Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Molnár Zoltán: Válás Pesten (tárca)

Ha generális tervek születnek a „Cs. M."probláma megoldására, akkor meg kell szervezni a sajátos piackutatást, s bizonyára szükség lesz tucatnyi munkapszichológiai vizsgálatra is, hiszen a manufakturális, háziipari körülmények között termelő bedolgozók gondjai mások lesznek, mint a gyári kollektívában, szervezetben és miliőben tevékenykedő munkásoké. A főváros évente húszmilliót költ a csökkent munkaképességűek támogatására. A pénz nagy részéből a koncepció alapján újabb munkaalkalmakat kellene teremteni, s csak azok szorulnának készpénz-támogatásra, akik valóban nem tudnak dolgozni. A húszmillió magvát képezhetné annak az alapnak, amelynek éppen az lehetne a feladata, hogy a problémát véglegesen megoldja. Az alapot duzzaszthatnák azok a kisebb-nagyobb tételek is, amelyeket a foglalkoztatási százalékarány miatt pluszjövedelemre szert tett vállalatok fizetnének be. így a főváros, amely rendelkezne ezzel a jelentékeny összeggel, irányító szerepet tölthetne be a probléma megoldásában ; ugyanakkor a gondok egy részével a helyi problémákkal — nem kellene törődnie, azokat megoldanák a hatékony ösztönzőkkel erre serkentett vállalatok. A beteges, idős embereket alkalmazó szövetkezetek, vállalatok sajátos gondja a bérezés. A tapasztalatok egyértelműen a darabbér mellett bizonyítanak, azonban a darabbéres normák kidolgozása s ezt a Haladás-ban szerzett benyomások után állíthatjuk — nem túlzottan sikerült. A normatívákat ugyanis nagyipari, gyári körülmények között kísérletezték ki, s egyáltalán nem vették figyelembe a lakhely és egyúttal a munkahely szerepét betöltő otthon sajátosságait. A cikkben több ízben sürgetett koncepció kidolgozásához ismerni kell nemcsak a csökkent munkaképességűek számának (statisztikai megközelítéssel felbecsülhető) alakulását, hanem a várható munkaerő- és életszínvonal-helyzetet is, mert annak rezonanciái feltétlenül éreztetik hatásukat a csökkent képességű munkaerő piacán. Befejezésül még egy megjegyzés: sürgős lenne felülvizsgálni, esetíeg módosítani az eddig kialakult foglalkoztatási kereteket és szabályokat, s kidolgozni az egységes foglalkoztatási koncepciót, amelyet érvényre kellene juttatni akkor, amikor az új gazdaságirányítási rendszer gazdasági, termelési és szociális „technológiáját" véglegesen lefektetik. Krajczár Imre Levél a Szerkesztőséghez Tisztelt Szerkesztő Úr! Nagy örömmel olvastam a ,,Budapest" novemberi számában Dr. Markos Béla cikkét a főváros fürdővárosi jellegének mai helyzetéről. Valóban, minden útikönyvben, számtalan cikkben és nem utolsó sorban Szviezsényi Zoltán könyvében olvassuk, hogy Budapest a világ legnagyobb fürdővárosa, mégis, ez a jellege a városba látogató számára nem érvényesül, elvész a házrengetegben. Pedig szükség volna egy fürdővárossúlypont kialakítására. Erről sok szó esett és esik a napisajtóban is, különösen a Margitszigetről — joggal. Mégis, azt hiszem, egy fürdővárost komoly történelmi múlttal, „városmaggal" kell kialakítani. Ez a „mag" szerintem légin káb b a Lu kács- és Császár-fü rdő lehetne. A Margit-hídtól északra elterülő budai gyógyfürdőrészleget a források páratlan gazdagsága, történelmi múltja (török, sőt, római fürdők) és nagyszerű fekvése predesztinálja fürdővárossá való kiépítésre. A Gellérthegy környékére már nem fér el semmi. A Tabánba sem. (Sajnálom, hogy a templom melletti ház is odakerült.) A Tabán így, ahogy van, rendkívül megkapó, impozáns része a fővárosnak. Ha