokat foglalkoznak Budapest történelmével. Az olvasókat inkább a főváros jövője érdekli. Az irodalmi rovat ellen nincs kifogásom ... Én talán így osztanám el az arányokat: 50% városrendezés, közlekedés, 30% budapesti fotók, 10% történelem, 10% irodalom. Higgyék el, ez a legreálisabb! . . . H. Vilmosné levelének sem adok igazat, mert ebben a lapban nem a kikapcsolódást kell keresni, hanem inkább fordítva. Ha kikapcsolódást keres, vásároljon vicclapot. . — Mindent összevetve, köszönjük megjegyzéseit, nyilván az olvasók jelentős csoportjának a véleményét tolmácsolta levelében — ha talán kissé elfogultan is. Engesztelésül azért, hogy nem adhatunk mindenben igazat önnek, az esti fotóra vonatkozó kívánságát íme teljesítjük, méghozzá a címlapon. Helyreigazítás. Márciusi számunk 43. oldalán az „Illetékesek válaszolnak" c. rovatunkban a XI. ker. Bazsalikom utca és a XV. ker. Cservenka Máté téri szolgáltatóház tervrajza alatti képaláírások felcserélve kerültek a lapba. Olvasóink és az illetékesek elnézését kérjük. 46