Budapest, 1966. (4. évfolyam)

7. szám október - A címlapon: A Danubius kút részlete ( Czeisitig Lajos felv.)

és egyben eredménye is a helyes, az igényekkel összhangban álló ágazati arányok biztosítása lesz. Már ma is találkozunk olyan esetekkel, amikor egy-egy társadalmi szükséglet kielégítése céljából a tanács és egy vállalat közös beruházásként intézményt létesített és azt közösen üzemelteti. (Pl. üzemorvosi rendelő körzeti orvosi funkciót is ellát.) A vállalatok, szövetkezetek a jövőben saját felhalmozási alapjuk egy részét dolgozóik szociális, kulturális igényeinek kielégítésére fordíthatják. Ez olyan anyagi alapot jelent, amely a tanácsok és a felügyeletük alá nem tartozó gazdasági egységek kapcsolatát tovább szélesítheti; együttesen hozhatnak létre lakásokat, szociális és kulturális intézményeket, illetve azokat közösen üzemeltethetik. Az előzőekben elsősorban olyan változásokkal foglalkoztam, amelyek a közigazgatási terület gazdasági kérdéseinek egészét érintették. Az ilyen jellegű feladatok a tanács közvetett gazdasági feladatai és ezeket elsősorban a hatósági funkció gyakorlása útján látja el. A következőkben a tanács közvetlen gazdasági feladatait, az intézmények és vállalatok üzemeltetési és irányításbeli kérdéseit, változásait körvonalazom. Agazdasági irányító tevékenység a jövőben távlati tervezésre fog épülni. Ennek megfelelően hosszútávú és középtávú (5 éves) terveket készít a tanács. A tervek természetesen a legszorosabban kapcsolódnak a területfejlesztési tervhez, amely - mint arra már utaltam —, a közigazgatási terület, illetve gazdasági körzet sokoldalú fejlesztési programját öleli fel. A távlati tervek a helyileg kialakult gazdaságpolitikai célkitűzések fokozatos megvalósítását tartalmazzák. Mind a távlati fejlesztés, mind pedig a tanácsok nagyobb gazdasági önállósága pénzügyi megalapozást kíván. E szükségszerűség alapján jelentős változások lesznek a tanácsok költségvetésében. A tervezett változások közül a legdöntőbb, hogy a tervezési feladatokkal összhangban a költségvetés fő arányainak tervezése is 5 éves időszakot fog felölelni. Ennek megfelelően a kormány megjelöli azokat a bevételi forrásokat, amelyeket tartósan a tanács rendelkezésére bocsát. A tanács bevételeinek zömét az átengedett különböző adók és a saját vállalatok tevékenységéből származó költségvetési befizetések fogják képezni. A kialakult elképzelések szerint a saját forrásokból származó bevételek részaránya növekedni fog. Ennek megfelelően csökken az állami támogatás mértéke, amelynek összegét több évre előre meghatározzák. Tudni kell ugyanis, hogy a tanácsok kiadásai, a jelenlegi finanszírozási rendben jelentős mértékben meghaladják saját bevételeiket és a pénzügyi egyensúly megteremtését a központi juttatások, az ún. állami támogatás biztosította. Az állami támogatás mértékének megállapítását ugyan megelőzte a költségvetés központi revíziója, mégis a központi juttatások terén érvényesült bizonyos „automatizmus". A költségvetési finanszírozás most vázolt rendszere egy széleskörű és kollektív érdekeltségi rendszer alapjait rakja le. A tanács az átengedett adóbevételek folytán nagyobb mértékben érdekelt az adóalapok helyes megállapításában és ezek behajtásában is. A vállalatok nyereségének mértéke függ a tanács irányító, ellenőrző tevékenységétől s a bevételi érdekeltség a munka színvonalának, tartalmának javítására ösztönöz majd. A kollektív érdekeltség szélesedik azáltal is, hogy a kiadási oldalon elért megtakarításokat, fel nem használt előirányzatokat év végén nem vonják el központilag, hanem felhalmozhatok lesznek és növelik a tanács tartalékalapját. A tartalék képzés és gazdálkodás szerepe elsősorban azáltal növekszik, hogy a tanácsok mind bevételeiket mind kiadásaikat több évre előirányozzák. Ezek — több kevesebb biztonsággal — megtervezhetők, kétségtelen viszont az is, hogy e tervezési rendszerben bizonyos kockázatvállalási tényezők is jelentkeznek. Miután a kockázatból eredő pénzügyi nehézségek áthidalása, éppen a hatáskörök decentralizálása folytán nem a központi szervek feladata lesz, a felhalmozott tartalékok felhasználásával kell az átmeneti pénzügyi nehézségeket rendezni. A gazdálkodási feladatok fokozottabb távlati jellege miatt szükséges lesz, hogy a fejlesztések, illetve beruházások és ezek üzemeltetési költségei közötti összhang már a tervezés időpontjában adott legyen. Az eddigi nagyrészt éves költségvetési gazdálkodás következtében utólag nyert biztosítást az új létesítmények üzemeltetési költsége, és ez az állami támogatások évenkénti megállapítása mellett lehetséges is volt. A körvonalazott költségvetési rendből viszont egyenesen következik, hogy a jövőben már a létesítmények tervezésénél azok üzemeltetési költségeinek fedezetét is szükségszerűen meg kell tervezni. Új vonása lesz a költségvetési gazdálkodásnak, hogy az eddigi, sokszor elavult és nagyon részletező normarendszer helyett a jövőben a gazdálkodás az úgynevezett normatív rendszerre fog épülni. A normatív rendszer lényege, hogy csak a funkcióval (pl. egy férőhely, egy kórházi ágy stb.) kapcsolatos bruttó költségeket szabja meg és a különböző költségnemek közötti arányok kialakítását az intézmények vezetőire bízza. A meglévő kötöttségek ilyen módon való feloldása annál is indokoltabb, mert a piacviszonyok ármozgásai természetesen kihatással lesznek az egyes intézmények gazdálkodására is. