Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Kolozsvári Grandpierre Emil: Kaján krónika

a SIBBKESITtt /^Cr^fr^C/'cxs Hacsovszky László. Bp. I. — „A Gellérthegyen folyik az üres telkek beépítése — írja. - Már sok úi épület elkészült, és egyre több itt lakó kénytelen vagy a 27-es'busszal hatalmas kerülővel elérni az általában ellenkező irányban levő munkahelyét, vagy pedig a 8-as buszhoz megy le, és kapaszkodik fel hazamenet. Vegyük hozzá, hogy a Jubileumi park nagyon kedves panoramatikus sétahtllyé vált, s hogy fokozódik az idegenforgalom, és a külföldi turisták igyekeznek Budapest legszebb helyeit felkeresni. Kétségtelen, hogy az ilyen helyek legszebbjei közé tartozik a Citadella, amelyről lenyűgöző panoráma nyílik Pestre és Budára. Természetes kívánság, hogy a Gellérthegy tetejét a Belvárossal kösse össze autóbuszvonal." — A Fővárosi Autóbuszüzem Forgalmi főosztálya más véleményen van, mint ön. Szerinte a lakosság érdekeit a 27-es járat továbbra is biztosítja, az idegenforgalmat pedig megfelelően lebonyolítják az Ibusz különjáratok. Mi a folyóiratban készségesen helyet adunk a közlekedést illető átfogó problémáknak, a fejlesztés elvi kérdéseinek, stb. de az egyes járatok módosítására vonatkozó javaslatokkal, a megállóhelyek áthelyezésével és ehhez hasonló részletkérdésekkel nem foglalkozhatunk érdemben. Reméljük belátja, hogy ezeknek a kérdéseknek a fölvetésére és megvitatására alkalmasabb a napi és a heti sajtó, Dr. Lőrinczi Géza, Bp. XII. -Mi kissé tágabban értelmezzük folyóiratunk feladatkörét, mint ön. Azt írja: „Legyen a Budapest országos folyóirat, de úgy, hogy a főváros életének sokrétűségevél ismerkedjen meg az olvasója. A többi város ismertetését — hacsak nincs összefüggésben az írás a fővárossal — hagyják meg más lapok számára. Azt a néhány oldalt is szenteljük Budapestnek, mert van mit írni róla, és sajnos, mi budapestiek is kevéssé ismerjük. A folyóirat őrizze meg tisztán budapesti jellegét.,, — Mi úgy véljük, hogy ezt a budapesti jelleget nem veszélyezteti, sőt aláhúzza inkább, ha kitekintünk olykor a nagyvilágba, vagy bemutatjuk egy-egy vidéki városunkat is. Valóban Budapest történetével, jelenével és jövőjével, a helyi várospolitika elvi kérdéseivel foglalkozunk elsősorban, de éppen a folyóirat várospolitikai, urbanisztikai jellege követeli meg, hogy tágítsuk a látóhatárt az ország és a külföld más sorsú, más karakterű, más arculatú városai felé is, és ne provinciális-budapesti szemszögből foglalkozzunk az urbanisztika elvi kérdéseivel. Ez nem mond ellent a jó értelemben vett budapesti patriotizmusnak, sőt, nézetünk szerint éppen ez ad gazdagabb és korszerűbb tartalmat a patrióta érzéseknek is. Köszönjük észrevételét. Özv. Rácz Józsefné, Bp. XII. -Májusi számunk első üzenete önnek is szól. B. Edit, if j. M. Lajos, Cs. András, H. Géza, D. Józsefné budapesti olvasóink közreműködő-segítő szándékát köszönjük. A kéziratokat elolvastuk, de közlésére nem vesszük igénybe. Galambos Mária Netty, Bp. XX. — Dehogyis haragszunk, ha „nem jóleső dolgot,, ír, sőt örülünk a bizalmának. íme, a nyilvánosság előtt sem titkoljuk el a bírálatát: „Nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy megjelenik egy új, bővebb terjedelmű, szép kivitelű folyóirat. Több országba levelezem — köztük Franciaország, Svédország, Üj-Zéland, stb. — s nagyon jól jött volna egy klassz, reprezentatív, fővárosunkat sokrétűen bemutató, érdekes, mutatós lap. Sajnos, csalódtam. Ügy látszik, itt még nem tartunk . . . Maga a borítólap nagyon szép, mutatós — de a tartalom nem a legszerencsésebb. Külföldi számára szinte érdektelen. Több fotó kellene — amely szemléltető, önmagáért beszél, — és valamivel kevesebb írás. Ha nem isolyan lenne, mint pl. a „Life", de merem állítani, inkább fordítanánk rá (én is, más olvasó is) 5 — 10 forinttal többet azért, hogy — ha nem is terjedelmesebb, de nagyobb élvezetet nyújtó — lapot mondhatnánk magunkénak. Levelező társaim is örömmel fogadnák az ilyen ajándékot — hisz több egy 18 éves lánytól úgysem kívánható ..." — Kedves Netty, mi kétségkívül két malomban őriünk. A leveléből elég világos, milyen lapot szeretne, s így felelőséggel mondhatjuk, hogy mi nem olyan lapot akarunk szerkeszteni. Ezzel nem vitatjuk egy reprezentatív kiállítású, művészi képekkel gazdagon illusztrált, külföldiek számára is élvezhető s részben idegenforgalmi propagandát