Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Pest-Budai Magazin

PEST-BUDAI MAGAZIN a múlt s^d^adból Szózat költészetünk érdekében . . . Cervantes, a talán legkiválóbb, eredeti lángész, melly valaha élt, szükségben halt el a madridi országúton, mint Spencer a dublinin. Dante az olaszok, Camoens a portugallok Homerje — mindketten elűzettek s bebörtönöztettek ... De mi magyarok szeretjük a költészetet! — Lám alig virrad fölöttünk, a kakasok kukorékolnak s a galyak közül üdvezlőn foly szerte a csalogány hajnalszava. Avatott ujjak pengése hangzik szét és el, avatatlan macskazenék bántják füleinket s mint Horácz mondja: okos vagy ostoba, mindnyájan verset csinálunk. Igen, mi szeretjük a költészetet! ... Ó a tejjel és mézzel folyó Magyarország azért olly gazdag tejjel és mézzel eresztett üres szavakban. A költészet hatalmas egy talizmán . . . gazdagítja, finomítja nyelvünket, a költészet királynéja az összes növényvilágnak. A szegény jobb ápolásra méltó növényke! — persze a durvább étvágyat nem csillapíthatja s bocsánat a szánandóknak, akik csak burgonyából lakhatnak jól s köröttük a szegény illatozó liljomot megvetik, eltiporják, hiszen mit tehetnek arról, hogy két érzékük a többi hármat lefegyverezte . . . Föl azért költőink pártolására! Hiszen van egy-két költői lángeszünk, s lenne bár ezek száma tízszerezve, a hatalmasok mégis, kik urodalmokat hordanak külföldre, bizony nem koldusodnának el, ha illyszerű érdemeket jutalmazni szokásuk volna . . . Jodok (Honderű, 1845.) Levélminták Tiptaif A• Julián „Házi titoknok" című könyvéből Szakító levélre Szerencsétlen Lóra! Ügy kell neveznem Kegyedet, mert előre látom azon szerencsétlen következéseket, mellyek előbb utóbb, de rettentően fogják üldözni; szerencsétlenség szerzőjének kell Kegyedet mondanom, mert az asszonyi hűség Miiért d/iDißf <ß höjúsz és a szakéiII? A bajusz egyik kitűnő jele lévén a férfiasságnak, nagy fontosságú szerepet játszik a szerelem és a házasélet országában, kivált a magyaroknál, kiknek, egy író szerint már csak azért is bajuszt kell viselni, mert nyakig bajban úsznak. Hallottam egy magyar hölgy jó hírét, ki két bajusztalan kérőt utasított vissza. És nem volt-e igaza? Ha elgondoljuk azt, miként a természet szép és szükséges adományait megcsonkítani, elpusztítani nem szabad. Hogy pedig a bajúsz nem csak emeli a férfiasságot s díszére szolgál a férfiúnak, szükséges kelléke is, azt könnyen be lehet bizonyítani. A bajúsztalan férfi arcza nem sokban különbözvén a nő arczától, ez amannak irányában sokszor azt képzeli, hogy csak egy hozzá hasonló gyönge asszonynyal van dolga s e szerint semmi respectusa nincs előtte. Ellenben a bajúsz bizonyos uralkodói, felsőbbségi, imposant tekintélyt kölcsönöz a férfiúnak, innét van az, hogy sok férj neje által egyedül bajusza miatt tartatik tiszteletben, sőt némelly férj annyira viszi a dolgot, hogy nem is kell beszélnie, már bajúsza állásától, vagy mikénti pödörgetéséből kitanulja neje: hányat ütött az óra! . . . A bajúsz szakáll nélkül magában is megteszi hatását, s a kis bajúsz szakállal egyesülve még erősebbet, torzonborz bajúsz nagy szakállal egybenőve — rettentő hatást képes gyakorolni a szépnemre . . . Vahot Imre (Pesti Divatlap, 1845.) Bakony-Szt.-László, 1886. febr. 23. Csillag Anna kisasszonynak Budapesten. Kérem szivesen, tessék nekem jeles hajkenöcséböl 2 tégelyt 2 írtjával postai utánvétellel ily czim alatt küldeni: Id. Eszterházy Imre grófnak, Kisbéren át. Moi va-FVliért«-in|ili>iir, is*;.. ile.eniber T. (.'tilUijf >•« társa uraknak liiula|>f»gtcn. Kjry ormest.r barátomtól Hallottan», hogy bajusz.i az ön k.ii.lcs.-iif k használása ált .) íi.>tt ui'-'g oly xz.'-pre. K.'-reiu n-k-m is l t.'-íMvt ^s t.-át is hozzá kiihleni. a miért a •J fit ;.u kit is lui'ifkúM' tn Kbv t.-ir-lv ára kraj.Jlaraii'.k tisztelettel Kántor András. I nt •> út. A Csillái' Anna haj- -s szakalu.Atszt.'.k.'ii.« tV'.sz.tkul.Use a írvárl.ó! : Csillag és Társa liudsipost. VI. kiníly-utca 2<>. SZ. és erényekbe helyezett hitemet megsemmisítette, megsértett szívemet a* kétségbeesésnek adta martalékul. Meggyőződtem végtére hűtlenségéről. Híjában lesznek minden esenkedései; bűnének valóságát meg nem semmisíthetik. Ha ollyan szemek is, mint Kegyedéi, ollyan esküvések is csalhatnak, akkor már kétkednünk kell igazságot és hűséget találhatni e' földön. De én férjtiű vagyok, 's reménylem, az fogok maradni; nem félek én, hogy megcsalt szerelmem fájdalmi elnyomjanak; az asszonyi könnyelműségnek megvetése fog erőt adni minden reményimnek mintegy álomnak elfelejtésére, asszonyos panaszokat megvetni, 's felejteni azt, a* ki olly méltatlan volt irántam! Kegyed elveszett, örökre érdemetlen marad egy nemes férjfiúnak szerelmére. Többet írék, mint akartam; nem akartam Kegyednek többet mondani, csak hogy minden megvetésem mellett is szánom Kegyedet. N. N. Névtelen levélre Uraságod igen vigyázatlan beszédében, 's még azokat sem kíméli meg, ' kiktől függ. A' tegnapi társaságban ön elöljárójárul is nagyon sértő és botrányos hangon beszélt. Meg nrm fogható, miként teheti ezt Kegyed saját érdekének ellenére. Szerencséje, hogy Elöljárója olly jószívű, és türelmes; mert különben gondatlanságaért talán már ma meglakolt volna. De vigyázzon magára! Feje fölött csüng a' kard, 's ha egyszer megbukand, többé fel nem szedi magát. Ne töprenkedjék azon, hogy ki írta legyen ezt; arról meg lehet győződve, hogy Kegyednek jóakaró barátja. N. N. 44 A Nagykörút építése az 1890-es években. Faragó József torzrajza