Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Szűcs István: Budapest népességének alakulása

SZŰCS ISTVÁN: Budapest népességének alakulása Budapest Európa tizedik legnépesebb városa, kiterjedése, lakosságszáma, beépítettsége, valamint politikai-társadalmi-kulturális élete egyaránt a világvárosok sorába emeli. Ugyanakkor Magyarország egyetlen nagyvárosa, mivel a második legnépesebb város, Miskolc, a budapesti lakosságszám 10%-át sem éri el. A fővárosban 1965-ben 1 936 000 fő, az ország lakosságának csaknem egyötöde lakott. Az ország település-szerkezetére jellemző, hogy az összes vidéki város lakosainak száma csak 23%-kal haladta meg a budapestit. Kérdés, hogy ez a magasfokú koncentráció miképpen értékelhető; előnyös vagy előnytelen-e a budapestiek, illetve az egész ország szempontjából. Magyarország nemzetközi hírnevének, megbecsülésének egyik jelentős tényezője világviszonylatban is Budapest. Viszont az ország gazdasági teherbíróképességét erősen igénybe veszi egy ilyen méretű nagyváros. Erre vonatkozóan megalapozott és elfogadott számítások nem készültek, de nyilvánvaló, hogy a hatalmas tömegközlekedési hálózat fenntartása, az áruellátás szállítási problémái, az ivóvíz 40—50 kilométerre történő szállítása és általában a város „üzemeltetése" abszolút és relatív értelemben egyaránt aránytalanul nagy anyagi és pénzügyi terheket jelent. Világváros viszonylatában „optimális városnagyság" alatt azt értjük, hogy melyik az a legkisebb település, mely a munkalehetőségek kellően differenciált skáláját nyújtja, rendelkezik a megfelelő tudományos és közoktatási bázissal, kulturális intézményei mennyiségileg és minőségileg egyaránt nemzetközi színvonalú választékot nyújtanak. Az optimális városnagyságra vonatkozó vélemények megoszlanak. A valószínű érték 300 000—500 000 fő lehet, de egy ismert szerző sem határozza meg azt egymillió felett. Egy főváros nagyságrendjének megítélése jelentős mértékben összefügg az ország lakosságszámával. Európa néhány fővárosában a népesség tömörülés a következő képet mutatja: Város Lakosságszám (IOOO fő) A város népessége az ország népességének %-ában Bécs 1664 23,5 Koppenhága 922 2o,5 Budapest 1804 i9,2 Oslo 473 I3,I Stockholm 806 10,8 Szófia 732 8,5 Prága 999 7,3 Bukarest I29I 6,7 (1939-1960. évi adatok) A táblázatból is megállapítható, hogy a magyar főváros népességkoncentrációja nemzetközi viszonylatban is magas. Európában két ország van, ahol ezt meghaladó arány tapasztalható. Bécsben 23,5%-a, Koppenhágában 20,5%-a lakik az ország lakosságának, az utóbbi 10 évben azonban mindkét főváros lakosságszáma lényegesen csökkent. Ennek oka Bécsben a lakosság halálozása miatt történt természetes fogyás, Koppenhágában pedig az állandóan növekvő elköltözési többlet. Ezzel szemben Budapesten a lakosságszám a legutóbbi években is lényegesen nagyobb arányban nőtt, mint az ország lakosságszáma. A növekedés alapja a nagymérvű bevándorlás, — a természetes szaporodás az utóbbi években negatív értékű (a halálozások száma meghaladja a születések számát). A BUDAPESTI LAKOSSÁG KORÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA 1960—1980-IQ 18-59 éves férfi 18—54 évei nö 60 éves cs feletti férfi 55 éves és feletti nö 14—17 éves 6-13 éves 0-5 éves A SZÜLETÉSI ARÁNYSZÁM ALAKULÁSA A LEGUTÓBBI 15 ÉVBEN SZÜLETÉSEK SZÁMA (1000 LAKOSRA)