Budapest, 1947. (3. évfolyam)

2.szám - GERŐ LÁSZLÓ: A Szervita-tér

Gerő László A SZERVITA-TÉR Ilertz-féle metszet a barokk-kori szervita-templomról és kolostorról. The Baroque Servite Church and Monastery. Engraving by Hertz. Tpaßiopa TepTua c H3c6pa>Kei:i:eM uepicBH H MOHacTbipa CepBHT BpeweH BapoK Gravüre de Hertz. Église et couvent des Servites de l'époque baroque. EGYKORÚ TELEKKÖNYVEK sze­rint a 18. század harmincas éveiben »puszta, égett, vagy csak sövényekkel elkerített és épületek nélküli házhelyeknek nevezett telkek«-ből áll még a fallal körül­vett belváros egyharmad része. A hitelt érdemlő leírások szerint tehát Pest eb­ben az időben nagyon elhagyott képet mutat. A mai Szervita-teret a töröktől való felszabadulás után a telekkönyv »körös­körül rommálett, sivár, szabad térség«­nek írja le. Ez akkor még nem is tér, hanem csak házhely volt, amelyet a kamarai kormányhatóság adományozott Venerio Ceresola építőmester, városi tanácsosnak 1696-ban azzal a kikötéssel, hogy házat emeljen rajta. Az ostrom után Pesten letelepedett szervita-rend alkalmas helyet keresett és választása a Váci-kapu mellett fekvő török mecsetre, más nevén Nagymecset vagy Szépmecsetre esett, mely a mai városháza északnyugati sarka helyén állott és melyet az idősebb J. B. Fischer von Erlach ittjárt bécsi építész metsze­téből ismerünk. I. Lipót 1688 november 13-án kelt rendeletével a mecsetet és a szomszédságában állott házat — az ú. n. törökházat — mely 30 öl hosszú, 33 öl széles, négyszögletes egyemeletes düledező ház volt, a rendnek adományozta, meg­felelő területtel, egy új templom és rend­ház emelésére. A mai városháza történetéből — Schoen Arnold munkájából — tudjuk, hogy a törökök nem építettek új mecsetet itt, hanem csak átalakították a Johannita lovagrend 15. század elején ideépített, Szent Miklósról nevezett templomát. A templom-mecsetet a szerviták ide­költözése idején lőporraklárnak használ­ták. Az atyák első dolga volt a piszkos mecset kitakarítása, melyben első szent­miséjüket 1689 augusztus 23-án tartot­ták. A mecsettemplom 1691-ben már Szent Anna nevét viseli. A rend naplói 1694—99 között Szent Annáén kívül a Fájdalmas Anya, Szent Benitius Fülöp és Nepomuki Szent János tiszteletére készült oltárokról számolnak be. A törököktől elhagyott mecset 43 éven át szolgált a rend templomául, bár 1715-ben tulajdon­joga a városra, illetőleg a királyi kincs­tárra együtt, szállt át a mai városház tel­kével. »Pest város — írja Rómer Flóris — a rendnek ezen tágas területét folyvást kanccsal szemmel nézte . . .« és »a terü­letet, melyet a katonai hatóság az új jöve­vény-papok számára átengedett, a város túlságig nagynak és a polgárság kiterjed­hetése tekintetéből alkalmatlannak tar­totta« a szerviták számára. A város nem is nyugodott addig, míg tervezett kórháza részére 1715-ben a rend ezt a hatalmas telkét át nem engedte, amiért kárpótlásul az Irgalmasok utcá­ján inneni (később Gránátos-, ma Város­ház-utca) telkeket kapta, melyekkel a rend telke kiegészült egészen a »Steier­beckh felé eső köz, azaz a Zwerchgassl, a mai Zsibárus (Párisi-) utca« vonaláig. A város azután 1716-ban a katona­kincstárnak adta a nemrég megszerzett telket a rokkant katonák invalidus­palotája számára. A