Budapest, 1966. (4. évfolyam)

4. szám július - Dr. Fodor László: Számok, tények, tanulságok

Lakótelepeink népesedési viszonyai is nagyon elgondolkoztatóak. Az új lakótelepekre beköltöző népesség korösszetétele merőben más, mint ami a város egészére jellemző. Az új lakások jelentős részét olyan fiatal házasok kapják, akiknek egy vagy több gyermekük van. Ez azt eredményezi, hogy két-három éve épült lakótelepeinken a gyermekek aránya igen magas. Szemléltetésül bemutatjuk az egyik legújabb budapesti városnegyedre, az Árpád-hídfő (Észak) lakótelepre és Budapest egészére vonatkozó korösszetételt (% -os megoszlásban): Árpád-hídfő (Észak) Korcsoport lakótelep Budapest (1960) 7,1% 2,7% 8,0 % 4,2 % 11,0% 11,4% 2,9% 5,6% 67,8 % 57,3 % 3,2% 18,8% Összesen: 100,0% 100,0 °/c Ekkor jön az egyedüli megváltás: a nagymama. A mai fiatal gyermekes családok egyik alappillére a nagyszülő, aki a gyermeket gondozza és vezeti a háztartást. A szülőkkel való egybeköltözés újabb kérdéseket vet fel. A mai kisméretű lakásokban a generációk elkülönítése csaknem megoldhatatlan probléma. Az egyre gyakoribbá váló háromgenerációsán együttélő családok (gyermek, szülő, nagyszülő) természetes igényei közé tartozik a lakáson belüli elkülönülés feltételeinek megteremtése. Ez azonban nem biztosítható még a nagyférőhelyes lakásokban sem. Azonban az is tény, hogy a lakótelep elkészülte után a beköltöző népesség korösszetétele az évek során állandóan változik. Mindig kevesebb lesz a bölcsődés korú gyermek — telítődött lakásokban nincs szaporulat! — és az igények fokozatosan az óvoda, majd az általános iskola felé tolódnak el. Ezt bizonyítja például, hogy a Lágymányosi lakótelepen, amely egyik „legöregebb" lakótelepünk, a bölcsődés korú gyermekek aránya csak i,8% (szemben az Árpád-hídfői 7,1%-kal). Ezért feltétlenül gondoskodni kell a bölcsődék-óvodák összevonásáról és variálhatóságáról. Annál is inkább indokolt ez, mert a jövőben célszerűbbnek látszik, ha az újszülött gyermek az anyja mellett nevelkedhet, a családban maradhat óvodás koráig. Az egyik legdrágább üzemeltetésű létesítmény a bölcsőde, amelynek fenntartása sok esetben 0—2 éves 3— 5 éves 6-13 éves 14- 17 éves 18-59 éves férfi 18— 54 éves nő 60- év feletti férfi 55- év feletti nő Jelmagyarázat 0—2 éves 3—5 éves 6—13 éves 14—17 éves I . 18—59 éves férfi l ' 18—54 éves nő ___ 60 év feletti férfi Will 55 ev feletti nő Budapest népességének korösszetétele A gyermekek magasabb arányát azonban azok a normák, amelyek szerint e lakótelepünk is épült, nem veszik figyelembe. A bölcsődéket, óvodákat és általános iskolákat a település egészére érvényes korösszetétel alapján számított normatívák szerint méretezik. Mint a fenti táblázat is mutatja, a város egészében lényegesen alacsonyabb a gyermekek aránya, mint a lakótelepen. Ha a bölcsődét, óvodát, általános iskolát a város egészére megfelelő korösszetétel alapján méretezik, elkerülheteden e létesítmények zsúfoltsága. Ennek szemléltetéséül bemutatjuk a fenti létesítmények III. ötéves tervre előírt normatíváit és az egyes létesítmények által érintett korcsoportokban levő a vizsgált lakótelepeken élő — gyermekek számát összehasonlító táblázatot, ezer lakásra vetítve: III. ötéves Az egyes létesítmények által érintett korcsoportban levő gyermekek száma,1000 lakás Létesítmény tervi norma férőhely; 1000 lakás Lágymányos j Üllői út Árpád-hídfő Létesítmény tervi norma férőhely; 1000 lakás lakótelepek Bölcsőde 50 55 113 215 Óvoda 75 98 154 239 Ált. iskola 8 tanterem 320 482 585 329 fő A táblázat igen szemléltetően mutatja, hogy a különböző létesítményekből milyen rossz az ellátottság. Csak példaként említjük, hogy az Árpád-hídfő (Észak) lakótelepen a bölcsődei ellátást igénylő gyermekek csaknem 70%-át, a óvódai ellátást igénylő gyermekek 60%-át nem tudják elhelyezni, és ezért valahol a lakóteleptől távolabbi bölcsődében vagy óvódában igyekeznek helyet keresni számukra. Ez azonban nem mindig sikerül. nagyobb terhet ró az államra, mint amennyi anyagi előnyt jelent azon anyák munkába állítása, akik gyermekeiket kénytelenek bölcsődébe adni. Tehát nincs különösebb népgazdasági előnye annak, ha a bölcsődés korú gyermek édesanyja dolgozik. Munkaerőgazdálkodási szempontból is ez a helyzet, hiszen a bölcsődékben minden 3—4 gyermekre jut egy személyzet, ami azt jelenti, hogy a dolgozó kisgyermekes anyák gyermekeinek ellátása aránytalanul nagy munkaerőigénnyel jár. További megfontolandó kérdés, hogy a lakótelepeken is kialakult — a fentiekben már bőven részletezett — kedvezőtlen lakásviszonyok bizonyos idő után a gyermekszaporulat gátjává válnak. A vizsgált lakások több mint 70%-ában már újabb gyermekszaporulat nem várható anélkül, hogy a lakás túlzsúfolttá ne váljék. (Ha ugyan a kedvezőbb lakásviszonyok között élő családok mindegyikénél lehet gyermekszaporulatra számítani!) Két vagy három gyermeket így is csak a családok egyötödénél találunk! Ez azt jelenti, hogy a lakótelepen felnövő új generáció a beköltöző népességnek csak kétharmadát tudja reprodukálni. E tapasztalat népesedés-politikai szempontból sem lehet közömbös, annál kevésbé, mert a jövedelmi viszonyok eltolódása is a több gyermekes családok nehéz helyzetét mutatja, Erre ismét csak három számszerű példát hozunk: a vizsgált lakásokban a gyermektelen családok 51%-ában az egy főre jutó átlagjövedelem 1401 Ft felett van, míg a háromgyermekes családok között nem találunk olyat, amelyben az egy főre jutó havi átlagjövedelem elérte volna az 1401 Ft-ot, a négy vagy többgyermekes családok között pedig olyat, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem meghaladta volna a 900 Ft-ot! Ez utóbbiak lakáshelyzete pedig a legrosszabb! Ha Budapest és az ország természetes szaporodásának igen kedveződen mutatóját (ami Budapest esetében már nem szaporodás, hanem természetes fogyás!) kedvezőbb irányba kívánjuk terelni, a gyermekes családok lakás- és jövedelemviszonyain kell elsősorban változtatni. Összefoglalásul csak néhány tanulságot szűrünk le. Az Árpád-hídfői lakótelep lakóinak korösszetétele 5