Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - Sívó Tibor: Hazafiság és idegenforgalom

Sivó Tibor: Hazafiság és idegenforgalom KÖZVÉLEMÉNYÜNK évek óta egyik 1 egkedveltebb és legtemperamentumosabban vitatott témája az idegenforgalom. Budapesten és mindenütt az országban elhangzanak vélemények, elképzelések, egészségesen türelmetlen igények, elismerések, bírálatok és nem ritkán külföldön szerzett tapasztalatok és összehasonlítások. Közhely, hogy az idegenforgalom közüggyé vált. Ez így helyes, de vajon mi váltja ki ezt a nagyfokú érdeklődést? A patriotizmus, amely őrzi a nemes hagyományokat és büszke korunk alkotásaira ? A jó szellemű törekvés hazánk és fővárosunk adottságainak reális, megfontolt értékesítésére? Vagy talán szeretnénk elősegíteni e tekintetben is a felelős gondolkodás, a körültekintő döntések, a helyes emberi magatartás erősödését? Tapasztalataim szerint mindez együtt és többségük pozitívan értékelhető. Ha nem tartozunk is a klasszikus idegenforgalmi európai országok közé, vannak szerény hagyományaink, amelyeket felhasználhatunk idegenforgalmunk fejlesztéséhez. Az elmúlt három évszázadban neves világjárók feljegyzéseiben végzett kutatások európai mércével mérve is színvonalas előzményekre utalnak. Ha tehát indokkal lett az idegenforgalom a közérdeklődés egyik témája, akkor ki kell alakítani a helyes arányokat, az egészséges véleményalkotás, az objektív és a személyi feltételek, az organizáció egy időben és párhuzamosan ható koordinációját. Az elmúlt három év nemcsak hazánkban, hanem az egész világon az idegenforgalom soha nem tapasztalt fejlődéséről tanúskodik. 1965-ben mintegy 117 millió ember vett részt a nemzetközi idegenforgalomban, 7%kal több mint 1964-ben. Ebből 85 millió látogató Európát kereste fel. Óvatos becslések szerint 1970-re a világ idegenforgalma 150— 160 millióra, ezen belül Európa vonzása 100 —110 millióra növekszik. Hazánkban az 1964.. évet tekintjük a világméretűvé szélesedett idegenforgalomba való bekapcsolás első jelentős határkövének, amikor adottságainkhoz, felkészülésünkhöz mérten viszonylag nagyszámú (x 300 000) látogatót fogadtunk. Budapesten, más városainkban, üdülőhelyeinken rövid idő alatt megszoktuk, hogy különböző nyelveket beszélő turisták élvezik az új különleges élmények keresésének és szerzésének örömét — és valljuk be kissé büszkék is voltunk erre a „bábeli nyelvzavarra." Sokan megkísérelték már elemezni, hogy hazánkban, elsősorban fővárosunkban, a Balaton környékén, a Duna-kanyarban milyen tendenciák érvényesülnek az idegenforgalom terén. A vélemények mindegyike feltár reális törekvéseket, mégis célszerű kiszűrni a legjellemzőbb vonásokat. Kétségtelen, hogy hazánk iránt jelenleg nagyobb az érdeklődés, mint idegenforgalmi befogadóképességünk. Az idők során először váltunk olyan országúttá, amelyen békés szándékú emberek keresnek fel bennünket, és rövidebb-hoszszabb időre élvezik a szerzett benyomás örömeit. Tömegesen hazánk lakói is csak az utóbbi Japán turista filmezi Budapest panorámáját (MTI fotó - Patkó Klári felv.) években kezdték meg értékeink felfedezését és ízlelgetik a változatos tájak, városok hangulatát. Fejlődésünk egyik örvendetes velejárója ez a folyamat s elsősorban örülni kell ennek, s csak azután bosszankodni azon, hogy a belső utazási vágy gyorsabban nőtt, mint ahogyan kielégítésének sokrétű feltételeit meg tudjuk teremteni. VAJON MIVEL MAGYARÁZHATÓ a növekvő érdeklődés hazánk, Budapest iránt, túl azon, hogy az utazás ma világviszonylatban is társadalmi szüségletté vált, és hogy az életszínvonal fejlődése és a kulturális nívó emelkedése következtében az em-Hangverseny a Halászbástyán (Fotó: Czeizing Lajos) Angol turisták a Várban