szerzet ugyan 1717-ben a mecset­templom és a körülötte fekvő temető tulajdonjogát is átadta, azonban kikö­tötte azt, hogy mindaddig, míg új temp­lomuk elkészül, a mecsettemplom nem bontható le, továbbá, hogy az elbontása­kor kikerülő építőanyagokat az új temp­lomhoz felhasználhatják. Azt a romos házhelyet, amelyet a városi tanácstól Ceresola kapott, anélkül, hogy beépítette volna, 1707-ben eladta Suchentrunck János György kovács­mesternek. A pestvárosi legrégibb telek­könyv 1733-ból származó adatai szerint ennek a teleknek a száma 11-es. Tőle délre fekvő 12-es számú telek volt a szervitáké, a 13-as (Képfaragó) és 14-es (Horváth András) telkeket a Gránátos­utca túlsó oldalán fekvő 34-es telekért kapta a rend cserébe. Ez a 34-es telek egészen a városfalig húzódott hatalmas terület, melyen nemsokára az invalidu­sok laktanyája építkezése (mai városháza) kezdődött. A SZERVITA ATYÁK 1716-ban a Tanácstól kérték, hogy a városháza mel­lett ekkortájt elbontott Szentháromság­oszlopot a 11-es házhely telkére (Am Platzl) állíthassák fel. A tanács azonban nem találta a szobrot a belvárosban meg­felelőnek és eladta Baja városának. Az 1711. évi szörnyű pestisjárvány idején a rend csaknem kihalt. A követ­kező évben árvíz pusztított, így csak 1717 április 27-én tették le a kolostor alapkövét, melynek építkezése 1722-ig húzódott. A naplók szerint a konvent ebédlőjét Hölbling Jánossal (f 1736) építtették. Tőle kért a rend azidei szuperiora új temlomukra is tervet. Hölbling két tervet is készített. Az 1756-ból származó Urbárium szerint »ezek majd aránylag kicsinyek, majd ismét bazilikaszerűek voltak, végtére 1725-ben letették az alapkövet«. A mai templom építkezéshez tehát a se nem szűk, se nem bő harmadik terv szerint fogtak — melynek szerzőjéről hallgat az Urbárium és a rendi naplók sein emlí­tik többé Hölblinget. Ezért tartja Schoen valószínűnek, hogy a temlom építését a felsőpfalzi Neustadtból ideszármazó és Pesten megtelepedett Paur (Pauer) János György (1692—1752) építőmester vezette, aki már előzőleg építette a szer­viták új konventjét, velük állandó jó­viszonyban élt, saját költségén emeltette 1748-ban a templom Segítő Szűz Mária oltárát és e templom kriptájába kívánván temetkezni, 1752-ben 200 forintos alapít­ványt tett. Paur építőmester különben is járatos volt a templomépítésben, hiszen mint tudjuk, ő alakította és vezette a belvárosi plébániatemplom és tornyai­nak az építését s dolgozott a pesti kla­risszák klastromán (Közgazdasági Egye­tem) és tornyán is, mely épület ugyan nem sokat őrzött meg eredeti külsejéből ; ugyanis II. József a rend kolostorát kórházi célokra rendelte és ekkor copf­stílusban átépítették. A kész templomot 1732 augusztus 22-én benedikálta a szerviták szuperiora. Az egykori török mecset kulcsait pedig ugyanekkor ünnepélyesen átadta a rend az új kaszárnya ezredesének. De mivel a laktanya-kápolna még nem készült el, a katonaság a szerviták templomát hasz­nálta 1735 októberéig. Az újonnan felépített kolostor és a tervezett templom homlokzata a 11-es számú telekre nézett, mely, mint emlí­tettük, Suchentrunké volt és melyet tőle veje, Liegler Péter örökölt, aki szintén kovácsmester volt. A majántulajdonban 60

Next

/
Thumbnails
Contents