Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Mándy Iván — Gink Károly: A Teleki

ból, emelkedett fel a rendelő intézetek tornya. Csak a kórház üvegkockája világított, magányosan. És ezen megint csak dühöngeni lehetett. Mi ez? ! Kisváros? Múit század? Legyezőszerű fény csapódott fel a Teleki téren. Furcsán remegő, zöldes-sárga fény az üvegtető alatt. Kocsi gördült az üvegpago-Sértődötten, mogorván gubbasztottak a sötétben. Itt maradnak hajnalig, és csak akkor tűnnek el. Akkor átadják a helyüket a sétányoknak, padoknak, a játszótérnek. De ahogy alkonyodik, visszajönnek. A régi bódék, az árusok régi bódéi... Aztán nem gondoltam semmire. Álltam az ablaknál, lebámultam a térre, az utcákra. dába. Aztán eg}' másik, egy harmadik. Végül már egész kocsisor. A benzinkút. A taxik benzinkútja. Talán az egész városból ideözönlenek a taxik. Fénypagoda a sötét téren. Maga a Teleki íem vette át a fényt. Sötétben maradt. A i ígi bódék visszalopakodtak. Úgy maradtak 1» guggolva, egymás vállához támaszkodva.