Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Mesterházi Lajos: Levél a Várból

Budapest évadja A/Tinden bizonnyal van ország, ahol a tavasz a legszebb évszak. Hiszen a közhelyeknek általában megvan a valóság- és igazság-alapjuk. Hozzánk azonban az összes tavaszi közhelyek importáruként érkezhettek. Fél évszázados magán meteorológiai megfigyeléseim erre utalnak. Minálunk alig van tavasz, legföljebb, ha egy-két napig. Azok a hónapok, amelyek a naptárban a tavasz örömét hirdetik, nálunk a megbízhatatlan, végletes időjárást jelentik. Meg az influenzát. És a nyár sem igazámszép évszakunk. Nemcsak az idei nyárról beszélek. Ha esős nyarunk van, akkor júniusig nem tudjuk kifűteni a lakást, akkor fájdalmas, szürke az utca, akkor a híres budapesti panorámának csak rongyos kis részleteit láthatja itt az utazó. Ha száraz szelek járnak, viharok, akkor szemünk szánk tele az építkezések porával. A kánikulában pedig minden ház — cserépkályha, nyitott ablakkal, kereszthuzatban próbálunk aludni, de még a hajnal sem hoz egyhülést. Évek óta, hogy megindult az idegenforgalom, kapok levelet én is gyakran külföldi ismerőseimtől: jönnének látogatóba. Mindig azt válaszolom, hogy szeptemberben jöjjenek, vagy október első felében. Mert az a budapesti évad. A magyar évad is. Csaknem száz év óta, mióta csak meteorológiai feljegyzéseink vannak, bebizonyult: ebben a másfél hónapban esik nálunk a legkevesebb csapadék, ilyenkor legtöbb a napsütéses óra. A vénasszonyok nyarának szelíd ragyogása ajándékozza testét-lelkét a borainknak, gyümölcseink ízét, és bár nem vettük észre még kellőképpen: az életünk szépségét. Biztos, hogy a budapesti ember, ha városára gondol, élményeinek mélyén a városkép színét, valőrjét szeptemberi emlékek adják. A klímarendszer egész évben változik, ilyenkor biztosan beköszönt a mediterráneum; olyan kék az ég, hogy szinte érezni: körös-körül tengerbe ér az alja. Látni reggelenként a Mátrát a budai hegyekből (és hány színben ragyognak azok a budai hegyek), teljes gyönyörűségében mutatkozik a város panorámája, és ilyenkor az éj és nap változásában kiszellőzködik a legszűkebb sikátor is. A hírhedt budapesti levegő is ilyenkor hasonlít leginkább életet adó és élvezetes ízű gázkeverékhez — levegőhöz. Aki meg akarja szeretni ezt a várost, az szeptember eleje és október közepe közt ismerje meg. Tudjuk vagy nem tudjuk: minket is ez a negyven-ötven nap vigasztal és kárpótol a kánikulák, jeges latyakok, ködök, füstök, porok, ónos esők, csatakos napok viszontagságaiért. Ezért is tartottam szerencsésnek már annak idején, hogy a Budapesti Zenei Heteket szeptember-októberre tettük. Mindig az volt az érzésem, hogy mi ezt a rövid, szép évszakot kicsit öntudatlanul is magunknak élvezzük, a lehetőségeit nem használjuk fel okosan. (Valamikor legalább lekvárfőzésre használták, de az ma már kimegy a divatból.) Pedig gondoljuk meg: ez a legjobb kiránduló idő; de még strandolni is lehet a budapesti fürdőkben; színházba is járhatunk, mert esténként a terem hőmérséklete már elviselhető; de szabadtéri előadást is biztosabban tervezhetünk, mint máskor. "pzelőtt néhány évtizeddel még csak ' néhány európai városban, többnyire nem is nagyvárosban tartottak különböző, leginkább zenei fesztiválokat. A második világháború óta a fesztiválok divatja igen elterjedt, és egyre inkább részt vesznek rendezésükben a nagyvárosok. Mi nyolc évvel ezelőtt hirdettük meg először a Budapesti Zenei Heteket. Kicsit félve, lámpalázasan. Nyolc év alatt kiderült, hogy győzzük a Versenyt; Budapest a jelentős európai zenei fővárosok közé emelkedett, éppen ezekkel a nyár