Budapest, 1966. (4. évfolyam)

3. szám június - Nóti Ilona: Szép nyári Budapest, hogyan tovább?

BUDA A TOROK KORBÁN Közölt képünk a törökkori Budát Ny. felől, de — kora ábrázolásmódjának megfelelően — képzelt nézőpontból ábrázolja. Olyan reális pont ugyanis, ahonnan egyaránt látható lenne a Császármalom, a Gellérthegy, sőt a Várhegy mögött Pest is — nem létezik. A rajzolóművész számára nem az optikai látvány, hanem a reális helyzet volt fontos. Feltehetjük, hogy egy térképet vett vedutájához alapul. A kép középterében a Várhegyet, tőle észak felé (balra) a Víziváros északi részét, majd Űjlakot, dél felé (jobbra) pedig a Tabánt és a Gellérthegyet látjuk. A Várhegy mögött: Pest, amelyet Budával hajóhíd köt össze. Balról jobb felé haladva, a kép bal szélénél C-vel jelölve a Császár-fürdő, közvetlenül mellette egy várszerű épület három (a valóságban négy) saroktoronnyal: a Császármalom. Ennek pontos helye a mai Lukács-fürdő DNy-i részén volt; erősen rongált állapota miatt az 1890 körüli években lebontották. E két objektum fölött a háttérben a Margitsziget romjai. Jobbfelé tovább haladva érjük el a budai alsóváros falait, amelyek a mai Bem József utca - Mártírok útja mentén húzódtak és csekély részük a Széna térnél látható még. A Várkerület bástyafala és körbástyáinak ábrázolása a valós helyzetet csak nagyjából mutatja: első az Esztergomi- vagy Földbástya (Toprak kuleszi), a következő (sisakos) tornyot nem azonosíthatjuk, de az ettől jobbra látható (lapostetős) torony egy védőmű, amit a bécsi hadilevéltárban levő térkép háromszög alakúnak ábrázol. Következik Veli bég bástyája, a Savanyúleves bástyája (Eksi asz kuleszi), majd a Fehérvári- vagy Kászimpasa bástyája. A királyi palota sarkánál látjuk a Buzogány-tornyot (Kis Frengi bástya), amelynek tetejét az itt látható módon fejezték, illetőleg fedték be az 1950-es években történt restaurálás során. Karakas pasa tornyát, amelynek helyreállítása napjainkban folyik, a kép nem mutatja. A Várhegy DNy-i sarkánál a déli nagy rondella (Nagy Frengi bástya). A Várkerületen belüli helyrajz bizony nem sok valósághű elemet mutat. Egyértelműen felismerhető helyen látjuk a Mária Magdolna (helyőrségi) templomot, majd pontosan a látkép közepén a Nagy-Boldogasszony (Mátyás) templomot. (?) Mindkettőt nem ez eredeti — keletelt— helyzetben ábrázolta a rajzoló, hanem ettől 90 foknyira — észak—déli irányban — elfordulva. Ez is arra utal, hogy a művész nem a vizualitásra ügyelt, hanem az épület funkcióját — ebben az esetben templomot — akarta jelezni. Ha a valóságos elhelyezést akarta volna visszaadni, akkor csak tornyot rajzolt volna. A Mátyás-templomnak egyébként jóval beljebb, a hegy szemközti pereménél és valamennyire észak felé kellene állania. Lehetséges azonban az is, hogy ez a templom nem a Mátyás-, hanem a Szent György-templom, amely a mai Dísz téren állt. Erre a lehetőségre Feuer Istvánné hívta fel a figyelmemet, akinek ezért ezúton is köszönetet mondok. Amennyiben ez a feltevés helytálló — és a templom-épület helye ezt valószínűsíti — akkor a Mátyás-templom nem szerepel a látképen. A királyi palotakomplexuson belül felismerhetjük a hasáb alakú ún. „Csonka"-tornyot, ettől jobbra pedig a fiatornyokkal ellátott hegyessisakos Istvántornyot, amelyet az előző számban megjelent Mátyás-kori metszetről már ismerünk. A Vár egyéb épületeinek, különösen minaréinek helye csak hozzávetőlegesen lenne megállapítható és nem nyújtana megbízható eligazodást. A Krisztinaváros helyén ábrázolt városrész még nem létezett. A mai Attila út mentén levő terület csak a XVIII. század második felében települ be fokozatosan. A királyi palota alatti és fallal övezett kert még Mátyás-kori létesítmény, amelyet több korábbi (XVI. századi) metszet „Horti amoeni"-vel jelez. Ebben állt az „Aula marmorea", amelynek egyik oszlopa valószínűleg azonos azzal, amelyik ma a Dózsa téren áll. A Várhegytől jobbra a Tabánt és Gellérthegyet látjuk, az utóbbinak tetején a Güz Elias erőddel, amelyet németül „Blockhaus"-nak neveztek; innen származott a hegy „Blocksberg" neve is. A függőleges középtengelyen a már említett Mátyás- vagy Szent Györgytemplomon kívül még két objektumot látunk: egy fallal övezett, majorságszerű tornyos épületet; ez talán a Bugát utcánál volt Szt. Lázár-templomot jelezné, amelynek alapjait 1939-ben Garády Sándor tárta fel; végül egy türbét, egy török temető közepén. A Várhegy lábánál húzódó árok az Ördög-árok, amelyet rajzolója azonban a Gellérthegy mögött déli irányban továbbvisz, ahelyett, hogy a Tabánon át a Duna felé vezetné. Pest ábrázolásával kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a metszet világosan mutatja a Váci-kapu rondelláját, a Régiposta utcai rondella helyén pedig egy tornyot látunk. (Ebben a rondellában játszott a XVIII. században magyar színtársulat; 1815-ben lebontották.) A parton végighúzódó városfal nem hiteles ábrázolás. Ugyancsak nem hiteles a Pestet körülvevő vizesárok sem, amely ugyan számos ábrázoláson szerepel, sőt Magnum fossatum néven az irodalomban is előfordul. A XVII. században megjelent több metszeten, amelyek Pestet észak felől ábrázolják, ennek az ároknak az indítását látjuk, de csakhamar megszakad, mégpedig határozott, egyenes záródással. Feltehetjük, hogy valóban volt ott vizesárok, de a várost nem vette körül. Különös jelenség a pesti hegyek túlzott ábrázolása. Igaz, ha „hegyek" nincsenek is a pesti síkságon, tektonikus változások eredményeként a pesti rész a földtörténet újkorában megbillent; (ekkor keletkezett a Duna mai medre, s emelkedett fel a rákosmezei terület és Kőbánya a Gellérthegy magasságáig.) Képünk Wilhelm Dilich 1600-ban megjelent látképén alapul, mint ennek festőibb átdolgozása. Mesterét ugyan nem ismerjük, de tudjuk róla, hogy Matthäus Merian frankfurti rézmetsző műhelyében dolgozott. Merian volt ugyanis az, aki Gotofredus ,, Archontologia cosmica" című művét Frankfurt a/M-ban kiadta. Ez a metszet ott jelent meg először, 1638-ban. Seenger Ervin 15