Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték

szólaltatták meg az amerikai írók újfajta naturalizmusát, akik O'Neill-lel az élükön többé nem az emberfölöttit próbálják színpadra vinni, hanem az emheralattil. Knnek az új naturalista iránynak egyik legsikerültebb alkotása John Steinbeek darabja, amelyet most mutatott be a Madách Színház Bálint György rendezésében, Hincz Gyula díszleteiben. A dráma hőse Lennie, egy izomkolosszus, aki szellemi fejlődésében megállt körülbelül egyéves gyermek színvonalán : azt teszi, amit mondanak neki, hacsak el nem felejti, s a táplálkozáson kívül egyetlen vágya van csak az életben : puha, sima dolgokat simogatni, bársony darabot, egeret, kutyakölyköt vagy női hajat. Ártalinatlan, békés jószág ez a Lennie, csak iszonyatos ereje van, s így simogatásától megdöglik az egér, a kutyakölyök, s irtózatos ujjai között véletlenül összeroppan egy női nyak is. Nincs többé segítség, meg akarják lincselni, mint gyilkost, s hogy ne kínlódjék, egyetlen barátja, gyáinolítója, George végez vele. Mit akar mondani ez a különös darab? Azt, hogy fönn vagy lenn : mindég), az embert egyetlen lépés választja el csak az állattól, az, hogy a végleges megoldás, a boldogság után sóvárog, amikor nyugodtan élhet majd vágyainak. Legtöbbünknél ezt a boldogságot az otthon adja meg : George, s az esett, béna vén béres. Candy, csak ez után sóvárognak, a magántulajdon után. A fiatal béreseknek ennyi sem kell. Elvégzik a munkájukat, hogy aztán egész keresményüket eldorbézolhassák. A gazdának és fiának, Curlevnek megvan a magántulajdona, de Curleynek több kell, egy mutatós feleség, aki csak az övé legyen. Az asszonynak még több kéne, minden férfi, s egy nagyobbszabású élet a film világában. Egyetlen bölcs van csak itt. Crooks, a nyomorék néger, aki a maga bőrén tapasztalta, hogy nem lesz soha semmiből semmi, semmiféle célt nem lehet elérni az életben. S a sok akaratot, vágyat, szenvedélyt így egyesíti magában a gyermeklelkű Lennie tragédiája : szeretne nyulakat etetni, s még ez a jámbor óhaj sein teljesülhet. Az előadás bravúros teljesítmény volt, nyílván a rendező érdeme, hogy még ott sem esik, ahol a színész hamis hangokat fog, s a két főszereplőé, akiket a gyöngébb partnerek nem húzhattak le magukhoz. Greguss Zoltán Lennie szerepében bebizonyítja. hogy óriás tud lenni különösebb testi adottságok nélkül is : egy kis tömés, s a lomha mozgás tökéletes illúziót kelt. Arcán gyermeteg mosoly lebeg, csak akkor felhőződik el. ha valami rosszat tett, megszidják érte. vagy tudja, hogy meg fogják szidni. Rokonszenves tud maradni elejétől végig, mert érezzük, hogy ez az ember nem rossz, nem is hülye, hanem csak naiv gyermek maradt. George szerepe sokkal mozgalmasabb : szereti barátját, beszél helyette — s bármily furcsa is —, még testével is védi, pedig tízszer gyöngébb nála. Ladányi Ferenc őszinte jósággal, belülről ábrázolja ezt a mély barátságot, pattogó, fürge mozgással és beszéddel ennek az apró emberkének szüntelenül felfortyanó temperamentumát. Mellettük Alszeghy Lajost érdemes még megemlíteni, aki a nyomorék vén Candv alakját formálta meg könnyfakasztó, koldus-alázattal. Kardos úr, a drogéria tulajdonosa konzervatív III/('li kispolgár. Üzleti és csati rtiqéri a ládi életében egyaránt irtózik mindenféle újítástól : csalásnak tartja riválisa hangos, amerikai ízű ötleteit, reklámját, s tulajdon fiát kirúgja az üzletből, inert az is ilyen fogásokat szeretne alkalmazni. A családon belül valóságos zsarnok : elvei szerint a feleségnek a háztartás gondjain kívül más dolga ne legyen, a leány pedig, amikor nincs dolga a konyhán, zongorázzék, ne