Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Kőszegi Margit — Berti Béla:Kelenföld

mechanikai és hidrológiai feltárás, amelynek alapján a terület legmegfelelőbb és leggazdaságosabb beépítési módjáról dönthettek volna. Ugyanis a terület hidrológiai viszonyai tovább romlottak. A második világháború alatt az Erzsébet sósfürdő kútjai, részben a légitámadások, részben az elhanyagoltság miatt gyors pusztulásnak indultak. Az árokrendszerek gondatlansága következtében megszűnt a kelenföldi teknőben összegyűlt vizeknek a Dunába való levezetése is; a magánépítkezések pedig terveszrűden és szakszerűtlen feltöltést eredményeztek. A hidrológiai vizsgálatnak ki kellett terjednie arra is, hogy a tervezett beépítéssel járó feltöltés és közművesítés nem befolyásolja-e majd kedvezőtlenül a Tétényi úti kórház érdekeit és a keserűvizes kutak állapotát. A terület beépítésére, mindezeknek a vizsgálatoknak a birtokában, csak a III. ötéves tervidőszakban kerülhetett sor. Az alapozás és közművesítés gazdaságossági és technológiai követelményei eleve a magas házakkal való beépítettséget indokolták. Ez a követelmény lehetőséget nyújtott több ezer lakásos lakótelep tervezésére. Ilyen volumenű lakásépítés azonban az eddig alkalmazott építési technológiával egyetlen ötéves tervidőszak alatt nem megvalósítható — így tehát itt kerül sor első ízben a házgyári termékek alkalmazására. A lakótelepépítés céljára a Wartha Vince, Fraknói, Bártfai, Török Ignác, Kocsis, Mohai, Mérnök, Fehérvári, Andor, Major, Petzvál, Bikszádi utcák illetve utak és a Hadak útja közötti területet jelölték ki. A lakótelep topográfiailag is szerencsésen helyezkedik el, mert a budai hegyek - elsősorban a Sas-hegy és a Gellérthegy — közelsége nemcsak jó levegőjét biztosítja, hanem városképileg is a természet és az ember által alkotott együttesek egyik legszebbikét teremti meg. A várostervezők a lakótelep központjában — a legvizenyősebb részen — központi zöldterületet terveztek, az Etele út mentén pedig a lakótelep ún. „városközpontját", ahol az egész lakótelepet, sőt a csatlakozó városrészt is kiszolgáló nagyobb közintézmények és üzletek foglalnak helyet. A lakótelep főtengelyét képező Tétényi és Etele utak a területet "négy részre tagolják. Ez a tagolás módot adott egy-egy önálló lakóegység kialakítására és az építkezés időbeli ütemezhetőségére is. A tervezők minden egyes lakóegységen belül gondoskodtak a szükséges közintézmények, üzletek, pihenőhelyek és autóparkolók létesítéséről. A lakótelepen 8425 lakás épül, több mint a ferencvárosi József Attila telepen és az Árpád-híd pesti hídfőjénél együttesen. Mintegy 30— 35 ezren találnak majd itt új otthonra; számuk egy kisebb városkával is felér. Nincs Budapestnek még egy kerülete, amely a lakásépítésben olyan fejlődést mutatna, mint a XI. kerület. Ezt a fejlődést a lakásszámokon és a lakásépítés technológiáján egyaránt lemérhetjük. 1949—1965 között 14 és fél ezer volt a kerület lakásszaporulata. Az új építési technológia alkalmazása lehetővé teszi, hogy a kerület a lakásépítkezés terén továbbra is megtarthassa vezető helyét. A lakások több mint kétharmada paneles házgyári termékből, a többi öntött kavicsbetonból készül. A lakótelep belső részén kiképezett zöldterületet a házgyári termékek tízszintes sávházai veszik körül, az öntött kavicsbetonból épülő 15 emeletes pontházak pedig felkiáltójelként emelkednek ki, az épületek elhelyezkedésének ritmikáját biztosítva. Az időközben módosított tervek szerint a lakások átlagos szobaszáma a kettő feletti (2,1), átlagos alapterülete pedig 49,3 m-, a tanácsi rendelkezésű és szövetkezeti lakások együttes 53 m--es — kétszobás lakásra vonatkozó — normatívájával szemben, bár 46 mr-es lakások tervezése is megengedhető. 8 A Kelenföldi lakótelep helyszínrajza