Budapest, 1966. (4. évfolyam)
7. szám október - Szűcs István: Szociológiai vizsgálat a József-városban III
lémájára. E lakóépület-típust a családok 6%-a választotta. Itt pusztán annyit kívánunk megjegyezni, hogy bár alapvető idegenkedést nem tapasztaltunk, kétségtelen, hogy a magasház csak speciális célokra (garzon házak, egyedülállók, vagy fiatal, gyermektelen házaspárok részére) alkalmas. A családok 29%-a választotta a társasházat és 8%-a a családiházat. Ez egyértelműen megszünteti a városrészek választásánál tapasztalt bizonytalanságot. Budapest csaknem valamennyi kertes övezetében van társasház és családiház, tehát ha például valaki a Rózsadombot választotta, abból még nem lehetett következtetni, hogy milyen szerkezetű városrészre gondolt. A lakóépületigény vizsgálatából pontosan megállapítható, hogy a kertes övezetbe törekvő családok túlnyomó többsége a korszerű megoldást, a társasházat választja. A családiházra irányuló igény feltűnően kicsi. A köztudatban — városrendezéssel, lakáspolitikával foglalkozó szakembereknél is — elterjedt nézet, hogy a lakosság nagy részének életcélja: egy kertes családi ház. Ha vizsgálatunkat ezelőtt 30 évvel végeztük volna, akkor valószínűleg sokká' magasabb arányt kapunk. Vizsgálatunk azt igazolja, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődés, az emberek tudatának átalakulása, az igények minőségi megváltozását eredményezi. Az emberek szabadidejükben tanulással, kulturális tevékenységgel stb. kívánnak foglalkozni, s ez elkerülhetetlenül a családiház-igény háttérbe szorulását eredményezi. Természetesen egy szociológiai vizsgálat nem reprezentálhatja maradéktalanul a budapesti társadalmi igényeket, de ha további néhány vizsgálat is ezt a tendenciát fogja tükrözni, akkor ez a kérdés megnyugtatóan tisztázottnak tekinthető. A választott lakóépület családösszetétel szerinti csoportosítása a következő: Családösszetétel többemeletes régi A lakóépület jellege több- c «y-ké t eme- i családi 1«« le,es ház "V társas- kert t el u' ház nem választott közömbös Összesen Gyermektelen házaspár 16 34 31 12 7 100 Házaspár 1 gyermekkel 11 56 24 3 6 100 Házaspár 2 v. több gyermekkel 8 54 22 12 4 100 Egyszülős család 13 50 23 7 7 100 Részcsalád, egyedülálló 13 21 46 9 11 100 összesen: 12 44 29 8 7 100 A táblázat adataiban feltűnő az egyedülállók magas igénye a társasházak vonatkozásában. Ez a jelenség nehezen magyarázható az életmóddal, valószínű oka: az egyedülállók anyagi helyzete teszi leginkább lehetővé társasház építését. Lakásigén/ — a lakás nagysága Az elégedettség vizsgálatánál láttuk, hogy lényegében minden társadalmi réteg egyaránt kifogásolta a lakás összkomfortjának hiányát. S miután az újonnan épülő lakások általában teljes komforttal, beépített konyhával, stb. épülnek, az új lakás felszereltsége nem is képezte vita tárgyát. Ma is eléggé vitathatónak tekinthető azonban az építendő lakások nagyságának kérdése. A családok megoszlása az igényelt lakások nagysága szerint a következő: Egyszobás lakást igényel 24% Másfél szobás lakást igényel 18% 2 ill. 2 és fél szobás lakást igényel 54% 3 vagy több szobás lakást igényel 4% Összesen: 100% A lakásnagyságra vonatkozó adatok bizonyítják talán a legjobban a szociológiai felvétel realitását. A cikksorozat bevezetésében foglalkoztunk a vizsgálattal kapcsolatos ellenvéleménnyel, hogy miután „kívánni" könnyű, mindenki úgy nyilatkozik majd: a Rózsadombon akar lakni nagy lakásban. A realitás kérdése főleg a nagy (3- és több szobás) lakásokkal kapcsolatban merül fel. A vizsgált területen általában jóval kisebb a nagylétszámú családok aránya, mint a budapesti átlag. Ez tükröződik abban, hogy a családok 4%-a igényelt csak nagy lakást. A budapesti lakásállomány 8,2 %-a a 3- és többszobás lakás és így minden esetre le lehet vonni a következtetést, hogy a nagy lakások viszonylatában a helyzet nem tekinthető súlyosnak. A lakásigény 24%-a egyszobás lakásokra szólt. Budapesten a lakások 