Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Kolozsvári Grandpierre Emil: Élettapasztalatok

a SIBRKBSIltt igen tisztelt Szerkesztőség! Nemcsak alkalmankénti cikkírója, hanem rendszeres olvasója is vagyok e szép és hasznos folyóiratnak, eddig minden számát megvettem. Most mint olvasó szeretnék felvetni egy bosszantó hiányosságot, amin alighanem könnyen lehetne segíteni — a budapesti, a várost ábrázoló képeslapok ügyét. Csaknem kétségbeejtő, hogy az egyre elismertebben szép városról ennyire nehéz legyen, úgyszólván lehetetlen, azt méltón bemutató képeslapokat kapni — akár színeset, akár fekete-fehéret. Színes és nagyalakú mostanában csak egy van: hat kép van rajta, amely levelezőlap típus már önmagában véve kevéssé artisztikus, sőt provinciális, s a képek többsége sem éppen szerencsés. A világhírű Dunaparti panorámáról hetek óta keresek képet, de nem kapok. Más szép részletekről sem. Amit kapni — Millenniumi emlék, Gellért szálló, Parlament szemközt, tehát legkevésbé előnyös nézetben stb. — ezek egyike sem ad még távolról sem inspiráló, ideutazásra csábító képet, még kevésbé olyant, amit pl. hozzáértőknek, igényesebb városnézőknek lehetne küldeni. Vagy témájuk, vagy alkalmatlan nézőpontjaik folytán. A legnagyobb zavarban vagyok, milyen lapot küldjek szép városunkról külföldi ismerőseimnek. Úgy vélem, itt kulturális, városunk méltó bemutatására és megismerésére irányuló, valamint idegenforgalmi, propaganda kérdés egyformán vár megoldásra. Miként a múzeumok anyagának reprodukcióit is feltehetően valamiféle szakértelem szabályozza témaválasztásukban, nézőpontjaikban — ezt a szakértelmet (a főváros illetékes szerveire, a Magyar Építőművészek Szövetségére, a Magyar Urbanisztikai Társaságra gondolok) mégis csak igénybe kellene venni a'levelezőlajrok zsűrizésénél. Tudtommal a Képzőművészeti Alap az illetékes ebben, de bizonyára köze van hozzá a Főváros Idegenforgalmi Hivatalának is; e két szervnek együtt kellene működnie a szakmai, említett szervek útmutatásával. Az MTI-nek (Magyar Fotó) is van néhány sikerült, szép képe — pl. Seidner képe a Várkert Kioszk felől a Lánchíd, Akadémia, Parlament együttesével —, ami korábban kapható volt, most már évek óta nincs. Nem kívánhatom magunknak azt a választékot, bőséget, szép és megfelelő színes városkép levelezőlapokban, amilyennel Párizs vagy az itáliai városok dicsekedhetnek. De legalább annyit kívánhatok, amennyit legutóbb Jugoszláviában a tengerparti kisebb városok mindegyikében találhattam. Örülnék, ha azok, akiknek módjukban áll, tennének valamit e téren. Tisztelettel Granasztói Pál Többeknek. — A szerkesztőség címére sok kézirat érkezik, és közöttük szép számmal találunk olyanokat, amelyeket már a következő számban szívesen közölnénk — ha volna helyünk. Cikkíróink szíves türelmét kérjük tehát az anyagtorlódás miatt elkerülhetetlen — olykor jó néhány hónapos — megvárakoztatásért. Az érdeklődőknek készséggel adunk felvilágosítást az impresszumon feltüntetett fogadóórákon. — Szerkesztőségünk kis létszámú, a beküldött kéziratok elemző bírálatát sem írásban, sem szóban nem vállalhatjuk. Annak, aki válaszborítékot mellékel, visszaküldjük kéziratát, ha úgy döntünk, hogy közlésre nem vesszük igénybe. Vajda Béla, Budapest, XVIII. — „Valóban elmondható, hogy a lap mostani száma olyan, amilyennek elképzeltük a főváros folyóiratát" — írja a januári számról, igen elismerően. Bevalljuk, egy régebbi levelében írt bírálat eme stornóját idejében megkaptuk ahhoz, hogy kihagyhattuk volna a márciusi postánk önnek címzett 46 üzenetét. Viszont az olvasói bírálatok csokra éppen így, az önével együtt volt teljes. — Téma-javaslatait köszönjük. Néhány javaslata — lényegében — már eddigi programunkban is szerepelt, néhány további témáról kezünkben már a kézirat, de például múzeumot bemutató képes riportot nem közöltünk még. Ezt a kérését is igyekszünk minél előbb teljesíteni. Névtelen, volt olvasónk. — A tárgyilagosság kedvéért felháborodásának két okát, amely arra késztette, hogy ne olvassa többé a lapunkat, szóról szóra és betűhíven közöljük:,,. . . decemberben nemvolt jégzajlás a dunán és ez mindent megmond nemaktuális a kép!Egy férfit egy nőt ábrázol a foto akikről