Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Beszélgetés hármasban Budapestről

vőlegény, 13 éves menyasszony. Ilyen is volt, igaz, csak egy. De a 16—17 évesek házasodása már sok, és egy éven belül igen sok föl is bomlik az ilyen házasságokból. Goda Gábor: Tulajdonképpen hány lakással lehetne a házasulók és minden igénylő lakáskérdését rendezni? Sarlós István: Jelenleg 110 ezer lakáskérelem van a tanácsi szerveknél. Ebben a számban benne vannak azok, akiknek egyáltalán nincs lakásuk; azok, akik lakás céljára alkalmatlan helyiségben laknak; akik zsúfoltan laknak; és azok is, akik megfelelő nagyságú lakásban Jaknak ugyan de vagy nagyobbat szeretnének, vagy más környezetet. Nincs viszont benne az a sok tízezer család, amely szerintünk nem megfelelő lakáskörülmények között él, de még erre nem ébredt rá. Amellett évente bontunk életveszélyes lakásokat, továbbá városképi szempontból is elkerülhetetlen bizonyos szanálás. Goda Gábor: Rosszabbul állunk lakással, mint általában az európai nagyvárosok ? Sarlós István: Sok tekintetben rosszabbul. Csak egy példát: a lakások 60%-a szoba-konyhás, vagyis — túlhaladott. A múlt öröksége. Valamikor ez volt „a lakás". Ma már — nem lakás. Németh Károly: A fővárosi tanácstól független tényező, s ebben szintén a központi szervek segítségét kértük: Budapesten csak olyan iparfejlesztést volna szabad megengedni, amely nem jár egyben létszámigénnyel is. Tehát: műszaki fejlesztést és rekonstrukciót. Ez idő szerint olyan intézeteket is Budapestre akarnak telepíteni az országos szervek, amelyeknek itt semmi helyük. Sarlós István: A Szőlészeti Intézetet, az Olajtrösztöt. Németh Károly: A Bányászati Kutató Intézetet. És hány kirendeltségük van Budapesten a vidéki vállalatoknak! Rengeteg helyiséget foglalnak el. Goda Gábor: Nézzük a közlekedés kérdését. Ez azóta probléma, amióta zsúfolt a város. Mi a megoldás ? Sarlós István: A metró. 1970-re elkészül a kelet—nyugati vonalának első szakasza, a Fehér úttól a Deák térig. Naponta 280 000 embert szállíthat. Vagyis 7%-át a mai utasforgalomnak. Tervbe vettük egy észak—déli vonal építését is. Németh Károly: Ez olcsóbban és gyorsabban épülne, nem kell a mélyvezetést alkalmaznunk. Sarlós István: Az utóbbi 500 millió forint kilométerenként, az pedig 320 millió. De addig is, míg elkészül a metró: 1200 kocsiból áll az autóbuszpark, és 65—70%-a telített utasokkal, a teljes 24 órát alapul véve. Goda Gábor: Taxikat miért nem hoznak ? Sarlós István: 1200—1300 taxi van. Nag/on drága. Goda Gábor: De gyorsan megtérül. Nagyon ócska a taxipark . . . Hanem szabadna most az egészségügyről egy kérdést? Van-e kórházi ágyszaporulat, mennyivel sikerült növelnünk az ágyak számát ? Sarlós István: Ami szaporulat van, azt nem új kórház építésével, hanem a meglevők bővítésével értük el. És kiköltöztetésekkel. Hiszen ma is még 380 olyan család lakik budapesti kórházakban, akik valamikor szolgálati viszonyban álltak a kórházzal, de ma már nem, vagy önkényesen foglaltak ott lakást. Németh Károly: A kórház-kérdésben is kifejezésre jutott az 1 :i-hez szemlélet, hogy a lakosság számarányát vették alapul a budapesti kórházak fejlesztésében. Pedig nyilvánvaló, hogy a fővárosi kórházak nemcsak helyi igényeket elégítenek ki. Goda Gábor: örül az ember egy-egy újjáépített Közértnek. De én jobban örülnék, ha kórház épülne helyettük! Sarlós István: Ez részben a mostani gazdasági mechanizmusból következik. Annak a vállalatnak, amely felújítási alappal rendelkezik, joga van felújításokra. Amellett ne feledjük: egy kórházat akkor lehet korszerűen berendezni, ha mintegy 800 ágy van benne. Az ilyen kórház viszont 160 millió forintba kerül! Goda Gábor: És