Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Szombathy Viktor: A XII. kerület

A Kútvölgyi úti kórház (MTI foto - Horling Róbert felvétele) A Mátyás király úti klasszicista há. A fogaskerekű vasút (MTI foto — Járai R. felvétel. (Birgés Árpád felvétele) Jókai élete végéig vissza-visszaté-t időnkint a sváb-hegyi villába — tüdejének is jobban használt a baiuconfüredi páránál —, de a nevezetes villa elpusztult az iménti ostromban. Ez idő tájt már emeletes volt; a gyáros, aki az örököstől megvette, az húzatta rá. Ma korszerű középület válik belőle, a Madártani Intezet székhelyévé építik újjá. Újra madarak védett tanyája, védett pakkja lesz a Költő utcai költői ház környéke, Jókai emlékszobával. S ekkor, nyilván, a szélesebb szomszédságot is méltóképpen rendezik. A városrész, amely a villa alatt s fölött, körös-körül a tájon házaival, utaival ellepte a dombokat, a Széchenyi-hegyet, az Orbán-hegyet, az Isten-hegyet, a Kis Svábhegyet — ma Martinovics-hegyet —, a Márton-hegyet, a Virányost, Zugligetet, Hunyadormot, a Disznófő völgyét, a Csillebércet, az Ördögormot, ma már nem erdőrengeteg, hanem városnyi vülanegyed s a lejtőkön: házrengeteg. A Hárs-hegy, a János-hegy s a Kakukk-hegy erdeje élesen válik el a városi utak aszfaltsávjától. Ez a házrengeteg le a Sas-hegyig, Gellérthegyig, a Délivasút vonaláig egyeden kerület: a Tizenkettedik. A fővárosnak tájképileg s ház-elosztás tekintetében az egyik legszebb s legegészségesebb kerülete. 1930-ban vált külön közigazgatási egységgé. Eladdig az első kerületnek számított a Vízivárostól délre a Váron keresztül a tétényi, budaőrsi határig az egész budai városrész. i93C-ban osztották külön törvénnyel három felé s lett belőle Első, Tizenegyedik s Tizenkettedik kerület. Háromnegyed évszázad sem kellett hozzá, hogy ez a táj világvárossá dagadjon. A millennium idején Buda három kerületének összesen kilencvenegyezerötszáz lakosa volt. Ma csak a Tizenkettediknek van hetvennyolcezer. Még két esztendő s nyolcvanezren vagyunk. Lapozok a Mülennáris Budapest Útikönyvében: a kalauz-író Buda ismertetését a Krisztinavárosnál végzi, tovább mit mutogatnia néhány forrásvízen, fürdőn, a Nádorkert és Konstantinápoly nevű vidám vendéglőkön kívül déli irányban: alig volt. Hepehupás mezőség terült el a vasútvonalak mellett le a Kamaraerdőig. Buda beépült nyugatát akkoriban a Krisztina körút határolta s ezen a körúton akkortájt a Császár fürdő felől még gőzös vonat is bukdácsolt az omnibusz mellett a Déli indóházig. A mai Moszkva tér agyaggödreit akkor alakították át jégpályává s teniszpályává, a Vérmezőre a várbeli bosnyák ezred járt le masírozást gyakorolni. Külön vendéglőjük volt a Marcibányi téren. Csak az Áldássy-ház a Krisztina körúton s később a Karácsonyi palota magasodott ki a földszintes házikók végtelen sorából. A Krisztina körút utolsó földszintes házikóját a Kékgolyó utca sarkán alig öt éve bontották le. s az építési osztály főmérnökével ülünk a Böszörményi úti tanácsház nagy ablakú szobájában. Két tetterős, lendületes alkotókészségű fiatalember. A Sas-hegy felől ránktűz a délelőtti napsugár, a domboldalak havasak. Éjjel hó esett, síkosak az utak. A hegyvidéki kerület kanyargós útjai ilyenkor nemcsak szépek, hanem veszedelmesek is. Az autóbusz időnkint fel sem tud kapaszkodni a Szabadság-hegyre, amíg meg nem érkeznek a szorgos hóekék. A tanácselnök új ember, alig négy hónapja ízleli a budai levegőt a pesti helyett, a főmérnök tíz esztendeje lakosa a kerületnek, ámde egyképpen tele vannak tervvel: fejleszteni a kerületet, lakásaiban, közintézményeiben, útjaiban, ellátásában, amennyire csak lehet. A tanácselnök emellett még szenvedélyes iskolaépítő is, sőt, legjobban szeretné, ha minden iskola mellé rögtön uszodát is építhetne. Mondatai mögött ott mosolyog a jó pedagógus. Nem tudom megállni, hogy ki ne mutassak az ablakon: — A húszas évek elején itt még nem volt semmi — mondom —, ha a „valamit" a házak s intézmények jelentik. A Böszörményi út rögtön az elején üres telkekkel, deszkakerítésekkel, faraktárakkal kezdődött, gyümölcsöskertek, bekerítetien telkek, mezőks pagonyok zöldelltek szerte. Ahol lehetett, gyerekek rúgták szenvedélyesen a labdát. Nyáron a tücsök muzsikált, kutyák, macskák és kecskék kergetőztek a lejtőkön. Egyetlen „intézmény" magasodott ebben az ürességben, a csendőrlaktanya, vele átellenben, a Mozdony utca sarkán — ma Kiss János altábornagy utca — állott egy négyemeletes lakóház. Ha éjjel hazabandukoltam valamely ifjonti diák-kirándulásról, és az 59-es villamos észrevétlenül elszunnyadt végállomásán, a Krisztina templom előtt — a kerítések tövében illett elővenni a zsebkést és nyitott pengével ballagni felfelé az éjfél utáni csöndben. Könnyen nyakába ugorhatott a kimaradozónak egy korabeli huligán, akit akkoriban jassznak tiszteltek még. Tavasz a Ságvári ligetben (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) A kerület tanácselnökével