egy világvároshoz méltó és a legmagasabb igényeket is kielégítő fürdővárost akarunk létesíteni, azt csak nagyvonalú tervezéssel és befektetéssel érhetjük el. A „Magyar Nemzet" cikkírója kifejti, hogy egy gyógyszálló kb. 7év alatt térül meg. Valóban, nyújtózkodni csak a takaró szerintszabad; mégis, a tiszta anyagi hasznon túl az erkölcsi — sőt, a politikai — olyan tényező, melyet nagyon komolyan számításba kell venni. Egy ilyen fontos és nagy arányú vállalkozáshoz talán belföldi nyilvános kölcsönt is lehetne kiírni. Az említett helyen létesített fürdővárost a margitszigeti gyógyfürdő jól kiegészítené. A későbben létesítendő városligeti gyógytelep a maga nemében szintén rendkívül attraktív lehetne, hogy úgy mondjam, más paraméterekkel. A Gellért-fürdő és környéke, a Király-fürdő és a többiek mintegy kihelyezett sejtekként kiegészítenék „Buda-Fürdővárost". Minden fürdőváros alapfeltétele a zajtalanítás volna. A Budán létesítendő fürdőváros a Zsigmond tértől a Margit-hídig terjedne. Ezen a területen a Frankel Leó út és az Árpád fejedelem útja egész közúti forgalmát kéregalattira kellene átalakítani. Szerintem a Frankel Leó út forgalma úgyis túlzsúfolt; Óbuda összeköttetését a főváros belső területeivel előbb-utóbb metróval kell megvalósítani. Az óbudai metró a Batthyány téren csatlakozna a kelet-nyugat metró vonalhoz. Föld alá kerülne a HÉV-vonal és a végállomás is, ez esztétikailag is indokolt volna. A gyógyszállók és a Duna között így nyert területen elsősorban a gyógyulok számára kellene parkot létesíteni. A Frankel Leó út zajtalanított szakaszát csak gyalogjárók használhatnák. A fürdőváros területébe a Rózsadomb délnyugati lejtőjét is be kellene vonni. A Malom tó.Gül Babatürbéje és egy nagyarányú, hévízzel fú'thetősétacsarnokkal kombinált pálmaház egy-egy gyöngye volna a fürdővárosnak és Budapestnek. Úgy hiszem, városépítés szempontjából is odaillene a fürdőváros, mintegy összekötő kapocsként, Buda és Óbuda közé. Nem kétséges, hogyadélies, Riviéra-szerű „Buda-Fürdőváros"nak minden tekintetben nagy volna a sikere, szépségével, méreteivel, fekvésével egyaránt, akárcsak magának Budapestnek. Tisztelettel: Bilek Andor adjunktus, Pozsony U. i.: Múlt év áprilisában írott levelemben bíráltam a Szentháromság tér elárusító bódéit. Örömmel értesültem, hogy a régi, csúf bódék helyett a tűzfalat jól takaró, ízléses, csinos kioszkok épültek. Bilek Andor adjunktus levelével kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom: A budapesti fürdőváros-központ tárgyában irt levelében foglaltakkal egyetértünk. Városrendezési terveink — a javaslattal megegyezően — ugyancsak a Császár-fürdő és a Király-fürdő komplexumával kapcsolatban irányozzák elő a gyógyfürdő-centrum kialakítását, annak minden járulékával együtt. Hasonlóképpen tartalmazzák mind a főváros általános terve, mind a vonatkozó tervek a tabáni, a gellérthegyi és a városligeti fürdőbázisok fejlesztésének ütemezett megoldását, sőt, útmutatásul szolgálnak a margitszigeti, az angyalföldi, a zuglói, a népligeti és a római fürdői üdülő és gyógyfürdő intézmények fejlesztése, illetőleg létesítése számára is. Mindezek kapcsolódó közmű- és közlekedéshálózat-építési feladatait ugyancsak tartalmazzák konkrét és távlati terveink. Az elgondolások és az alternatív elvi, vagy akár konkrét terveink megvalósítására azonban, természetesen, csak a reális gazdasági lehetőségektől függően kerülhet sor. Szilágyi Lajos a Fővárosi Tanács VB városrendezési és épfcési osztályának vezetője Czeizing Lajos felvétele