Budapest, 1947. (3. évfolyam)

12. szám - ZAKARIÁS G. SÁNDOR: Budapest az őskortól a honfoglalásig

Aquincumi Mithra-szobor ORATYA MHTPÍ>I B AKBHHKYME Mithra statue at Aquincum Statue de Mithra d'Aquincum A RÓMAI TÁBOR története eggyéforrt a város történetével. A meghagyott eraviszkusz bennszülött telep (gellérthegyi civitas) mellőzésével a római tábor mellett, az ellenségtől védett északnyugati és déli oldalon alakult ki a katonaváros, amelynek neve canabae volt s amelyet a »veterani et cives Romani consistentes ad legionem II. adiutricem«, tehát a második segédlégió kiszolgált katonái, a kereskedők s az előkelő rómaiak alapítottak. A polgári lakosság telepe ettől északra, mintegy másfél kilométerre terült el. Ezt a telepet Hadrianus császár uralkodása alatt — amikor a város önálló municipium rangjára emelkedett, — tornvokkal és megerősített városfallal vették körül. A katonai táborváros és a polgárváros közötti rangkülönbség csak akkor tünt el, amikor Septimius Severus császár Kr. u. 194-ben a polgárvárost colonia-rangra emelte. Aquincum elsősorban liadifontosságú város volt ; a pannóniai határvidék legerősebb helyeként tartották számon. Az első század folyamán itt állomásozott segédcsapatokat (alae, cohortes) Pomitianus alatt felváltja a második segédlégió (legio II. adiutrix), amelvnek ez marad az állomáshelye egészen a római birodalom bukásáig. A légió táborában tartja udvarát Pannónia helytartója (legátus Augusti propraetorc), még a tartomány kettéosztása után is. A helytartó díszes palotáját nemrégen tárták fel a hajógyári szigeten. A tábor kiépítése után megindult a városi élet. A kitűnő földrajzi fekvés kapcsolatba hozta a város lüktető életét a nyugattal és a kelettel. Kereskedelmi, ipari, kulturális és művészeti kapcsolatait, valamint a város anyagi kultúráját színes képekben tárják elénk az ásatások leletei. A Kr. u. első században Itália szállít mindent Aquileia közvetítésével. A katonai, és polgári szobrászati emlékeken s a sírköveken világosan felismerhető ez a déli. itáliai liatás. A II. században már nvugat tör előre az erejét mindinkább veszítő Itália helyébe. A nyugati tartományok élelmes lakói, Gallia és Germania kereskedői ekkor kezdik szállítani ipari termékeiket, a díszes terra sigillatákat, az üvegeket, a brozművesség alkotásait stb. Ám ugyanebben az időben már Aquincum saját ipara is kifejlődik, különösen az agyagipar és a fémművesség, amelvnek termékei Dáciába és a Balkánra is eljutnak. 465