Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Kelemen Lajos: Néhány lakáspolitikai gond

Kelemen Lajos Néhány lakáspolitikai gond a fővárosban A főváros életének sok ezernyi ügye közül kiemelkedik a lakásgond, melynek megoldásához elengedhetetlen, hogy helyes lakáspolitikai el­veket alkalmazzunk. A lakáspolitika nem csupán lakáskiutalást, hanem mindazon jogi, statisztikai, műszaki, közgazdasági és társadalompoli­tikai tevékenységek összességét jelenti, melyek a telepítés gondola­tától a lakóházak kezeléséig terjednek. Tehát a demográfiai adatok elemzése, a helykijelölés, az engedélyezés, a tervezés, a kivitelezés, a lakóház átadás-átvétel, a lakásigénylés és a kiutalás rendszere, a lakó­házak kezelése és karbantartásának különböző fázisai — ez mind lakás­politikai feladat. Köztudott dolog, hogy a lakásprobléma nem „budapesti speciali­tás", hanem világprobléma, minden nagy város gondja, a szocialista, a kapitalista és a harmadik világ országaiban egyaránt. Különösen a második világháború után vált súlyossá világszerte a lakáshelyzet. Ez arra késztette a kormányokat, hogy állami közreműködéssel segítsék elő a lakásépítkezések meggyorsítását. Természetesen, a lakáskérdés megoldásának megközelítésében alapvető különbség van a két társadalmi rendszer koncepciójában. Amíg az egyik oldalon bizonyos szociális szempontok mellett domi­náló az üzlet, addig a másik oldalon, a szocialista országokban — el­veinkből következően — elsősorban jóléti kérdés. Nálunk a lakásépít­kezések állami támogatással, irányítással és nagyfokú koordinációval valósulnak meg. A kormány programja alapján mi 1960-ban kezdtünk hozzá 15 éves lakásfejlesztési tervünk végrehajtásához, melynek keretében 1975-ig egymillió lakást fogunk építeni az országban. Ez az ország lakosságá­nak egyharmadát új lakásokhoz juttatja. Pártunk IX. Kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolójá­ban és több küldött hozzászólásában, felelősségteljesen említették meg az ország egyik fontos társadalmi kérdését, a lakáshelyzetet. „Tár­sadalmunk egyik legnagyobb politikai, gazdasági és jóléti problémája a lakáskérdés ... A párt ismeri népünk lakásgondjait, s legfontosabb fela­datai közt tartja számon, hogy gondos gazdasági elemző munkával új tartalékokat tárjunk fel, és a lakáselosztási rendszer igazságosabbá té­telével is minél előbb javítsuk a rászorulók helyzetét". így szól a kong­resszus megállapítása, amely Budapestre teljes egészében érvényes. A fővárosi és kerületi tanácsok vezetőinek fogadóóráin a hozzánk for­dulók az esetek döntő többségében lakáshelyzetük megjavításához kérnek és várnak segítséget. De nemcsak a vezetők fogadóóráin van ez így. Nemrégiben megvizsgáltattuk a Fővárosi Tanács egyes szak­igazgatási szerveinek ügyfélforgalmát, és megállapítottuk, hogy a la­kásosztály ügyfélforgalma egyike a legmagasabbaknak. nem rendelkezik önálló lakással, hanem mint családtag, albérlő, ágybérlő stb. lakik valahol. A fennmaradó 45 százalék minőségi la­káscserét szeretne végrehajtani. Miért van ilyen nagy igény a minőségi lakáscsere iránt ? A választ egyrészt a foglalkoztatottság, a keresetek és a kultúrszínvonal emel­kedéséből következő igénynövekedés adja meg, másrészt pedig az avult, komfort nélküli lakások nagy száma. Ha csak azt tekintjük, hogy Budapest lakásainak több mint 60 százaléka szoba-konyhás, vagy azt, hogy lakóházainknak több mint 85 százaléka a felszabadulás előtt épült — s ebből is közel 20 ezer lakóház századforduló előtti —, akkor, úgy érzem, további indoklásra nincs szükség. Mindezek után az emberben megfogalmazódik egy kérdés: meg­oldható-e belátható időn belül a budapesti lakáskérdés? Szeretném leszögezni, hogy lakásgondjaink sohasem zárhatók le véglegesen, azok még hosszú idő távlatában is problémát fognak jelenteni, de már egé­szen más minőségben, más léptékben. A feladatunk az, hogy minden arra rászoruló családot önálló lakáshoz juttassunk. Ami e feladatot illeti, nyilvánvaló, hogy nincs meg a reális lehető­sége annak, hogy ez 1—2 éven belül realizálódjék. Az eddigi ered­ményeink, s jövő terveink lehetővé teszik, hogy a megoldást felvázol­hassuk. A megoldás útján Szanálások: Terveink végrehajtásához mind több és több, külön­böző állapotban levő lakóházat kell lebontanunk. Nemcsak az avult épületek kerülnek lebontásra, hanem időnként, a főváros rendezésével kapcsolatban, még jó állapotban levő épületeket is szanálunk, hogy helyet biztosítsunk egy korszerűbb, jobb épületnek; vagy esetleg más városrendezési feladatnak teszünk eleget. Egyre inkább csökken a lakótelep-építkezésekre alkalmas szabad, közművesített terület, tehát a bontás ismét napirendre kerül. A második ötéves terv ideje alatt mintegy 6 ezer lakást szanáltunk, s — a leggondosabb tervezés mellett is — e szám a harmadik ötéves tervben már körülbelül 7 500-ra emel­kedik. Magától értetődő, hogy a bontásra ítélt házak lakóit megfelelő lakásba kell elhelyeznünk — mindez tovább növeli lakásgondjainkat. Említésre méltó, hogy a főváros vezetőtestülete megkezdte a szociá­lis szempontból meg nem felelő lakások, egyes esetekben összefüggő, kisebb-nagyobb települések felszámolását. A második ötéves terv során befejeztük a régi Mária Valéria-telep szanálását (az „új" Valéria 510 lakása, mely téglaépület s néhány évvel ezelőtt lett felújítva, még 10—20 évig marad, eltüntettük a budafoki barlanglakásokat, a XVI. A budapesti lakáshelyzet A fenti — bevezetőnek szánt — gondo­latok után nézzük meg egy kicsit közelebb­ről a budapesti lakáshelyzetet. Három té­nyező hat ki döntően az igény növekedésére: a népesség szaporodása (feláramlás), a társa­dalmi fejlődés és vele az igénynövekedés, végül a régi lakások avulása és korszerűtlen­né válása. Fővárosunk lakossága i960, január i-én kereken 1 800 ezer fő volt, 1965. január i-én pedig i 935 ezer, tehát 5 év alatt 135 ezerrel szaporodott. Ugyanez időben a teljes lakás­szaporulat 45 ezer körüli volt. Ha ezt ösz­szevetjük az egy lakásra jutó személyek szá­mával (3,03), láthatjuk, hogy e 45 ezer lakás statisztikailag éppencsak fedezi az öt év alatti lakosszaporulat szükségletét. A teljes igény ennél viszont nagyobb. Ma Budapesten ke­reken 100 ezer lakáskérvényezőt tartanak nyilván. Az igénylők mintegy 55 százaléka 18 Szanálandó lakások

Next

/
Thumbnails
Contents