Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Varga Balázs: Csokonai verse egy régi pestiparádéról

II budavári tűzvész Man Még negyven év sem telt el Budának a török uralom alóli felszaoadító ostroma óta, amikor a romjaiból újjáépült Buda várát újabb és az ostroménál alig kisebb méretű csapás érte. 1723. március 28-án délután negyed ötkor ugyanis, amikor a nagyszombati feltámadási körmenet a Kálváriától visszatérőben volt, Fol Szüveszter kádármesternek a Bécsi kapu közelében levő háza ismeretlen okból („ ... der Himmel weiss, wie es angangen", írja az egykorú forrás) kigyulladt, a tűz pedig a tavaszi szélben gyorsan elharapózva a Várnak szinte egész területére átterjedt. A tűz pusztításáról két héttel későbbi — pontosan április 12-ről keltezett — összeírás tájékoztat bennünket. Ez a kimutatás a Fővárosi Levéltárban őrzött igen érdekes kézirat, amely a Fehérvári kaputól kiindulva 14 oldalon, utcák szerint csoportosítva háztulajdonosonként tartalmazza az épületek, különböző színekkel jelzett, állapotát a tűz után. A kézirat címe: „Beschreibung Deren den 28ten Martij 1723 in der Haupt-Vöstung, und Haupt Statt Ofen entstandtener Feuers-Brunst, und hierduch Specifice abgebrandten Häusern." Eszerint 247 objektumból 154 égett le egészen vagy részben, köztük a Városháza (a mai Vármúzeum), a Mátyás- templom a visszafoglalás után hozzáépült jezsuita rendi épületekkel, a karmeliták rendháza (a mai Színház utcában) és a katonai szertár (Zeughaus). A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy negyed órával a keletkezése után már elérte a Fehérvári kaput, az ehhez tartozó rondella pedig a benne tárolt lőportól felrobbant. A tüzet, éppen rohamos terjedése miatt nem, sikerült megfékezni. Tíz évvel később a „Neu aus seinem Steinhauffen wiedererstehendes Ofen" című kis nyomtatvány mellékesen foglalkozik a tűzvészszel és a vonatkozó két részlet lényegében megegyezik a „Beschreibung .. ."-gal,kiegészítve azzal, hogy a heves szél égő cserepeket sodort nemcsak az alant fekvő Halászvárosra, azaz a mai Corvin tér és Ybl Miklós tér között elterülő városrészre, hanem a Dunán át Pestre, ami azonban alig hihető. A Halászvárosban hat ház sérült meg. A robbanások erejétől földlökések keletkeztek és még a pesti oldalon is alig maradt ablak vagy kémény sértetlen. A száraz és főleg adatszerű eddigi közlésektől eltérően ír a tűzvészről, ugyancsak körülbelül tíz évvel később, Bél Mátyás, aki Notitia Hungáriáé Novae című hatalmas munkájának harmadik kötetében (1737) barokk drámaisággal közli a tragikus eseményt. Az égést Trója égéséhez, a sűrű füst következtében beálló sötétséget pedig az egyiptomi tíz csapás egyikéhez hasonlítja, a sötétben időnként csak a felvillanó lángok fénye világított. A puskapor még égett, amikor egy raktár a vízivárosi oldalon, a már említett szertár, egy nyíláson át szintén tüzet fogott. (Ez volt az első szertárépület, amelynek helyén 1725 — 1730 között épült az új szertár. Ezt a királyi palota bővítése alkalmával 1897—1901 között lebontották.) „A nap végeztével az elemek is olvadásnak indultak", írja Bél Mátyás. A tűz elől nemcsak a Vár, hanem a külvárosok lakói sem menekülhettek, mert ahol a mélyebben fekvő helyiségek a tűztől ugyan védve voltak, a bejutást a füst akadályozta meg. Kissé talán retorikus túlzásnak hat, amikor szerzőnk beszámolója vége felé írja ezt „... azt hihetted volna, hogy az Etna és Vezúv tűzhányók kerültek ide." A Vár több napon át füstölt és most már gondosan ügyeltek arra, nehogy szikrájától újabb tűz keletkezzék. Szinte csodának tűnt — írja Bél Mátyás —, hogy a nagyobbik lőporraktár nem fogott tüzet, holott csupán harminc lépésnyire volt a lángoktól. Ha ez is felrobban, az egész város romba dőlt volna. Bármily szörnyű volt is a tűzvész, számos házat előbbi állapotánál szebben, díszesebben építettek újjá. A budavári tűzvész eddigi ismereteink szerint két ábrázoláson szerepelt: ezek közül az egyik a budavári Nagyboldogasszony-templom Sz. Flórián oltárképe, amelyről, illetőleg későbbi sorsáról, közelebbit nem tudunk. Másik ábrázolás pedig közölt képünk. Ez egy kis méretű (17x26,5 cm) lap, rézmetszet és rézkarc kombinációjával készült látkép. Előtérben a város pusztulása fölött siránkozó Városvédőt látjuk, jobbjával a háttérben ábrázolt Várhegyre mutatva. Mellette jajveszékelő emberek. Igen különös a Várhegy ábrázolása. A kép nézőpontja ugyanis északon van, mai helye körülbelül a József-hegy táján, ettől balra a Duna. Ennek ellenére a Várhegy keleti és nyugati oldalát, illetőleg utóbbinak déli részét látjuk, közepén a Fehérvári kapuval, ettől jobbra pedig a királyi palotát. Az épületek és helyrajz ábrázolása csupán hozzávetőleges. A látkép uralkodó képelemei a két robbanás, amelyeknek helyét az egyébként ismeretlen művész a valóságnak megfelelően jelölte meg: a Fehérvári kapu mellett és a vízivárosi oldalon, a szertárnál. A Várhegy északi oldala hiányzik. Ennek oka az, hogy északi nézetben a keleti és nyugati oldal — ahol tehát a robbanások történtek — együttes ábrázolása lehetetien. A kép ugyanis az esemény közlése céljából készült, ezért nem a helyrajzi, hanem a történeti hűséget tartotta jelentősnek. Dr. Seenger Ervin 43