semitsem tudni, azonkívül hogy csókolóznak, egy köre álltfel a nő aki ígypróbálja a férfi magasságát elérni, lehet hogy most találkoztak először?!" — Ami az első kifogását illeti: önkritikát kell gyakorolnunk; a címlap kiválasztásánál valóban elkövettük azt a mulasztást, hogy nem egyeztettük a képen uralkodó időjárást a Meteorológiai Intézet kéthónapos távprognózisával. Mentségünkre szolgáljon, hogy ezután sem fogjuk egyeztetni. A második kifogását viszont a leghatározottabban vissza kell utasítanunk! Hogyan képzeli ön: elfogadnánk mi olyan címlap képet, amelyhez a fotós nem mellékeli a csókolózó pár házassági anyakönyvi kivonatát vagy kötelező írásbeli nyilatkozatát a komoly szándékról? Nem,Uram! Biztosíthatjuk önt, hogy a mi címlapunkon — ha hatóságilag érvényes házastársi viszony nem igazolható — csakis az anyakönywezetőhöz menet lehet csókolózni. — Végezetül pedig: mivel a leveléből ítélve a szemléletét épp úgy nem tehetjük magunkévá, mint a helyesírását, valóban nincs más hátra — elválnak útjaink. Nechonszky József, Budapest, XIV. - A Rókus-kápolna védelmében emel szót: „Kinek vagy minek áll útjában a kis kápolna ? Talán a modern kórházkomplexum mellett hatna roszszul? Zavarná azt jelenlétével, rontaná hatását ? . .. Ami pedig azt illeti, hogy kissé kilóg az útra, talán nem okoz forgalmi akadályt ? . . ." — De bizony, még hozzá két igen forgalmas főútvonal találkozásánál csökkenti a forgalmi kapacitást — mintegy kétharmadára a lehetségesnek —, ami már ma is nagy gond, hosszabb távlatban pedig megoldhatatlan problémát jelent. Nem dőlt még el, végül is hogyan rendezik ezt a területet, de az egyik legfontosabb kérdés, amelyre a rendezésnek felelnie kell, éppen ez a forgalmi „érszűkület". - Egyébként elárulhatjuk: nem mai keletű a lebontás gondolata; igen régi szereplője ez a téma a városrendezési terveknek. A szakemberek általában elmarasztalták ezt a hajdan városszélre épült, s azóta a nagyváros kellős közepére csöppent kápolnát, amely — az alapjain kívül — nem képvisel különösebb történelmi vagy építészeti értéket. A mi véleményünk szerint éppen ebben a kuriozitásban van talán a legfőbb értéke: a hajdani városszél emléke, a fejlődés mementója, s egyben a hagyományszeretet szép példája is. Ha nem állna ilyen reménytelenül — a legexponáltabb helyen — a városrendezés útjába, a megőrzésére szavaznánk, így azonban az a véleményünk, hogy előbb-utóbb le kell majd bontani. Noha azokkal sem tudunk együttérezni, akik örülnek a lebontásnak. Mert némelyek haragudtak is erre a kápolnára, éppen falusias jellege, kisszerűsége miatt, különösen a századforduló táján, a nagyvárosiasodás korában. Ferenc József például egy század eleji látogatás alkalmával, amint elkocsizott a kápolna mellett, indulatosan kifakadt: „Ezt még mindig nem bontották le?!" Kuthy Örs, Budapest, XI. — „Egyetértek Máthé Mártával, aki a hátsó borító szép reprodukciójának hatását félti a folyóiratcímtől — írja. — A művészi reprodukció velem együtt nyilván sokaknak kedves: a lakás hónapról hónapra változó díszét jelenti. Mivel — nyilván sokadmagammal - a képzőművészetnek laikus szerelmese vagyok, igen örültem a képmagyarázó szövegnek, amely azonban még jobban rontia magának a képnek a hatását, mint a folyóiratcím. Jó volna ezt a magyarázatot állandósítani, de valahol másutt szorítani neki helyet". — Olykor a képkivágás is gondot okoz; januári számunkban a magyarázó szöveg a négyzetes képkivágás miatt került a hátsó borítóra. A februári számunkban viszont már a lapban kapott helyet egy rövid cikk a reprodukciókkal kapcsolatban. — Állandósítsuk a magyarázó szöveget ? Nem lenne az túlságosan iskolás ? — Ezen gondolkozunk még. Petróczki Józsefné, Budapest, IX. — Bármilyen csalódást okozunk önnek, őszintén meg kell írnunk: nem segíthetünk a panaszán. Helyesebben: nem tudunk egyetlen igénylőnek sem külön segíteni, csak együtt a százezernek, éspedig annak is csak annyit, amennyi a hatáskörünkbe tartozik. Vagyis napirenden tartjuk a kérdést, és szorgalmazzuk egy új, korszerűbb és szocialista elveinkkel teljesebb összhangba hozott lakáspolitikai koncepció kialakítását. Családi séta Jelvényszerző versenyben Balázs Piri B. rajza Kallus rajza