akarjon dolgozó nő lenni. Ezt a merev rendet három nap alatt fenekestül fölforgatja egy incidens. Kardos orgazdaság gyanújába keveredik valami lopott szacharin miatt, s vizsgálati fogsága három napja alatt a család új életre rendezkedik be : a fiú ráveszi az anyát, hogy az üzletbe feles társként vegyék be a konkurrens droguistát, eladják a fölösleges és utált zongorát, a zsarnokság szimbólumát, a lány elveszti ártatlanságát és állásba megy. Kardos visszatér és fájdalmasan láthatja romokban egész életművét, amelyhez pedig ugyanolyan ragaszkodás fűzte, mint a parasztot a földhöz. •\z urbanizmus hangja csendül ki ebből a tragédiából, s érzésünk szeri it a hibásan értelmezett urbanizmusé. Az író, Zsolt Béla, nyilván úgy véli. hogy eleget hallottunk már parasztról, polgárban, kispolgárban ugyanolyan indulatok szunynyadnak, ideje már ezeket is megszólaltatni, akár ugyanazokkal a jól bevált eszközökkel. Hiszen ha maradi, zsarnok parasztról szólna a darab, akinek a fia egy traktor sofőrjével állna össze az újfajta gazdálkodás bevezetésére, s egy kedves tehenet adnának el, a dráma ugyanaz lett volna, s talán sikeres, így miért érezzük magunktól távol a figurákat? Talán épp azért, mert túlságosan közel vannak hozzánk. A színház számára terméketlen gondolat a népiesek és az urbánusok szembeállítása, mert a színházban a népi környezet épp úgy csak ürügy, mint a királyi udvaré, egyetlen célja bizonyos távlatot adni a néző számára, s az alakokat a távolság orvén mithikus nagyságokká növelni. A Murányi utca droguistáit azonban csak békaperspektívából tudjuk látni, konfliktusuk nein dráma, hanem veszekedés, anyag egy riporthoz, novellához, vagy legjobb esetben egy bohózathoz. Hiába fűti Kardos urat olyanfajta szenvedély, mint mondjuk a Don Carlosban Fülöpöt, a szép mondatok, gondolatok a kicsinyes környezet süket közönyébe fúlnak, s a néző alig várja az ide illő bohózati figurák megszólalását, hogy nevethessen. A Vígszínház Marton Endre rendezésével, Neogrády Miklós mutatós bérházudvar díszletével és kitűnő együttessel próbálta a darab ellentmondásait egységes művészi élménnyé varázsolni. Mihályi Ernő az apa, Orsolya Erzsi az anya, Tolnay Klári a leány, Benkő Gyula a fiú és Gonda György a házmester szerepében megpróbálnak nagyobbak, univerzálisabbak lenni a kispolgári életforma sokszor látott típusainál. Sajnos, az író nem nekik kedvezett, hanem inkább a mulatságos epizódistáknak. Keleti Lászlónak, az egykori fuvaros nagypapa, Pálóczy I,ászlónak, egy félszeg ügynök és Szepes I .iának, egy kitartott nő szerepében. Külön-külön mindkét fajta színjátszás művészet. Együtt a kettő bizarr egyveleg. BUDAPEST Szerkesztőség: IV., Somogyi Béla-út 20. Távbeszélő: 189—482. Szerkesztőségi órák: délutáii 3—6-ig Kiadóhivatal: IV., Központi városháza, II. emelet 244. sz. Távbeszélő: 189—850 (398. mellékállomás) Hivatalos órák: d. e. 11-től 2-ig Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetéseket korlátolt számban veszünk fel. Folyószámla a Községi Takarékpénztár Rt. főintézeténél, V., Dorottya-utca 4. A folyóiratunkban megjelent cikkekre, versekre és képekre vonatkozóan minden jogot fenntartunk Kiadja a Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet A nyomdai munkálatokat a Székesfővárosi Házinyomda végezte Mihalik Gusztáv vezetésével A nyomódúcokat Kurcz és Lajta cirkográfiai műintézete készítette A hirdetések ólommetszeteit Sütő László véste Az orosz fordítás Kitzigné Afanassenko Tatjána, az angol G. 0. Sling, a francia Mm. Mazet munkája BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HÁZINYOMDÁJA — 9 15 19 — FEI.ELÖS VEZETŐ: DK MIHALIK GUSZTÁV [tlltllO