Budapest, 1966. (4. évfolyam)

1. szám április - Sedlmayr János: Kőszeg

Cfiernel utca — azelőtt Uri utca — palotasora. Előtérben a Chernel-hdz (MTI Foto — Járai felv.) A várral szemközti fűrészfogasan épült házsor. (MTI Foto — Vadas felv.) Az Alpok magyarországi lábánál, völgykatlanban fekszik legszebb kisvárosunk: Kőszeg. A határmenti városka — tizenegyezer lakosa és kicsinysége ellenére is — jellegzetesen urbánus település, ilyen a története, kultúrája, a város arculata. A fővárostól messzire esik, emiatt sajnos ma még kevéssé ismerik, holott számos műemléke, történelmi levegője, kedves városképei és üdülésre kitűnő környéke megannyi érték, amellyel alig néhány városunk dicsekedhet. A város története, sorsa jellegzetesen határmenti. A középkori műemlékek és történeti adatok bizonyítják, hogy a mai Belváros már a XV. század elején lakott hely volt. A század végén pedig már jelentős és jellegzetesen középkori város, egymáshoz szorosan csatlakozó emeletes épületekkel, tornyokkal és városfallal körülvéve. Kezdetben a Kőszegi, majd a Garai család birtokában levő várat Jurisich Miklós 1532-ben sikeresen védte meg a sokszoros túlerővel támadó törökök ellen. Sok viszontagságon ment át a város a későbbi évszázadokban is, különösképpen a XVII. században, a kuruc—labanc harcok idején. Az 1700-as években — több tűzvész, pestis- és kolerajárványok ellenére — jelentős fejlődésnek indult. A múlt század közepén azonban elmarad a központibb, iparilag erősebben fejlődő településekhez képest. De talán éppen azért őrizte meg jobban a korábbi évszázadok folyamán kialakult arculatát. A középkori alapokra épült városszerkezet még ma is szépen kivehető az utcák vonulatán. A városfal nagyrésze még áll, csak a tornyok és kapuk tűntek el. E falhoz igazodik a Várkör önmagába visszatérő vonala. A védőfalon belül, a Belváros északnyugati sarkában áll a Jurisich-vár és Elővár, akárcsak több dunántúli városunkban, mint Pécsett, Győrött vagy Pápán. A belvárosi utcahálózat központja a szélesedő, illetve szűkülő trapézalakú Jurisich tér. A lakóházak sorában itt áll a városháza, részben középkori falaival és későreneszánsz homlokzatával. A tér déli oldalán találjuk a nemrég helyreállított „lábasházat", amelynek árkádjai alatt és előtt volt mindig a piac. (Megszüntetését hagyománytiszteleti és városképi szempontból egyaránt sajnáljuk.) A tér