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése után a költségvetés két fejezetből fog állni: egyrészt a szorosan vett költségvetésből, amely tartalmazza a tanács bevételeit és az intézmények üzemeltetési költségeit, másrészt a fejlesztési alapból, amely mind a vállalatok, mind pedig az intézmények kapacitásbővítésének, hálózatszélesítésének forrása lesz. A költségvetés kialakult finanszírozási rendje alapján az ellátás helyi színvonala — a központi direktívák és arányok rögzítése mellett — területileg kisebb mértékben differenciálódni fog. Az átlagtól való eltérés, az annál kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb ellátási szint nagy mértékben függ majd a területen folyó gazdasági tevékenység hatékonyságától. A szélesebb körű és hosszabb távú anyagi érdekeltség serkenteni fogja — vállalati és intézményi területeken egyaránt — a műszaki fejlesztés színvonalát. Ami különösen kívánatos az intézmények üzemeltetése terén, ahol — éppen a fogyasztásban való érdektelenség folytán —, a termelő vállalatokhoz képest a műszaki fejlesztés jelenleg elhanyagoltabb terület. Atervutasítá sos-rendszer felszámolása a tanácsi vállalatok gazdálkodási területét is érinti. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a tanács által kidolgozott tervet az eddigi gyakorlattól eltérően nem bontják le vállalati egységekre. A vállalatok terveiket önállóan készítik el, és az irányító szervek részéről nem is kerül jóváhagyásra. Hogyan tükröződnek ilyen tervezési rendszer mellett a vállalati tervekben és a vállalatok tevékenységében a tanács tervében megfogalmazott fejlesztési és ellátási koncepciók ? A gazdasági reform általános koncepciójának megfelelően a tanácsok területén is a közvetett irányítási és zömmel az anyagi érdekeltségre épülő befolyásolási rendszer fog érvényesülni. A vállalatok termelő tevékenységét — a szükségletek kielégítését — a piaci viszonyok fogják szabályozni. Ugyanakkor a vállalatok fejlesztését, tevékenységük gazdasági hatékonyságát az irányító szervek a jövedelemelvonás differenciáltabb módszereivel, a felhalmozási arányok megállapításával, árpolitikával és a hitelfinanszírozás eszközeivel befolyásolják. A tanácsi vállalatok kommunális részénél a piacviszonyok, következésképpen az árviszonyok nem hatnak közvetlenül. E vállalatok tevékenységében a gazdaságosság az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap, azonban a kommunális szolgáltatások közszükségleti funkciója miatt a gazdasági eredmény nem lehet a vállalati döntések kizárólagos alapja. Ebből következik, hogy a kommunális vállalatok irányításában az átlagostól eltérő módszereket kell alkalmazni, e módszerek részleteinek kidolgozása az elkövetkező hónapok feladata lesz. Az itt jelentkező irányítási módszerek megválasztásánál reálisan számolni kell azzal, hogy e speciális jellegű vállalatok irányításában a tanácsoknak — éppen a lakosság érdekeinek védelme miatt — nagyobb hatáskört kell kapniok, ami egyenlő azzal is, hogy e vállalatok önállósága az átlagosnál kisebb lesz. Szükséges, hogy a tanács különböző szerveinek feladatait pontosan meghatározzuk. A hatáskörök megoszlásának általános alapvonása a jelenlegi állapotokhoz képest az lesz, hogy a különböző testületek gazdasági tevékenységének operatív jellege leszűkül. Az operatív jellegű fnunkaterület szűkülése egyenes következménye annak, hogy az irányított gazdasági egységek önállósága megnövekszik. Ennek alapján a hatáskörök megoszlása az alábbiakban körvonalazható. — A tanács mint testület távlatra és ötéves időszakra egyaránt kialakítja a párt gazdaságpolitikája és a lakosság adott ellátási körülményeinek ismerete alapján a helyi gazdaságpolitikát. E helyi gazdaságpolitika alapján meghatározza a különböző ágazatok fejlesztésének arányaira vonatkozó terveket és költségvetést. — A Végrehajtó Bizottság a tanács által meghatározott általános fejlesztési koncepció alapján konkrét fejlesztési célkitűzéseket állapít meg. Hatáskörébe tartozik az ellátási színvonal növekedési ütemének és mértékének megállapítása. E feladatokkal összhangban dönt intézmények és vállalatok alapítása és megszüntetése ügyében, konkrét beruházási poli-3