Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - BOROS ÁDÁM: A Gellérthegy

A Gellérthegy rajza a török hódoltság idején (jellérthegyünk ma már a város belsejében lévén, eredeti növényzete nagyon megfogyatkozott. Déli lejtőin, a mai villák helyén, emberöltőkkel ezelőtt a legpompásabb gyümölcsök és szőlők pompáztak, sziklás részeinek hozzáfér­hető helyein régóta sétányokat, parkokat létesítettek. Egykori érdekes vegetáció­jának napjainkban csak maradékai van­nak meg, de egykori érdekes növény­világáról képet szerezhetünk magunknak régi tudományos feljegyzéseken kívül különösen úgy, ha figyelmünket a szom­szédos Sashegy felé fordítjuk. A Sashegy­nek pompás dolomit-flórája még ma is, az ostrom pusztításai ellenére is, eléggé teljes. A Sashegyhez hasonló volt egykor a Gellérthegy is. A budai hegyek, köztük elsősorban a Gellérthegy déli lejtői meleg, védett fekvésük folytán kitűnő szőlőt és gyü­mölcsöt termettek, amíg a város terje­dése ki nem szorította őket. Ezt már a középkor embere is jól tudta s a budai hegyek borait a Vár barlangokból alakí­tott sziklapincéiben tartotta. Már a török időkben a Gellérthegyen virágzó gyü­mölcsösök lehettek, a hol a törökök meg­telepítették saját kultúrnövényeiket is. Ennek egy-két élő nyoma máig fenn­maradt. Minden jel arra mutat, hogy a Gellérthegy déli oldalán néhány tő alakjában megmaradt török pirosító (Peganum harmala) a törökök egykori kultúrájának maradéka. A törökök szeret­ték a szép piros színt s ezt a Peganum-ból nyerték. Megtelepítették a Gellérthegyen s néhány évszázados példánya napjainkig fenntartotta magát. Nem szaporodik, de az egykor beültetett tövek életben maradtak. Lehetséges, hogy a török­pirosítóktól nem messze élő vén füge­fácskák (Ficus carica) szintén török telepítés maradványai, de ezeket későbbi korok gyümölcsészeti törekvései is meg­honosíthatták, ugyancsak az orgona­bokrokat "is, amelyek századunk elején teljesen vad benyomást keltettek az akkor kertészetileg nem művelt területen. Az első világháborút követő időben Rapaics Raymund eszméjére fővárosunk kertészete elhatározta, hogy a Gellért­hegyből olyan sziklakertet alakít, melyet a hazai flóra érdekességeiből állít össze, úgy tehát, hogy az gyönyörködtetés mellett a hazai föld szépségeit adja s így a szülőföld és a honismeret céljait is szolgálja. A nagyszabású munkát meg is kezdték s csak az ostrom, mely a Gellért­hegyet különös súlyosan érintette, rom­bolta e sok év gyönyörű munkáját. A viszonyok javulásával azonban a főváros újra kezdi a munkálatokat s a Gellért­hegyből olyan sziklakertet készül alakí­tani, mely szép hazai növények élő gyűjteménye lesz, olyan botanikus kert tehát, mely egyben gyönyörködtet is. Ha a terv sikerül, olyan jellegzetes hazai kert lesz ez, amelyet sehol másutt nem fog látni senki s így Budapest nevezetes­ségeit egy szép alkotással fogja gyarapí­tani. A növényvilág iránt közelebbről nem érdeklődő közönségünk nem is gondolja, hogy a hazai növénytakaró alkotói közt mennyi szép, kertbe illő virág van, amelyeket összegyűjtve, olyan nagy­szerű kertet kaphatunk, mely külön­legesen a magyar medence kertje lesz s amilyennel másutt sem a szabadban, sem kultúrában nem találkozunk. Említettük, hogy a Gellérthegy szik­láin máig megmaradtak az eredeti növényvilág egyes érdekességei. A bar­langkápolna közelében április végén a sziklákon alulról is meglátjuk az Alyssum arduini nevű szép keresztesvirágú ternye fajt, mely a legkisebb sziklarepedésekbe fészkeli be magát s így a leghozzáfér­hetetlenebb sziklákon csüng. A gyűjtő botanikus a Gellérthegyen alig juthat hozzá, hogy egy szálacskát gyűjtemé­nyébe tehessen. Ez a növény a Sashegyen nem él, legközelebbi termőhelye a buda­őrsi Törökugrató és a Csiki hegyek, majd a Pilis és a Gerecse hegységben a bajóti Öregkő. Másik nevezetessége a Gellérthegynek a Silene flavcscens nevű szegfűféle, mely csupán egy sziklatömbön rejtőzik a citadella alatt. Növényföldrajzi szem­pontból ez még nevezetesebb növény, m nt az előbbi, mert balkáni növény, melynek legközelebbi termőhelye csupán az Aldunánál és a tengerparti Velebit hegységben van. Korunk botanikusai elől sokáig elrejtőzve maradt, jóllehet már 80 éve, hogy a Gellérthegyen fel­fedezték. * -N em messze a Silene flavescenstől él a Gellérthegyen egy parányi zsurlókülsejű cserje, mely igénytelenségével csak a botanikus figyelmét vonja magára, de cvüt-^ít - 1 " ' 1—-—TäSwüa A Gellérthegy a pesti oldalról a barokk-korban 70

Next

/
Thumbnails
Contents