mennyit adtunk ki a Közértek renoválására az elmúlt öt évben ? Németh Károly: Én mást társítanék a Közérttel, nem a kórházat. Mert volna még mit fejleszteni a külterületeken a kereskedelmi ellátásban is. A kórház kérdéséről pedig még csak annyit, hogy a fővárosi tanács terveiben szerepel a Délpesti Kórház felépítése. Sarlós István: És van itt fejleszteni való tu'ajdonképp mindenütt. Ahová nyúlunk, jönnek elő a gondok, a tennivalók. Csak egy példát mondok: itt van a vízellátás. A Duna vize nem több, mint a háború előtt volt, viszont sokkal szennyezettebb azóta. Nekünk viszont az ugyanannyi és sokkal szennvezettebb vízből háromszor annyi jó ivóvizet kell előteremtenünk. Természetesen ez nem megy másképp, csak vegyi tisztítással és erre egyelőre a klórozás a legmegfelelőbb módszer. A vízgazdálkodásnál pedig az eddiginél nagvobb takarékosságra van szükség, elsősorban az üzemek részéről. A Ganz-MÁVAG-ban például háromezer köbméter vizet folyattak el azon a címen, hogy a vízdíj olcsó, a karbantartás viszont sokba kerül. Emellett igen sok üzemünk saját Az Iskola utca és a Vám utca sarkán állt valamikor a „Céhtuskó'\ A vándorútra induló fiatal mesterlegények a céhük jelképét ábrázoló szögeket ide verték be (MTI Foto — Fényes Tamás felv.) vízművel is fedezhetné ipari vízszükségletét, ahelvett, hogy — mint jelenleg — a jó ivóvizet használja ipari célokra. De mondom, ez csak példa arra, hogy ahová nyúlunk, onnan jönnek elő az egyre növekvő igényű, egyre fejlődő metropolis gondjai. Goda Gábor: Eleget foglalkozik-e a főváros azzal, hogy Budapest arculata sajátos városképpé formálódjék? Sarlós István: A város belterületén nagyobb építkezés nem folyhatik, nincs beépíthető területünk. Tehát Budán, a belső II. kerületben, a Várban, a régi Üjlak-Óbuda területén, a Margit-híd budai hídfőjétől az Árpád-hídig folynak építkezések. Az építészeti stílust elsősorban a technológia szabja meg. A tömeges lakásépítkezés bizonyos fokig uniformizál, s ezt igyekszünk elkerülni. Nem könnyű, mert nincs hazai műkő, marad tehát a vakolás, a festés. A panelházaknál talán jobb a helyzet. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél levő lakótelep, azt hiszem, ebből a szempontból is sikerült. Remélem ugyanezt elmondhatjuk majd a felépülő kelenföldi lakónegyedre, az első házgyár termékére. Németh Károly: És a Lágymányosra, ahol majd felépül a nemzetközi vásár. S a már tervbe vett középületek is olyanok lesznek, hogy modern formájukkal szépen illeszkednek a környezetbe, javítanak a városképen. Goda Gábor: Azt hallom, hogy Budapest egyike a legszennyezettebb levegőjű városoknak Európában? Igaz ez? Talán a fűtésektől?Németh Károly: Nemcsak a fűtésektől, nem is csak az utcai közlekedéstől. A bejáró vonatok túlnyomó többsége gőzmozdonyos, a Keleti pályaudvar környékén szennyeznek a fűtőházak, ugyanígy a Nyugati, a Déli pályaudvar környékén. A kórházak és iskolák százezer tonna tüzelőt használnak el és annak nemcsak i%-a kerül a levegőbe, hanem 8—10%-a. Tehát a lakásfűtés és az üzemek szennyező anyagát nem számítva is, mintegy tízezer tonna korom és gáz rontja a levegőt. Goda Gábor: Mit lehet tenni ellene ? Sarlós István: Sok mindent. Néhány éven belül a harminc legnagyobb üzem átáll földgázfűtésre. (Megszűnik itt a szén szállítása és tárolása is, nem hordja a szénport a szél.) Azután: kitelepítünk néhány üzemet, mindenekelőtt azokat, amelyeknek a fűtési berendezése korszerűtlen. Továbbá: minél több lakást be kell kapcsolnunk a távfűtésbe. A mai szennyes levegő csakugyan hetek alatt bepiszkítja a friss festésű házakat is. Bár azért nemcsak emiatt piszkosak az utcák. És nem is csak az eldobált villamosjegy miatt. Hanem