Budapest, 1966. (4. évfolyam)

9. szám december - Nagy Lajos: Öregek a nagyvárosban

Nagy Lajos ÖREGEK A NAGYVÁROSBAN A „Budapest" fotópályázatára „Amatör" jeligébe! érkezett pályamű 20 A családok, az egész társadalom örök aggódása: mi lesz a gyerekekkel? Hangozzék el végre már egy másik kérdés is: mi lesz az öregekkel ? Indokolt és jogos ez a kérdés, hiszen az életkor jelentős növekedésével szinte ugrásszerűen nő az öregek száma is. Néhány év múlva csaknem 400 000 nyugdíjasa lesz Budapestnek. Vagyis minden ötödik lakosa... Az öregek nagyrésze megfelelő nyugdíjat kap, gyerekeik, hozzátartozóik vannak, akik gondoskodnak ellátásukról, ha szükséges, ápolásukról. Az öregek e rétegével nem is kívánunk bővebben foglalkozni, s a riport elején felvetett kérdés is elsősorban azok sorsára kér választ, akik magukra maradottan, elhagyatottan érik meg az öregkort. Néhány évvel ezelőtt a Vöröskereszt segítségével készítettek egy felmérést, amely szerint körülbelül 11 000 támasz nélküli, egyedül álló öreg él Budapesten. Ez a szám, mint mondják, nem megbízható, mert társadalmi munkában, s nem mindenhol kellő alapossággal készült a felmérés, tény azonban, hogy így, pontatlanságában is sokatmondó, figyelmeztető adat. A Fővárosi Tanács egészségügyi osztályán ülünk, ahol további számok és nyüatkozatok hangzanak el. Az öregek számának jelentős emelkedése természetesen egész sor új feladatot jelent a főváros társadalompolitikájában, s követelően előírja, hogy az eddigieknél többet kell foglalkozni az öregek gondjaival, bajaival. Bővíteni kell a szociális otthonok, az öregek napközi otthonainak, s mindazoknak az intézményeknek és dolgozóknak a számát, amelyek ill. akik az öregek ügyeivel foglalkoznak. A körzeti orvosi munka átcsoportosítására is szükség van, mivel alaposan megnőtt az öregkorral együttjáró betegségek — mint például a magas vérnyomás, érelmeszesedés, különböző szívbetegségek — száma. A körzeti orvosok még nincsenek kellőképpen felkészülve erre a feladatra. A körzeti ápolónők sem győzik a munkát. Általában két orvos mellett működik egy ápolónő, s hogy is lenne ideje minden beteget, köztük az öregeket is rendszeresen meglátogatni. A tanácsban látják ezt a nehézséget, és, mint mondják, fokozatosan minden körzeti orvos külön ápolónőt kap. Már ez is nagy anyagi terhet jelent, hiszen az orvosi körzetek száma megközelíti a 800-at. Egy ember azonban — természetesen több mint a fél! — még mindig nagyon kevés, ha arra gondolunk, hogy 1970-ben orvosi körzetenként átlag 500 nyugdíjassal kell majd számolnunk. A társadalom, a jószívű szomszédok, a Vöröskereszt áldozatkész aktívái sokat segítenek az egyedül élő öregeken, s nélkülük a jövőben sem képzelhető el az idős emberek sorsa. A megoldást azonban — a tapasztalatok szerint — a VII. kerületi tanács találta meg, ahol néhány év óta, kizárólag az öregek ellátására, nyugdíjas ápolónőket alkalmaztak napi négy órára, havi 500 forintért. Ezek a házi ápolónők szakszerűen, az orvos munká-