Budapest, 1966. (4. évfolyam)

2. szám május - dr. Halász Zoltán: A Medárd-napi vásártól aBNV-ig

Győri Miklós rajza Ilyenkor tavasz táján, amikor a Városliget fái közt a bontakozó, színesedő vásárváros felé járok, gondolatban mindig bocsánatot kérek a Vásártól, hogy az év tizenkét hónapjából tizenegy hónapon keresztül bizony nemigen jutott eszembe. Restelkedve képzelem el: hány ezer távirat, „telex"-üzenet, levél cikázhatott Budapest és öt kontinens országai között, hány tárgyalást folytathattak a vásárrendező iroda szorgalmas munkatársai, amíg tehergépkocsikonvojokon, vasúti tehervagonokon, hajókon, repülőgépek gyomrában elindult a szélrózsa minden irányából a tömérdek mennyiségű és elképesztően sokféle árucikk, hogy a BNV pavilonjaiban két hétre a figyelem középpontjába kerüljön. És mennyi elgondolás, ötlet, üzleti kapcsolat születik a BNV során: hoszszú hetek, hónapok múlva is továbbgyűrűzik hatása itthon, s mindenfelé ... Azonban magam, s a hozzám hasonló többi homo pestiensis mentségére meg kell mondanom, hogy valójában nagyonis BNV-tudatosak vagyunk, valahányan. El sem tudnánk képzelni a tavaszt nélküle; magunkénak érezzük színes májusi mozgalmasságát, eleven ritmusát: annyira, hogy nemzedékek óta „keresztnevén szólítjuk", mint a kedves hozzátartozót szokás. 6 a „Vásár". Csak így, röviden. A pesti vásár Andersen idejében Ez a „vásár-tudatosság" (ha már kitaláltam a szót, hát használom is) voltaképpen igen régi eredetű: nem kisebb rangú szemtanú számol be róla, mint Andersen, a nagy dán meseíró, aki 1842-ben éppen Medárdnapi vásár idején érkezett Pest-Budára, s valósággal elámult a roppant nyüzsgésen, amely az utcákon fogadta. Már a Pest felé haladó országút — írja — tele volt a vásárra igyekvő szekerekkel. A Duna-partokon hajók, uszályok százai horgonyoztak, a hajóhíd állandóan ingott a gabonával, dohánnyal, gyapjúval és mindenféle más árukkal megrakott társzekerek alatt. A pestiek — Andersen beszámolója szerint — szemmelláthatóan élvezték a vásári nyüzsgést. Aki csak élt és mozogni tudott, a sátrakkal, bódékkal szegélyezett utcákat járta, nézegetve, alkudozva, ügyesen leplezett vásárló-szándékkal fitymálva a kirakott árukat. Andersennek roppant tetszett a vásári vidámság, a sok lacikonyha, az „állathecc", a népviseletben járó falusiak színes sokadalma. Csak azon méltatlankodott, hogy a vásárra tekintettel a vendéglőkben megszűnt a normális taksa és szemérmetlenül magas árakat számítottak, a szállodák és fogadók pedig (hatósági engedélylyel) vásár-időben duplára emelték a szobaárakat. A Medárd-napi vásár nagy esemény volt Pest-Buda életében! Az Űjvásár tér, a József tér, sőt még a Váci utca és a többi belvárosi utca és tér is megtelt vásáros sátrakkal és bódékkal: az egykori lapok tudósításai szerint 700—800 sátrat és bódét is felállítottak. Mindent árultak bennük: vásznat, posztót, ruhaneműt, csizmát, cipőt, papucsot, vas- és fémárut, edényt, üveget, játékszert, rózsafüzért, szentképet, pipát, bicskát, illatszert, bútort és más lakberendezési tárgyakat. Az egyes szakmák a város különböző részeiben helyezkedtek el: a központ a Városház tér (a mai Erzsébet-híd pesti hídfőjének szomszédságában) volt, a piaristák régi épületének falai mentén a lábbelikészítők helyezkedtek el és rudakra akasztva árusították portékájukat. Az edénykészítők a Duna-parton árusítottak, sok hajós-kereskedő közvetlenül a hajóról, az uszályról árusította messziről hozott árucikkeit. Árusok foglalták el a Hatvani utcát, a Kerepesi utat is: a mai Rákóczi útnak a Kiskörúttól a Puskin utcáig terjedő szakaszán volt a híres kirakodó „parasztvásár" ... A vásári mulatságok száma nagy volt. Különös látványosságok is szórakoztatták olykor a közönséget, így például egy Medárdnapi vásár alkalmával történt a nevezetes léggömb eresztés, amelynek során tudós Szabiik István piarista tanár úr, a francia Montgolfier testvérek sikerén felbuzdulva, melegí-A Medárd tett levegővel töltött díszes léghajót bocsátott fel a Váci kapu előtti térségen. A kárminvörösre festett gömb közepén széles, aranyozott sáv futott körbe, tetejére félgömb alakú figurát illesztettek, alul viszont négy aranyozott bojton hajócska függött. Mint a pozsonyi Magyar Hírmondó az eseményről beszámolt, „az Ökör hojagokból készültt, veres festékkel megtzifrázott és gyantával bé-kennt repülő golyóbist" két órai munkával megtöltötték, majd felengedték. A léggömb „napkelet felé emelkedvén, sok nézők nagy tapsalási közt mindeneknek szemek előli láthatatlon magasságba elméne." A lap büszkén fűzte hozzá, hogy „ . .nevezett Úr (már mint Szabiik István) ezen szárny nélkül repülő gollyobisnak ... szerentsés fel-botsáttásával megmutatta azt, hogy valami a Frantzia és más idegeny Nemzetek köztt lehetséges, a Magyarok közt sem lehetetlen az." Ipari Vásár, Millenniumi Kiállítás — BNV Pest-Buda, majd Budapest mindig derekasan kivette részét az országos erőfeszítésből, amely az ipar fejlesztésével a kereskedelem fellendítésével akarta megmutatni, hogy „a Magyarok köztt sem lehetetlen" megvalósítani azt, amit töröktől nem sújtott, Habsburgoktól rabságba nem kényszeríted: szerencsésebb népek elértek. Fejlődött a város gazdasági élete, növekedett kereskedelmi fontossága. E fejlődés során bontakozott ki fokról fokra a modern értelemben vett budas