Budapest, 1966. (4. évfolyam)

8. szám november - Várszegi Ödön: A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról

netlenséget okoz. Különösen problematikus egy-egy új cikkre való átállás. Előfordul, hogy egyes cikkféleségek iránt az igények több negyedéven keresztül erőteljesen csökkennek, sőt teljesen megszűnnek. Nincs mód arra (többnyire a bedolgozók egyéni munkavégzési készsége, eltérő kézügyessége stb. miatt), hogy a bedolgozókat más árucikk termelésére állítsák át, illetve átállításuk több negyedévi kísérletezést igényelne. A kereseti szint stabilizálása és a rendszeres munkával való ellátás érdekében több eredményes intézkedés történt. A meglevő munkák arányosabb elosztását szolgálja a teljesíthető havi munkaórák számának 200 normaórában való meghatározása. Az intézkedés megakadályozza, hogy az egyes munkakiadó helyek a munkaellátásban megkülönböztetéseket tegyenek. A munkaellátás egyenletessége, a kereseti szint stabilizálása a kézműipar másfél évtizedes működése óta fennálló probléma. Megoldásában jelentős eredmények vannak, de a helyzet még korántsem tekinthető kielégítőnek. Az eredményeket jelzi, hogy míg 1960-ban 1 bedolgozó naponta átlagosan 3,1 normaórának, 1965-ben már naponta átlagosan 4,6 normaórának megfelelő munkát végzett. A munkaellátás jelentős javulására utalnak a csökkent munkaképességűek havi keresetszóródására vonatkozó, a kereseti kategóriák szerinti százalékos megoszlást szemléltető adatok: I—250 251 6OO 601—1000 1001—1500 15OI—1800 1800 Ft Ft-ig Ft-ig Ft-ig Ft-ig Ft-ig felett 1959- év 2S,2 40,8 22,6 8,6 1.9 0,9% 1965. év IO,5 3i,4 23,6 22,9 7.t 4,5% A foglalkoztatás problémáinak számbavételénél említést kell tenni arról a kedvezőtlen helyzetről, melyet a bedolgozók rendezetlen munkaviszonya teremt. A bedolgozók nincsenek munkaviszonyban a vállalattal. Foglalkoztatási kapcsolatuk csak jogviszony, mely korlátozott jogi biztonságot nyújt és sok hátránnyal jár (pl. nem jár fizetett szabadság, felmondási idő, a jogviszony bármikor megszűnhet, nincs munkaruha juttatás, a munkaellátás bizonytalan, nem lehetnek szakszervezeti tagok, s így elesnek a tagsággal járó előnyöktől — segélynyújtás, üdülés —, az otthoni munkavégzési balesettel kapcsolatos kártérítéstől és a jogvédelemtől). A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos legfontosabb tennivalók: 1. Mielőbb fel kell oldani a foglalkoztatás korlátozását jelentő béralaptervezési akadályokat. A legalább 75 százalékos mértékben csökkent munkaképességűeket foglalkoztató vállalatok béralapjukat a termelés mennyiségi növekedésével arányosan vehessék igénybe. 2. Általában fejleszteni kell a bedolgozós munkaszervezési formákat, mert ezen belül széles lehetőség nyílik a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának bővítésére. A bedolgozós munkaszervezést az eddig szokásos formák mellett egyéb ipari termelési területre is célszerű kiterjeszteni. 3. Megfontolás tárgyává kell tenni, hogy bizonyos cikkféleségek gyártása, a benti üzemi munkaszervezés helyett — esetenként beruházással létrehozott üzembővítés helyett (pl. fehérneműgyártás) — bedolgozós foglalkoztatásban valósuljon meg. A bedolgozós és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának lehetőségeit nem szabad szűkkörűen a tanácsi és szövetkezeti ipar keretében vizsgálni. A vizsgálódás körébe be kell vonni a minisztériumi állami ipari vállalatokat is. Szükség szerint bizonyos tevékenységeket, sőt, gépi berendezéseket, megüresedő üzemépületeket is a bedolgozós foglalkoztatást biztosító gazdasági szervezeteknek kell átadni. Célszerű lenne, ha bizonyos árucikkek termelésében, bérmunkák végzésében a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató gazdasági egységek profilgazda kijelölést kapnának. E tekintetben különösen az egyszerű ruházati ipari termelés, fehérneműkészítés, papíripari munkák, különféle sorjázási és egyszerűbb összeszerelési munkák jöhetnek számításba. 4. Az eddigi munkaszervezési módszereket és munka-bérrendszereket tovább kell fejleszteni. Az eddiginél igazságosabb és a munkaképesség-csökkenés mértékét jobban figyelembe vevő bérezést kell kialakítani. Továbbra is törekedni kell a bedolgozók munkaellátásának egyenletesebbé tételére, a munka-átvevő és -kiadó szervezet továbbfejlesztésére. 5. Meg kell változtatni azt a helytelen szemléletet, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról való gondoskodás kizárólag tanácsi feladat. Az anyagi eszközök megteremtéséből az Egészségügyi Minisztériumnak, a munkaellátottság javításából — különösen a bérmunka lehetőségek szélesítésében — az ipari minisztériumoknak az eddiginél lényegesen nagyobb részt kell vállalniok. A felsorolt fejlesztési lehetőségek egyike sem követel rendkívüli népgazdasági erőfeszítést vagy beruházást. Mindez megvalósítható a feladatok célszerű megosztásával, a gazdasági irányítás megfelelő észszerűsítésével. Várszegi Ödön osztályvezető-helyettes Főv. Tan. VB. Ipari Osztály Zimonyi Tibor KESO NYÁRIDO A hegyre dőlve lágyan szendereg a rózsadombi lusta délelőtt, egy lepke bókol és a fellegek fehérbe vonva fent a hegytetőt — alig vonulnak. Fényt tenyész a kő. Odébb egy fáradt busz köhög, neszez, amott kilógó nyelvvel lélegez egy fekete eb. Késő nyáridő. Innét a város messzi — mint darázs, úgy dong zenéje át a sűrű csenden. Csak villanásnyi minden moccanás — és mit se tudva nő a fű a kertben. Lám, úgy állok mégis itt e tájon, hogy látom, mi túl van e határon, mit szemem bezárhat. Mint aki réges-rég százszor kimérte már a távol végtelen útjait; és szereti társait — s a fákat. Érti ideje konok szavát, s csak egyet félt: az időt, magát. Mert ideje van a rózsadombi csendnek, és ideje van a fűnek és a kertnek, alant a város nyüzsgő műhelyének, ideje van a násznak — és a fények hunyásnyi villanása sincs időn túl, ideje van a szélnek, hogyha fordul, ideje van a nyárnak és a télnek, s idejük van az élőknek — míg élnek. És ideje van a léten túli létnek, ideje van a halottas, puszta térnek, üszök-tanyának, kőnek és a lápnak, felfoghatatlan szerves rothadásnak, mocsoknak, melyből nem sarjad ki élet, rögöknek — és e kongó féltekének; hol nyáridőben élt az isten-ember, és mit se tudva nőtt a fű a kertben, város zenélt és körbe járt az óra, s ha elsiette — volt, ki visszatolta. A hegyre dőlve lágyan szendereg a rózsadombi lusta délelőtt, egy lepke bókol és a fellegek fehérbe vonva fent a hegytetőt — alig vonulnak. Fényt tenyész a kő. Odébb egy fáradt busz köhög, neszez, amott kilógó nyelvvel lélegez egy fekete eb. Késő nyáridő. 19