Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: Tanácsköztársaság. Részlet Blaski Jánosnak a Honvédelmi Minisz-térium előcsarnokában levő üveg-festményéből(Szelényi Károly felvétele)

Kádár János Mesterházi Lajosnál MTI Fotó — Vigovszky Ferenc felvétele rülhetetlen, szükséges és helyes volt. Egyrészről, bizonyos koráb­ban elhanyagolt kérdéseket kellett elővenni és jobb megoldáshoz juttatni, Budapest lakossága igényeinek jobb kielégítése érdekében. Másrészt, Budapest esetében sohasem csak a budapestiek érde­kéről van szó. Volt egy olyan felfogás, hogy a területi fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi eszközöket egy az öthöz arányban kell elosztani Buda­pest és az ország egyéb területei között. Ez a felfogás így túlságosan és helytelenül leegyszerűsíti a kérdést. Igaz, hogy az ország la­kosságának egyötöde él Budapesten, de nem ötöde, hanem az or­szág lakosságának egynegyede dolgozik — és egyben vásárol — naponta Budapesten. Itt van az egész ország ügyeivel foglalkozó központi intézmények sora. A budapesti egészségügyi intézmé­nyek látják el rendszeresen az ország lakosságának több mint egynegyedét. A budapesti főiskolákon tanul az ország diákjainak közel egyharmada. Budapest közlekedése, útjai, hidjai nemcsak a főváros szükségletére vannak, hanem az ország közlekedésének, áru- és személyforgalmának legfontosabb kiszolgálói egyidejűleg. Az utóbbi tíz évben az ország műemlékeinek megóvására többet fordítottunk, mint a megelőző száz évben. Ezt a magyar nép tör­ténelmi hagyományainak ápolása és a nép önbecsülése egyaránt megköveteli. Ez a munka nagyban folyik Budapesten, Visegrádon, Esztergomban, Szombathelyen, Kőszegen, Siklóson, Szigetváron, Gyulán, Sárospatakon, Diósgyőrben, úgyszólván az egész ország­ban. Budapesten erre a célra is valamivel többet fordítanak a tel­jes összeg egyötödénél. A budai Várpalota, s az odakerülő kultúr­intézmények azonban szintén nemcsak Budapesté, hanem az egész országé, az egész magyar népé. Budapest „helyi" érdekeinek védelme és összeegyeztetése az or­szágos érdekkel mindenkor feladat, de megoldható feladat, mert a főváros nagyobb létesítményeinek rendeltetése országos jelen­tőségű és azok fejlesztése mindenkor országos érdek is. Az orszá­gos és helyi érdek megfelelő egyeztetése és egybeesése ebben az esetben világosan látható abból is, hogy Budapest fejlesztésével egyidejűleg folyik a vidék viszonylag gyorsabb iparosítása, vidéki városaink viszonylag gyorsabb fejlesztése, a vidék urbanizáló­dása, a magyar vidék gyors kulturális felemelkedése. Budapest fejlődésével egyidejűleg igazi nagyvárossá fejlődik Miskolc, Deb­recen, Szeged, Pécs, Győr. Ez is érdeke mind az országnak, mind magának a sok tekintetben túlzsúfolt Budapestnek. Lapunk több dokumentumot közölt Budapest internacionalista sze­repéről. Szeretnénk hallani ebben a kérdésben Kádár elvtárs véle­ményét és egyet-mást a személyes emlékeiből. Budapest internacionalista hagyományainak, az itteni különböző nemzetiségi csoportok kapcsolatainak, s az ezzel összefüggő do­kumentumoknak a felkutatása, publikálása feltétlenül helyes. A régebbi keletű eseményekre visszaemlékezve elsőként azt lehet megállapítani, hogy Budapest — bár egy afféle „magyar impé­rium" fővárosa volt — az akkori -viszonyok következtében külön­böző népek eleven és progresszív kapcsolatát hozta létre. Része volt ez a Duna-völgyi népek haladó elemei találkozásának, kon­taktusának, kölcsönös támogatásának. Az internacionalizmus fo­galma nem pontosan illik erre a kezdeti időszakra, de ami akkor kialakult, alapot adhatott arra, hogy később — a munkásosztály és forradalmi pártja fellépésének időszakában — e kapcsolatok a szó mai értelmében internacionalista jelleget öltsenek. Mondom, az erre vonatkozó dokumentumok felkutatása, publikálása hasz­nos a közvélemény helyes irányú felvilágosításában, ezért az ilyen törekvést csak üdvözölhetem. Természetesen, a kérdésnek csak ahhoz a részéhez tudok hozzászól­ni, amely a második világháború időszakának történetéhez tarto­zik. Tudvalevő, hogy azokra az eseményekre, melyeknek kiinduló pontja a hitleri imperializmus különböző akciói és a magyar ural­kodó osztály ebben való közreműködése volt, a munkásosztály és a forradalmi pártok nálunk is, és a szomszédos országokban is erejüknek megfelelően reagáltak. Magyar, csehszlovák, román, jugoszláv kommunista szervezetek kapcsolatba léptek egymás­sal, és egységes front kialakítására törekedtek az akkori magyar s

Next

/
Thumbnails
Contents