Budapest, 1966. (4. évfolyam)
8. szám november - Szekeres József: A budapesti villamosvasutak dolgozóinak első általános sztrájkja
A^ apa nyomottatfiai után Frankel Leó fiatalkori arcképe Ebben az évben volt hetven éve, hogy Frankel Leót munkások tízezrei kisérték utolsó útjára a Kommünárok Falának tövébe, a Pére Lachaise kilencvenhetedik parcellájába. Temetése jelkép volt: huszonöt évvel azelőtt sírjának helyén, egynapos élethalálharc után 1871. május 28-án lőtték agyon az utolsó kommünárokat. Halálának évfordulója alkalmából közöljük a Fővárosi Levéltár anyagában talált alábbi új adatokat Frankel Leó életéről. Egy hónappal a párizsi kommün véres leverése után, 1871. június 2-án egy fiai sorsáért aggódó apa fordult Buda város tanácsához. Dr. Frankel Albert, az újlaki városrészben lakó nagyhírű tudós férfi volt ez az apa, akit, mint az óbudai hajógyár szociális érzésű orvosát, az egész környék jól ismert. Gyermekei közül ketten éltek évek óta Párizsban: Leó és Ingomár. Frankel Leó, aki az aranyműves mesterséget választotta, németországi vándorévei után 1867-ben, III. Napoleon „liberális császársága" idején érkezett Franciaországba, s egész erejét a fellendülő munkásmozgalom szolgálatába állította. Szoros kapcsolatban volt Marx Károllyal. Mint az Internacionálé párizsi német szekciójának alapítóját őt is perbefogták az Internacionálé elleni harmadik per során. 1870-ben a bíróság előtt bátran tett hitet a munkásosztály mellett. 1870 szeptemberében a köztársaság kikiáltása után börtönéből szabadulva belépett a nemzetőrségbe s részt vett az internacionalista csoportok újjászervezésében, majd 1871. március 18-a, a forradalom kitörése után, az Internacionálé francia tagozatának egyik vezetőjeként a kommün létrehozásában. Március 26-án Párizs XIII. kerülete megválasztotta a kommün tagjává — a 92 tag között ő volt az egyetlen külföldi —, a kommün pedig a Munka-Ipar- és Kereskedelemügyi Bizottság delegátusává (miniszterévé) tette. Ebben a tisztségében nagy jelentőségű intézkedéseket hozott, majd május közepétől kezdve — amikor a versailles-i kormány csapatai elfoglalták a város délnyugati és déli erődjeit — együtt harcolt a barikádokon a várost védő munkásokkal s kétszer meg is sebesült. Bátyja, Ingomár néhány éve szintén Párizsban tartózkodott, de nem a munkásság harcainak részeseként, hanem ünnepelt portréfestőként élte életét. Frankel Albert az újságokban olvasta azt a hírt, hogy Leó fiát, a kommün egyik vezérét, Párizsban agyonlőtték. Nyugtalanította Ingomár sorsa is, aki tudomása szerint nem hagyta el Párizst a harcok idején. „Atyai szívében mélyen megsebezve" azt kérte tehát a városi tanácshoz intézett levelében, hogy az bírja rá a kormányzatot két fia sorsának felderítésére. (Ez a levél s a vele kapcsolatos intézkedések eddig nem voltak ismeretesek a Frankel Leó életével és munkásságával foglalkozó kutatók előtt.) Reméli — írta — hógy sem a tanács, sem a kormányzat nem fogja sajnálni a fáradságot polgárai, illetve alattvalói érdekében. Buda város tanácsa június 5-én foglalkozott Frankel Albert kérésével s úgy döntött, hogy kérvényét pártolóan felterjeszti a belügyminisztériumhoz. A belügyminisztérium július 28-án értesítette a várost az „e részben eszközölt nyomozat" eredményéről. Eszerint: „Frankel Ingomár a párizsi cs. és k. osztrákmagyar követségnél kihallgattatván, oda nyilatkozott, hogy úgy saját mint fivére sorsa felől közvetlenül atyját fogja értesíteni. Fivérének holléte iránt nem nyilatkozott, minek és egyéb hozzáérkezett tudósításoknak alapján nevezett követség azt véli, hogy Frankel Leó, a commune-nek volt tagja, még Párizsban rejtekben tartózkodik." Ezt a választ közölte azután Buda város kiadóhivatala Frankel Alberttel. Megnyugodhatott tehát — legalább valamelyest —, hiszen annyit megtudott, hogy mindkét fia él. Ingomár óvatossága, hogy nem adott felvilágosítást öccse hollétéről, nagyon is indokolt volt, hiszen Frankel Leó élete veszélyben forgott. A párizsi osztrákmagyar követség tévesen vélte ugyan, hogy még Párizsban rejtőzködik, mert nagy nehézségek között, sebesülten kijutott a francia és porosz katonaság által körülzárt városból, s Németországot érintve Svájcon keresztül Olaszországba ment, később pedig Belgiumba s onnan Angliába utazott. Útja során azonban többízben is csak üggyel-bajjal sikerült megmenekülnie a nyomába szegődő rendőrök elől. Éppen az Internacionálé V. kongresszusán volt Hágában, amikor 1872, szeptember 19-én a párizsi 6. számú haditörvényszék, távollétében, halálra ítélte. Angliában nem kellett tartania a kiadatástól, Magyarországra hazatérőben azonban 1875 decemberében Ausztriában letartóztatták, s mindaddig fenyegette a Franciaországnak való kiszolgáltatás, amíg 1876 őszén a francia kormány nem kényszerült amnesztiát adni a kommün résztvevőinek. Apja nehéz helyzetében segítségére sietett, védőügyvédet fogadott számára, s mikor Pestre hozták, letette a szabadlábra helyezéséhez szükséges pénzt is; azt szerette volna azonban, ha „téveszméiről" lemondva képviselői mandátumot szerez. Apa és fia útja így különvált — Frankel Leó a pesti (1875—1883) és bécsi (1883—1888) harcos évek után ismét Párizsba ment, ott fejezte be életútját. Felhő Ibolya 11 Frankel Albert levele Buda város tanácsához