60,1 %-a egyszobás, itt van tehát a nagy ellentmondás. A vizsgálat eredményeképpen nyert 24%-ból tehát — még egy elvileg elfogadhatatlan általánosítás esetén sem lehet következtetni arra, hogy ilyen arányban kell egyszobás lakást építeni, hiszen a budapesti lakásállomány bőségesen tartalmaz kis lakásokat. A lakásigény döntő többsége két illetve két és félszobás lakásokra vonatkozik. Valószínűsíthető, hogy a lakásépítés zömét e típusokra kell koncentrálni. Ez a tendencia a legutóbbi évek állami lakásépítésében már kezdett megnyilvánulni, de még nem elég határozottan és következetesen. Az igényelt lakás nagysága közvetlen és szoros kapcsolatban áll a családösszetétellel. Ezt az összefüggést a következők szemléltetik: Igényelt lakás nagysága Családtipus egy szoba másfél szoba két, ill. két és fél szoba három v, több szoba Összesen Gyermektelen házaspár 30 40 30 _ 100 Házaspár 1 gyermekkel 8 13 75 4 100 Házaspár 2 v. több gyermekkel 4 4 76 16 100 Egyszülős család 13 13 70 4 100 Részcsalád, egyedülálló 67 U 22 -100 Összesen: 24 18 54 4 100 Megállapítható, hogy a 3 és többszobás lakásokat elsősorban a két vagy többgyermekes családok igényelték. A gyermektelen házaspároknak részben megfelel az egyszobás lakás (főleg az idősebb családoknak, ahol már nem lesz gyerek), elég magas arányban (30%-ban) jelentkezik a kétszobára irányuló igény. Itt a fiatal házasokról van szó, akik a családlétszám növekedésére gondolva reálisan számolnak lakásigényükkel. Lakáspolitikai kutatómunkánkban a másfélszobás lakást elsősorban a gyermektelen házaspárok korszerű lakástípusaként tekintjük. Ezt a feltételezést a szociológiai vizsgálat igazolta. Az egyedülállók csoportjában szerepeltetjük a részcsaládokat is, amelyekben többnyire két vagy három egymással oldalági rokonságban levő személy él együtt. Ezek viszonylatában indokolt a kétszobás lakásigény. A lakásigény társadalmi csoportok szerinti megoszlása a következő: Igényelt lakás nagysága Társadalmi-gazdasági státus egy szoba másfél szoba két, ill. két és fél szoba három és több szoba Összesen Segédmunkás 21 15 64 100 Szakmunkás 14 23 62 1 100 Alkalmazott 22 17 56 5 100 Értelmiségi 5 9 64 22 100 Nyugdíjas fizikai 49 14 37 — 100 Nyugdíjas szellemi 38 15 38 9 100 Összesen: 24 18 54 4 100 A táblázat adatai főként arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalmi (foglalkozási) rétegződés és a lakásnagyság között különösebb kapcsolat nem áll fenn. Az értelmiségi családoknál feltűnően nagy az igény a 3 szobás lakásokra, de azt is hozzá kell tenni, hogy a legtöbb gyermek — a vizsgált területen — az értelmiségi családoknál található, így a család nagysága is indokolja az igényt. Végül megvizsgáltuk azt is, hogy az igényelt lakás nagysága hogy viszonylik a családok jelenlegi lakásához. Az igényelt lakás nagysága ugyanakkora mint a jelenlegi 24%-nál kisebb mint a jelenlegi 7%-nál nagyobb mint a jelenlegi 69%-nál Feltűnő volt, hogy 7%-nál (20 család) az igényelt lakás kisebb mint a jelenlegi. Ezek általában nyugdíjas szellemiek és a gyermek nélküli családok voltak, ennek a kategóriának egyharmada. Ez a jelenség arra utal, hogy lakásállományunknak — ilyen értelemben — vannak még belső tartalékai. A józsefvárosi szociológiai vizsgálat alkalmas volt arra, hogy a társadalom egy kis részének lakáshelyzetét, lakásigényét behatóan megismerjük. Az eredmények részletes feldolgozása, értékelése a tudományos kutatás feladata. Többször hangsúlyoztuk, hogy egy szociológiai felvétel eredményeiből nem lehet még általános következtetéseket levonni. További feladatunk, hogy a vizsgálatokat folytassuk, arra törekedjünk, hogy azok városépítő munkánk szerves részévé váljanak. Ezáltal egyre jobban kirajzolódik a társadalom valóságos lakáshelyzete, elgondolása és véleménye a fejlődésről. Mindezek ismerete szükséges ahhoz, hogy városépítésünk megalapozottá váljék, jobban szolgálhassa elsődleges célját, a társadalom igényeinek kielégítését. 20
