Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Csorna Antal: Erdei séták — Budapesten

Budapest erdői Ha az erdőjárást az Üttörővasúton folytatjuk, a legszebb budai erdőt keresztezzük, öreg bükkfák, festői, száz évnél idősebb tölgyek között kanyargunk a János-hegy, majd a szomszédos Hármaskút tető oldalában. A budapesti téli sportok paradicsomába érkezünk. A közeli hegygerinc túloldalán, az északi lejtőn vár a két síugrósánc, a lankás és télen zsúfolt Anna-rét, majd a meredek Egyetemi és Normafa lejtő. Rengeteg a sportoló, kezdő, haladó és mester síelők — csak a hely szűk, különösen ünnepnap. Az erdőből azonban még sokat nem láttunk. Üjabb barangolásra indulunk. A Széchenyi-hegyi végállomás — a pálya legmagasabb pontja — elérése után lefelé haladunk, ha az érdekes Farkasvölgy irányába tartunk. A cserjés-bokros, gazdag növényzetű, részben erdőborltotta terület igen közel került a városhoz, még meg lehet menteni! Az Ördögorom csárdába bizonyára betérünk, mielőtt utunk a budaőrsi úti autóbusszal, vagy a farkasréti villamosnál befejeződik. (Az Ördögorom csárdát kocsival is el lehet érni, sőt, a völgy tekintélyes részét is.) A budai erdővidék délkeleti csoportjának Csillebérc a központja. Ide akár autóbusszal is elmehetünk, vagy a Normafa vendéglőtől kiindulva, az erdő szélén sétálva. A Csillebérctől szép út vezet le az Irhásárokba. Felfelé haladva a gyertyános-tölgyes állományú Kakukkhegyre érkezünk; itt egy kis turistaház fogad, ahonnan messze ellátni az érdi Duna-kanyarra, a budaőrsi szőlővidékre. Érdemes lemenni a közeli Farkas-hegy katlanában meghúzódó vitorlázó repülőtérhez, vagy Makkos Mária műemléktemplomának erdei tisztásához. És ne felejtsük el a szomszédos Csiki-hegyek völgyét, az úgynevezett Sorrentot. Mintha más világba érkeztünk volna, magas hegyvidékre, az igazi Csiki-hegyekbe. A völgyet kísérő fehér dolomittömbök, a fenyő borította háttér ritmikusan kiemelkedő kúpjai, a 24 Ökrös-hegy, a Kecske- és Ló-hegy együttese az erdélyi hegyeket, az Egyeskő és a Nagyhagymás bérceit idézik. A többé-kevésbé beépített területből merészen kiemelkedő Sas-hegy ötös csúcsa és környéke a főváros közel 30 hektáros természetvédelmi terü-A „Terra" térképe lete. Még kerítés védi a túlzottan kíváncsi — gyakran romboló — látogatók elől. Csak átmenetileg, addig, míg a dolomit sziklája környezetében meghúzódó rendkívül ritka növény- és állatvilág egyensúlya helyreáll, mígcsak a Sas-hegyen található természeti ritkaságok ismét megerősödnek. Mert a nagymérvű járás-kelés megbontotta a meredek, vékony televénnyel borított sziklagyepes lejtőket. A ritka őshonos növényfajták és apró állatok már-már kivesztek. A kopárnak tűnő sziklán olyan növény- és állatközösség alakult ki, mely sehol máshol nem található. Az északi lejtőn tömör párnát képez a sásszerű budai nyúlfarkfü (Sesleria budensis), a tetőkön az árvalányhaj (Stipa Ioannis), a száraz gyepre jellemző erdei rozsnok (Bromus pannonicus), a deres csenkesz (Festuca glauca). Itt virágzik az István király szegfű (Dianthus regis Stephani), a középdunai búzavirág (Centaurea Sadleriana), a cserjés, törpe és sárgavirágú zanót (Cytisus procumbens). Kora tavasszal jelenik meg a törpe, sárga homoki pimpe (Potentilla arenaria), az alacsony nőszirom sárga és kékes változata (Iris pumila), és a tavasz; 15