Budapest, 1967. (5. évfolyam)

6. szám június - Bába Mihály: Krakkó

Muzsikáló Angyal IVit Stviosz híres oltáráról A felvételeket Edmund Kupiecky, Kántor Géza és MTI fotó — Bara István készítették A krakkói dombokon emberemlékezet óta élnek emberek. Erről tanúskodnak a fennmaradt emlékek: a IX. század óta szilárdan álló falak, szobrok. Krakkó sokáig főváros volt, a királyok székhelye. Az ősi Wawel őrzi a hajdani idők emlékét. A Visztula partján az idővel dacoló sziklák sok győzelem és vereség szemtanúi. A különböző stílusú templomok, épületek skáláját a nowa hutai-negyed legmodernebb felhőkarcolói zárják le. Itt minden ház műemlék. Itt minden fal és kapu legendákat szült, amelyekből kötetnyire valót meséltek nekem. Krakkóba „hazajártak" a magyarok, s mindig tárt karokkal fogadták őket. A krakkói kereskedők pedig Eperjesig, Tokajig jöttek Tokaj híres levéért, az aszúért, a szamorodniért, mely már több száz esztendővel ezelőtt is megbecsült és nemes ital volt. * Néhány évvel ezelőtt Krakkóban találkoztam a legnagyobb lengyel színésszel, Ludwik Solskival, aki életének ioo. esztendejében még színpadon játszott. Ha nem látom, ha nem beszélek vele személyesen, nem hiszem el. Elevensége, fürgesége, éber szelleme és színpadi alakításai feledhetetlenné teszik. Krakkói lakása valóságos színháztörténeti múzeum volt. * A templomok városa, a lengyel Róma — mondják. Valóban: itt minden utcában van templom. Nagy részük műemlék. Itt van Wit Stwosz hatalmas méretű fafaragásos oltára, amelyen 12 esztendeig dolgozott. A németek a háború alatt elvitték, de ma ismét a régi szépségében áll eredeti helyén, a Mária-templomban. * Az utcák, a kávéházak, a múzeumok, a parkok, a Wawel a múltat idé'/.ik. De az új városnegyedek, Nowa Huta üzemei megváltoztatták Krakkó régi arculatát. A nyugdíjasok, a diákok, a templomok városa lassan ipari centrummá formálódik. egy ősi szokás emlékezteti erre a látogatót. Két évvel ezelőtt akkor jártam ott, amikor a diákok hagyományos ünnepüket tartották. Ilyenkor két napig övék a város, övék minden szórakozóhely, az utcák, a terek, a villamosok. A maskarába öltözőn diákok megállítják a villamosokat, köszöntik a vezetőjét, énekelnek, trombitálnak, megállítják az autókat, felülnek a motorházra, ők irányítják vagy állítják le a forgalmat. Ilyenkor mindent szabad nekik. Magukra öltik a professzorok tógáit, vizsgáztatnak és doktorrá avatják a gyanútlan szemlélődőt Hajnaltól hajnalig hangos tőlük a város. Nem, Krakkó nem az öregek, a nyugdíjasok — a fiatalok városa! Az átlagos életkor még harminc év sincs. Különösen azóta, amióta az új, modern városrész, Nowa Huta lakói elérték a 100 ezres lélekszámot. Lengyelország legnagyobb kohómüve és a mellette épült városnegyed megváltoztatta az ősi Krakkó arculatát: karcsú felhőkarcolók és pontházak sorakoznak itt. Nowa Huta lassan összenő az óvárossal. A kohászati üzemekben dolgozók többsége faluról elvándorolt fiatal, akik itt letelepedtek és családot alapítottak. A tereken rengeteg a gyermek. Ennyi gyereket talán csak a három tengerparti városban, Sopotban, Gdanskban és Gdyniában láttam, ahol — így mondták — a szél nemcsak a tenger hullámait korbácsolja fel, hanem a szerelmesek ereiben a vért is ... Mi igaz ebből ? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy Krakkóban nincs tenger — és a parkok, az évszázados fák alatti sétányok mégis tele vannak gyermekkocsikkal, hancúrozó gyerekekkel. A középkori védőmű része: a Barbakán Krakkói utcaképek a belvárosból; a jobb oldalon a Mária-templomra nyíló Florianszka (Firenzei utca) a középkori városfal egyik tornyának kapujából