Budapest, 1966. (4. évfolyam)

6. szám szeptember - Finta József: A Duna-parti szállodasora megvalósulás útján

Az alacsonyabb, „T" alakú szálló modellfotója. A végleges kialakítás is közel ilyen tömeghatású lesz 4. Naptól és esőtől védett korzó kialakítása a járműforgalom kizárásával, jó tájolással és kilátással. 5. A szálloda üzemeltetési követelményeinek maximális kielégítése. 6. A tömegformálás megfelelő alakítása, a városkép alapos elemzése mellett. 7. A továbbfejlesztés azonnali, vagy későbbi lehetőségének biztosítása úgy, hogy az ütemezés minden lépcsője megfelelő városképi rendet eredményezzen. Két tervjavaslatunk közül a toronyszállót tartalmazó lényegében a 63-as pályázat végeredményéből, s az utána készült és elfogadott részletes rendezési tervből táplálkozva alakult ki, azzal a változtatással, hogy míg a rendezési tervben az érintett partszakaszt csupán egy magasház rendezné, a Duna Szálló mellett vagy annak helyén emelkedve, addig javaslatunkban a beépítés végleges és teljes kialakulása után itt is szállodasor épülne — tehát a magas kb. 20—22 szintes toronyépület kompozíciós ellenpontját két alacsonyabb szálló adná a Lánchíd felől. A probléma itt különösen a toronyépület formálásában jelentkezett, abban, hogy a kialakult „pesti" — és főként „emberi" léptéket miként lehet határozott vertikális tagolással és tömeg-bontással úgy vetíteni a kétségtelenül nagy objektumra, hogy ez a bontás, tagolás egyben az alaprajzszervezéssel is indokolható legyen. A tanulmánytervek elkészültét követő tárgyalások — amelyeket a Fővárosi Tanács, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Magyar Építőművészek Szövetsége irányított — igen határozottan ellenezték a toronyszálló alternatíváját, s így a továbbiak során inkább a másik variációt, az alacsonyabb szállodasor megoldását ismertetném. Ez a terv három vagy négy olyan épületet kíván erre a partszakaszra emelni, amelyek magassága a Vigadó főpárkányvonalában marad, s maximálisan tiszteletben kívánja tartani a pesti Duna-vonal kialakult tömeg- és tér-dimenzióját, azt az elvet szolgálva, hogy a Parlament—Mátyás-templom-Vár (kupola) —Vigadó — Gellérthegy kompozíciós vonala már végleges hangsúly-lánc s abba újabb, nagyon hangsúlyos elem már nem kerülhet. A régi tömegrendszer megtartása mellett olyan levegős, térélményeiben igényesebb, szállodaszempontból maximális tájolású és funkciójú épületekből álló partbeépítést javasolunk, amely kirajzolja a partvonal jellegzetesen szép ívét, de szerves mélységi kapcsolatban van a régi, klasszicista part-nyomvonallal. Ez a javaslat három vagy négy olyan — közel „T" alakú szállót telepít a két híd (helyesebben a Roosevelt és Petőfi tér) közé, amelyeknél a „T" lába a Duna felé nyúlik, egészen a Belgrád rakpartig, s a szárak között íves átmenetek tompítják a tömegtöréseket. A választott beépítés lehetővé teszi, hogy az új tömegek szerves, vizuális kapcsolatban maradjanak az Apáczai Csere János utca zárt falával, s a szállodasor, a számára megadott igen szűk, szivar alakú területen sem válik kulisszává a belváros előtt. Lényeges eleme a megoldásnak az is, hogy a Vigadó előtt kialakuló tér (ame ly egykor talán a belváros igazi „piazzájává" alakulhat), ívelten szétnyíló falaival a túlpart felől sokkal nagyobb látószögben mutatja a Vigadó újjáépített homlokzatát, mint a régi zárt beépítés. A budai oldalról a „T" alakok mélységdifferenciái már összemosódva jelentkeznének, s így a közelről teljesen új térritmust teremtő tömegek távolról az egykor volt beéépítés sziluett-hatására emlékeztetnek majd. Megbízásunkat lényegében egy kb. 360 szobás, 6—700 férőhelyes szálló vázlattervének kialakítására kaptuk. Ez a szálló, mint a fentebb tárgyalt szállodasor első eleme, a Vigadó tér és a jelenlegi Duna Szálló közé Németh Emil KÉSZ BUDAPEST Kész Budapest ? Nem kész. Sose kész. Pedig azt hiszi mindig bennem a szív, mikor épül egy új híd s bármi akárhol. Földkupacok, kábeldobok, árkok s Y-okba és X-ekbe szorítva betonlábak betűsorban, új zebrás utak, új lámpák, új parkok a gödrös gyomtáblák porlepte helyén. Nagyvárosi rend lesz itt is véglegesen. Most már csak délkeleten meg délnyugaton kell még befejezni a gyermek-ígérő városrészt, azután az aluljárókat, a metrót s egy-két húszemeletnyi toronyházat mutatónak, s kényeztetheti majd kíváncsi szemünket a város: Kész Budapest, a jövő Budapestje, nekünk a jelenben! Mekkora kedvezmény az utóddal szemben nekünk ez! — Kész ? Dehogy is kész! Kész sohasem lesz és az utódod épp így lesz vele, mint mi vagyunk. „De csodás ez az új ház!" — mondja magában örömmel majd s én most nevetem már. Új ma, modern ma, de kétszer látod, s már a legújabb nő mellé, de az is gyengébb a holnaputántiál. . . — Bámulatos, hogy ilyen bölcsen ezt megmagyaráztad. Érti agyam, de szívemnek a bölcsesség nem elég már. Én úgy érzem, kész a szememnek a város egészen újra meg újra, ha látom az újat rajta ragyogni. 27