Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Garai Gábor: Szűkebb hazám, Tabán

Végül ha úgy érzed, nem bírod már tovább, mint héjából a narancs, kifordulsz önmagadból, és kővé zsibbadnak érzékeid; s ha gyanítod, hogy ez már a halál lesz — látogasd meg a földet, ahol születtél, ülj le egy padra és süttesd arcod a nappal; ne szólj egy szót se, beszélgess csak a tájjal — s nyomban föltámad ottfeledett gyermekkorod: színe lesz az égnek, szaga a virágnak, valóságos fűben nyomorognak valódi barna lombok, hamvas vadgerle tipeg át bókolva az úton, magot szed; földszinti ablak-rács mögött fekete macska szundít; s egyszerre oly csodás lesz minden, ami él, mint ama korban, mikor a dolgoknak először kerestél nevet... ím, újra mindent nevén kell nevezzél, hogy ismét azonos légy önmagaddal, s levetkezd azt a másikat, azt a rajtad kívülit, azt a gond-gubancos feszes idegenséget — mint a pilóta, ha földet ér, s szétrántja a cippzárt tetötől-talpig zárt over álján. Végh Gusztáv rajzai a régi Tabánról Tabán. Városrész, amely tulajdonképpen csak nevében él. Már 1935-ben Szerb Antal is többnyire „sáros réteket látott, amint unottan csapkodják a Gellérthegy lábát." Valamikor utcák kanyarogtak ott, ahol ma csak zöldellő domboldalak láthatók, a földszintes házikók udvarain mosóteknők mellett asszonyok görnyedtek s a szennyes lé vigan csordogált lefelé a macskaköves utcákon. Mi már alig értjük, mi tehette a városrészt oly romantikussá, hogy neve összeforott az ifjúsággal és a szerelemmel. „Az egész Tabán az önöké, kedves szerelmesek — írta Krúdy 1932-ben —, a magányosan álldogáló olajlámpás a hegyoldalban, a pirosterítékes kocsmaudvarok, ahol délután a harmonika szól." A Tabán a régi világban az egyik legnyomorúságosabb és legalacsonyabb lakbérű városrésze volt a fővárosnak. Közművesítésről a századfordulón alig lehetett beszélni, s a csendet is csak időnként a macskaköveken gördülő négylovas söröskocsik zaja törte meg. Tamburások, verklisek követték egymást az utcákon, az alacsony házak zsúfolt szobáiban sramlizene szólt, akárcsak a kocsmákban. Építészetileg a templomok, a volt Szent Imre (Rác)-fürdő és a Szarvas-ház kivételével alig volt említésre méltó épülete. De bármilyen nyomorúságos házak-Kereszt utca Holdvilág utca — Koffán Károly felvételei ból állott is ez a városrész, néhány neves emberrel büszkélkedhetett. Elég utalni az irodalomból Virág Benedekre, aki rendje feloszlatása után az Apród utca egyik házában húzódott meg s itt élt haláláig, serényen írva a Magyar Századokat. Virág Benedek hajdani házával szemben, helyreállítva áll Semmelweis Ignác szülőháza, s emléktábla jelzi, hogy abban a házban született a kitűnő festő: Vass Elemér is. S ha visszamegyünk a történelembe, Vahot Imre nyomaival éppúgy találkozunk, mint Döbrentei Gáboréval, aki a róla elnevezett tér és az Apród utca sarkán álló épületben lakott. Az egykori Tabánról a kitűnő képzőművész és grafikus, a 75-ön is túl levő, de még mindig friss erővel dolgozó Végh Gusztáv nemrég 12 színes lapból álló grafikai sorozatot készített. Még az első világháború alatt, sebesüléséből lábadozva, sokat sétálgatott a Várban, a Tabánban, s eközben születtek azok a ceruzavázlatok, amelyekről aztán évtizedekig megfeledkezett. 1965-ben, emlékek után kutatva, kezébe kerültek az egykori vázlatok s egyszerre fellobbantották az élményeket. Ekkor határozta el, hogy e vázlatokat átteszi színbe, így született meg ez az értékes sorozat. A kisméretű színes rajzok egyikén a Kereszt utcát látjuk tarkaruhás alakokkal. A Kőműves utcán meredek lépcsők visznek a magasba. A Tzipő utcáról eszünkbe jut Rexa Dezső, aki azt írta róla: anakronizmus volna itt Cipő utcát írni. Ma mársemmilyent sem írunk: halványodó emlékként él emlékezetünkben még a Holdvilág utca, a Varga utca, az Árok utca neve is. Eltűntek az ódon házak, furcsán kiképzett tetők és oromzatok, a zeg-zugos és keskeny utcák, a régimódi szemeteskocsik, kátrányos lámpadúcok, a virágos filagóriák, a kietlen tűzfalak, viskók, és módosabb polgárházak, a holdsugaras kis udvarok, a régimódi kis kocsmák és a népes családok is, akik ontották a munkáskezeket, hogy megépüljön az a Nagy-Budapest, amely kinőtte és fölszámolta többek között a régi Tabánt is. A róla fennmaradt emlékek között Végh Gusztáv az akvarell és pasztell leheletfinom árnyalataival színezett tabáni rajz-sorozata idézi fel szívhezszólóan a vala mikori Tabán festői és hangulati szépségeit. Szíj Rezső Tzipő utca