végi hangversenysorozataival. Az idén, felbátorodva a Zenei Hetek nemzetközi sikerén, további lépéssel próbálkozunk: a programot szélesítjük, meghirdetjük az első Budapesti Művészeti Heteket. Ahogy a műsorból látni, a főszerep továbbra is a zenei eseményeké; eléggé természetes: nemcsak hagyományaink, zenei kultúránk, hanem az is közrejátszik benne, hogy a zene mégiscsak a legáltalánosabban érthető emberi megszólalás. Szeptember 26 és október 16 között nem kevesebb, mint tizennégy jelentős hangverseny színhelye lesz fővárosunk, hazai és külföldi zenekarok, egy sor igen rangos vendégművész felléptével. Nem szólva a nemzetközi Liszt—Bartók zongoraverseny eseményeiről és az üzemi, kerületi művelődési házakban tervezett kisebb hangversenyek soráról. Részt vesznek a Művészeti Hetekben az Operaház, Operettszínház, a budapesti prózai színházak, sőt, két vidéki színház társulata is. Valamennyien az utóbbi évek repertoárjának legjavát nyújtják, érdekesnek ígérkező új bemutatókra is készülnek. Sor kerül a díjnyertes magyar filmek ünnepi hetére; felújítanak számos olyan nagyfilmet (Talpalatnyi föld, Pacsirta, Hannibál tanár úr, Körhinta, stb.), és rövid filmet, amellyel különböző nemzetközi fesztiválokon kitűntünk. Tárlatokkal és előadásokkal készülnek a Művészeti Hetekre múzeumaink, kiállító termeink és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A program változatos és gazdag; színvonala is olyannak ígérkezik, hogy kiállhatunk vele ország-világ elé. Ha ez a kísérlet sikerül, jövőre tovább léphetünk. Nagyobb teret kaphat színházainkban a Művészeti Hetek során a nemzeti dráma; több szerepet biztosíthatunk a klasszikus és élő magyar irodalomnak, különösen a költészetnek; bővíthetjük a kiállítási programot, különösen — ahol a nemzeti karakter és világszínvonal a legszerencsésebben találkozik — grafikánk és iparművészetünk bemutatásával; s talán érdemes volna még erre az időpontra tenni a legjobb budapesti műkedvelő együttesek bemutatóját is. Minderről azonban beszéljünk inkább majd az esemény lezajlása után, a tapasztalatok alapján. Most a kezdeményezés jelentőségénérdemes elgondolkoznunk. Amit aligha lehet túlbecsülni. ~D égi panasz, hogy az idegenforgalmi főszezonban nem adunk a külföldieknek megfelelő „nemzetközi" esti műsort. Nos ennek a három hétnek központosított rendezvényei természetszerűen visszahatnak a nyári program egészére; azonkívül a kulturális idegenforgalom jelentős részét a legalkalmasabb időre irányítják. A „budapesti évad" heteire, amikor a természet is leginkább szeret minket, amikor városunk a legszebbik arcát mutatja, hívjuk meg hazai és külföldi vendégeinket kultúránk bemutatására. Lássanakhalljanak minél többet és jobbat abból, amivel a természet ajándékait a magyar tehetség, művészi alkotó kedv tetézte. A Művészeti Heteket a Fővárosi Tanács rendezi, vagyis: „fővárosi ügy". Valójában nemzeti ügy. Nemcsak azért, mert minden országnak legnemzetibb és egyben legnemzetközibb pontja a főváros; hanem — és ezért „nemzetibb" ügy a Budapesti Művészeti Hetek, mint mondjuk, Csehszlovákiában a Prágai Tavasz — mert az egyetemes magyar kultúra és szellemi élet több mint másfél évszázada sajátos intenzitással itt összpontosul. (Pest-Buda már két nemzedék óta a magyar kultúra központja volt, mire Budapest és főváros lett belőle.) Jó lenne hát, ha a fölkészülést az ünnepre nemcsak a rendezők, a művészek, a vendéglátóipar érezné a maga dolgának, hanem a pesti utca embere is. Hogy a Budapesti Művészeti Hetek a legtágabb értelemben is, a magyar erkölcsi kultúrának is, méltó bemutatkozása legyen. Mesterházi Lajos 39