Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Nagy Lajos: Öregek a nagyvárosban

politikai csoportjának vezetője —, a kerület kisiparosai részben társadalmi munkával végezték el a különböző szakmunkákat. 50—60 öreg jár ide, s kap ebédet. A magasabb nyugdíjjal rendelkezők teljes térítést, 6,62 forintot fizetnek. Ilyen azonban csak egy van. A többiek ingyen vagy egy forintért ebédelnek. Az asztalok, falak, a mellékhelyiségek tiszták. A mosdó mellett szappan, törülköző. Ez már szabály, kézmosás nélkül senki nem ül le az ebédhez. Két nagy cserépkályha. Télen éjszakánként is felváltva fűtenek. Jó időben inkább elüldögélnek az öregek a szomszédos parkban, mint idebenn. Télen azonban szívesen húzódnak a meleg kályhák mellé. Várjuk az ebédet, s beszélgetünk. Megkérdezem egy öreg bácsitól, a 86 éves Darászdi Lászlótól: — Gyermeke van? — Van, és kidob az utcára. Egész napra kizárnak a lakásból. — Elfulladva kapkodja a szavakat. — Kénytelenek voltunk közbelépni az öreg érdekében — kapcsolódik a beszélgetésbe a szociálpolitikai csoport vezetője. — Most, mintegy kompromisszumként, napközben itt üldögél a bácsi. Háza volt vidéken, kijátszották, eladatták vele összes holmiját, felhozták a városba, s most terhükre van a kétszobás lakásban. Egész napra kizárják és várják, hogy szociális otthonba utaljuk az öreget. Asztaltársa Szamkó Józsefné. Férje tavaly halt meg. Nyugdíjat nem kap. Lánya és veje nála laknak, de még a 15 forintos lakbért sem fizetik. Fiát évek óta nem látta. Az sem törődik vele. — Nem lehet kötelezni őket anyjuk tartására? — Nehéz ügy — csillapít le a tanács embere. — Nem keresnek rendszeresen és annyit, hogy biztosítani lehetne az állandó tartásdíjat. Most a tanácstól havi 200 forintot kap az asszony. Jobb, ha nem keverjük az ügyet. Ez biztos pénz, ha tartásdíjat ítélnek meg javára, akkor ezt elveszítené. Az asszony térítés nélkül kap ebédet a napközi otthonban. A többiek, az általában tisztán öltözött, fáradt arcú öregek mind-mind gyermek nélkül maradtak. Néhány nacionálé a napközi otthon öregei közül: Szigeti Istvánné 81 éves, még tíz évvel ezelőtt is dolgozott. 350 forint a nyugdíja. A napközi otthonért semmit sem kell fizetnie. Meséli, orvosi kezelésre jár. Fájnak az ujjai, villanyt kap rá és tablettákat. Özvegy Piller Lajosné 75 éves, nyugdíja 350 forint, ö sem fizet semmit a napköziért. Özv. Kontrovácz Gáborné 65 éves, semmiféle járuléka nincs, havi 250 forint közsegélyt kap a tanácstól és térítésmentes ebédet. Bárándi Sándor 88 éves, felesége pedig 72. Összesen750forint a nyugdíjuk. Egy forintért kapják az ebédet. Veres József és felesége 76, illetve 75 évesek. Nyugdíjuk összesen 630 forint. Ők is egy forintot fizetnek az ebédért. A napközi otthonnal elégedettek. A Gyermekélelmezési Vállalat szállítja a kosztot, azt kapják, amit az iskolásgyerekek. íme, egy heti menü: Hétfő: Húsgaluska leves, káposztás kocka. Kedd: Tarhonya leves, sertéssült, zöldborsófőzelék, piccoló szelet. Szerda: Gyümölcsleves, borsostokány, galuska, kovászos uborka. Csütörtök: Reszelttészta-leves, rántott máj, zöldbabfőzelék. Péntek: Raguleves, tejbenrizs csokoládészórással, körte. Szombat: Párolt marhasült, tejfeles tökfőzelék, almás tiroli. Ebéd után még elüldögélnek egy darabig, de korán szedelőzködnek. Hosszú az út hazáig... S a napközi otthon fehér szekrényében ma is érintetlenek maradnak a sakk, a dominó, a kártyák és a könyvek. * * * A kép lehangoló. Még akkor is, ha azt nézzük, hogy az öregek, a nyugdíjasok nagyrésze nem áll egyedül a nagyvilágban, s a magukra maradottaknak is csak kis százaléka jutott ilyen sorsra. Örvendetes viszont, hogy az utóbbi időkben mind gyakrabban hallunk olyan állami, társadalmi intézkedésekről, kezdeményezésekről, amelyek e bajokat próbálják orvosolni. Idén például a nyugdíjak rendezése során éppen a legrosszabb sorban élők, alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetén javítottak. Az öregek igen magas száma minden nyugdíjemelésnél óriási terheket ró az államháztartásra. Nézzük csak: 1952-ben 562 ezer nyugdíjasa volt az országnak, és kifizettek nekik 1,4 milliárd forintot. Ezzel szemben napjainkban a nyugdíjasok száma meghaladja az i 150 000-t, s címükre egyetlen év alatt körülbelül 8 milliárd forintot folyósítanak. A nyugdíjasok száma tehát ez idő alatt körülbelül kétszeresére, a nyugdíjak összege pedig megközelítően hatszorosára emelkedett. A közelmúltban nyilvánosságra hozott adatok szerint a harmadik ötéves tervben 3500 férőhellyel növelik a szociális otthonok hálózatát, s így 26 500 öreget helyezhetnek el ezekben az intézetekben. Nem kis dolog ez, hiszen egy személy havi ellátása 1300 forintot igényel, vagyis havonta körülbelül 30 millió forintot költenek a szociális otthonokban az öregekre. És ebben az összegben még nem szerepelnek a beruházásokkal, fenntartással járó kiadások. Csupán a főváros 400 millió forintot költ a harmadik ötéves tervben szociális otthonainak fenntartására. A tapasztalatok azt mutatják: nem mindig előnyös az öregek kiemelése megszokott környezetükből. Ezért a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak a területi gondozásra és az öregek napközi otthonainak bővítésére. Egyedül a napközi otthonok számát egyetlen év alatt negyvennel növelik. A sokszázmilliós, milliárdos állami támogatáson túl azonban becsületbeli közüggyé kell tenni az öregek sorsának alakulását, s a társadalom megvetésével és anyagiakkal is sújtani azokat az elembertelenedett gyermekeket, akik szüleiket öreg korukra utcára teszik, eltaszítják maguktól. (Birgés Árpád felvételei) Derűs öregek a Fővárosi Tanács Mártonhegyi úti szociális otthonában