szolgáló lap létjogosultságát, természetesen más keretek között, más költségvetéssel, részben más munkatársi-szerzői gárdával és — mindenképpen más szerkesztőkkel. Mi a várostörténet, a városfejlesztés legfontosabb kérdéseinek, eseményeinek, a várospolitika, az urbanisztika időszerű problémáinak, elvi vitáinak szánjuk elsősorban a folyóirat hasábjait. Bemutatjuk ugyan azt, ami a kirakatba kívánkozik, de legalább enynyire izgat bennünket: mi rejtőzik még a raktár pókhálós zugaiban vagy éppen a pult alatt. Az a követelmény, hogy magyarul nem tudó külföldiek is élvezhessék a lapot, valóban meg sem fordult a fejünkben idáig, s ezután sem vállaljuk — nem vállalhatjuk. A belföldi, a budapesti gondolkozó, érdeklődő embereknek, a patriótáknak szerkesztjük a folyóiratot, és nekik sem feltétlenül élvezeti szerként — meglehet, izgatószemek inkább: közös gondunk és felelősségünk Budapest szocialista jövője. — Egyébként valamit elárulhatunk vigasztalásul: szó van róla, hogy bizonyos időszakonként megjelentetnénk egy-egy külföldnek szánt kiadást is, reprezentatív formában, idegen nyelven — pl. oroszul és angolul — a külföldieket leginkább érdeklő cikkekkel és fotókkal. Ilyesmire gondolt? Kuthy Örs, Bp. XI. - Részletes elemző bírálatát szívesen olvastuk. A levelében említett két cikktémának itt adunk nyilvánosságot, addig is, míg esetleg valóban cikkek születnek a témákból. „Az egyik: az emléktáblák gyatra helyesírása. Legutóbb a vármegyeházán felavatott Fáy-emléktáblára figyelmeztettem az Emlékműfelügyelőséget; a hibák egy részét kijavították, más részük maradt. A Tóth Árpád bástyasétány Tóth Árpád emléktáblájával kapcsolatos észrevételemre nem reagáltak. A tabáni tűzvész emléktáblája is hasonló — érdemes volna körbejárni a városban. Nem lehetne intézményesen megoldani pl. azt, hogy az emléktáblák szövegét az Akadémia Helyesírási Bizottsága engedélyezze? — A másik: a társasház-téma . . . Közismert, hogy a nagy bérkaszárnyákban idegenként élnek egymás mellett a városi emberek, nem köti őket össze termelési közösség, mint falun. A városi családi házak még fokozzák az elszigeteltséget. A társasházban, kezdve a közös építkezés gondjaitól és örömeitől, folytatva a villannyal, vízzel való közös takarékoskodáson, a kertápoláson, a közös tulajdon óvásán, karbantartásán, gazdagításán — fokozódó egymásrautaltság, kollektivitás alakul ki. Egy éve lakom új társasházban; a fentieken kívül vállaljuk egymás gyermekeinek gondozását, segí-A BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM KIÁLLÍTÁSAI tünk a gondnoknak teendői ellátásában ..." Szívesen olvasnánk a társasház-közösség életéről élményszerű irást: riportot, naplót, publicisztikát, szociográfiát, stb. Ha Önöktől, a lakóktól, közvetlenül nem kaphatunk, adódó alkalommal majd segítségüket fogjuk kérni munkatársunk tájékoztatására. K. László, Bp. V. — A tématervet megkaptuk, s több olyan témát találtunk benne, amely érdekelné olvasóinkat. Viszont általában nem rendelünk cikkeket, és minden esetben csak a kész cikk alapján dönthetjük el, igényt tartunk-e a közlésre. „KZ" — Javaslatainak szakvéleményezését megnehezíti, közlését pedig eleve meggátolja a névtelenség. „Nevem nem titok, csak nem szeretem a nyilvánosságot,, — írja, ám — a nyilvánosság a felelősség vállalását is jelenti, s aki gondolatai számára nyilvánosságot kér, valamilyen formában a felelősség fémjelét is alkalmaznia kell. Ha nem a nagy nyilvánosság előtt, hát legalább a szerkesztőség számára. Mert azt, természetesen, bármelyik levélírónk és cikkírónk kérheti, hogy a teljes név közlését mellőzzük — kérés nélkül is megtesz -szük ezt némely esetben; példa rá egyik-másik fentebbi üzenet. De közlekedési, városrendezési javaslatokkal nem foglalkozhatunk érdemben, ha a levélíró neve eltitkolásával megvonja tőlünk a minimális bizalmat is. Többeknek. — Postánk felszaporodott — e rovatra szánt helyünk korlátozott. A közérdekű üzeneteket nem szeretnénk elnagyolni; elnézésüket kérjük tehát, ha késünk a válasszal. A többi levélben fölvetett fontosabb problémákra is sort kerítünk — addig is kérjük szíves türelmüket. megismertetnek fővárosunk múltjával, emlékeivel ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK: I., Szentháromság u. 2 III., Szentendrei út 193 III., Kiscelli út 108 XX., Kossuth Lajos u. 39 Megtekinthetők hétfő kivételével mindennap Felvilágosítás: 161-308 46