Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Móra Gábor — Csőregh Éva: Hol sírjaik domborulnak —Temetői séta

MORA GABOR HOL SÍRJAIK DOMBORULNAK.. Azt mondja Maeterlinck feledhetetlen szépségű „Kékmadár"-jában a holtakról, hogy csak akkor halnak meg igazán, ha már senki sem gondol rájuk. így a halottak ünnepe táján sokan kelnek új életre egy-egy rövid időre. Egy-egy szál virág, egy-egy mécsesláng erejéig. Egyszer, egy nem is oly régi halottaknapi hajnalon a Mártonhegyről ereszkedtem alá. A végtelen csöndben — a látványtól földbe gyökerezett a lábam: a város távoli fényeit elhalványította lenn a völgyben a nekropolisz, a holtak városának, a Farkasréti temetőnek a káprázata. Az emlékezés apró mécsesei csodálatos meleg fénybe, ragyogásba borították az aranyló őszi levelek szőnyegével takart temetőt. Ez a vibráló ragyogás jutott az eszembe, amikor nemrég a kezembe került a bécsi Városépítési Hivatal „Der Aufbau" című folyóiratából a 20. évfolyam 11. száma, 1965 novemberéből. Stílszerűen a novemberi szám építészeti, városrendezési témája: Friedhöfe, temetők. Tucatnyi cikk, tanulmány a temetőjéről: a kis hegyi temetőkből parkká alakított öreg temetőkerteken át a Zentralfriedhofig, a bécsi központi temetőig, amely egyben az osztrákok nemzeti pantheonja. Láttam a Zentralfriedhofban tavaszi időben és láttam nyári kánikulában a megemlékezés apró, mindig üde virágaival Beethoven és Schubert sírját a gondozott körönd első sorában... És láttam halottak napján a Kerepesi temetőben elhagyottan, néhány, csokorból kitépett virágszállal díszítetten Arany János és vele szemben Vörösmarty Mihály sírját... Nekünk nincs Westminster katedrálisunk, nincs Pantheonunk. A mi Kerepesi temetőnk a budapesti „Zentralfriedhof", a magyar Pere Lachaise. De a bécsi, a párizsi nemzeti temetők rendezett, szép parkok. Pihenőkkel, kanyargós sétautakkal veszik körül a költők, tudósok, művészek, a történelem nagyjainak gondozott, karbantartott sírjait, síremlékeit. Hazánkban a nemzeti Pantheon kialakítása már régi vágy, régi gondolat, és nem kisebb szorgalmazója volt — több mint egy és egynegyed századdal ezelőtt — mint Széchenyi István. Majd egy század múlt el Széchenyi Üdvlelde tervétől, míg végre a Főváros — a maga szűk hatáskörében és még szűkebb anyagi lehetőségei között — 1928-ban megkezdte a Kerepesi temetőben a Pantheon-sírtábla kialakítását. Néhány esztendővel később a felszámolt budai temetőkből a Németvölgyi temetőben az Emlékkertet. Az egykori két vízivárosi és a tabáni temetőből ebbe a temetőbe áttemetett elhunytak sírjai, síremlékei a II. világháború idején jórészt elpusztultak. A Főváros — az 1849. május 21-i ostromban elesett honvédek tömegsírjától el-A Kossuth-mauzóleum tekintve — ezt*a temetőkertet 1963-ban megszüntette és a hamvakat a Kerepesi temetőbe szállíttatta át. így ma már az egykori Pest-Budán eltemetett nemzeti nagyjaink, hőseink, kiválóságaink hamvai nagyrészt a Kerepesi temetőben pihennek. Szinte lehetetlenség — de méltánytalanság is lenne — hogy a Főváros egymaga gondoskodjék a sírok, síremlékek méltó megőrzéséről. A temető parkját, kerítését, mauzóleumait, síremlékeit szinte felmérhetetlen módon megrongálta, elpusztította a II. világháború. Es ez a pusztulás — az élők országának ezer gondja és szorgos újjáépítése közepette — csak fokozódott. Mi itt a tennivaló? Mit lehet egyáltalán tenni? A legelső, a legfontosabb — és valljuk meg, a legolcsóbb és a legmutatósabb — tennivaló lenne: az utóbbi évtizedek alatt felburjánzott és elvadult növényzet kipusztítása. Ennek a jelentősége kettős: 1. A temető rendezettebb, gondozottabb külsőt nyerne; 2. a síremlékek, kripták és mauzóleumok további romlását, rombolását ezzel megakadályozhatnánk. Minderre már csak azért is feltétlenül szükség lenne, mivel a helyreállítási munkálatok feltétlenül esztendőket vennének igénybe. Minden idegennyelvű budapesti utikalauz megemlékezik a Kerepesi temetőről, mint nagyjaink nyugvóhelyéről. És gondoljuk el, mi lehet az idegenek véleménye nagyjaink megbecsüléséről, ha akár a szovjet hősök gondozott, rendezett parcellája, akár a Munkásmozgalmi-emlék, vagy a Kossuth-mauzóleum tövében kialakított új sírtáblák körül látják a rendezetlen, gondozatlan sírokat, a félrebillent, csonka síremlékeket, repesztépte bronzokat? S vajon mit szólhatnak haladó hagyományainkról, Toldy Ferenc és fiai síremléke Horváth Mihály síremléke (Dunaiszky L. szobra)